Kemény és erőteljes történet, kizárólag erős idegzetű olvasóknak. Beteg. Brutális. Mégis gyönyörű.
A történet főszereplője a 14 éves Julie Alveston, aki valamiért utálja a nevét, ezért mindenki Teknőcnek hívja. Teknőc együtt él az apjával, aki megtört és kissé megőrült, amikor elvesztette a feleségét, bár valószínűleg korábban sem volt teljesen komplett. Minden fontos dolgot megtanít a lányának. Hogy kell vadászni. Hogy kell nyomokat keresni. Hogy kell olvasni a nyomokból. Hogy kell túlélni a vadonban. Hogy kell élni a világvége után.
De Martin, az apa mást is csinál. Fizikailag, lelkileg és szexuális értelemben egyaránt bántalmazza a lányát, aki mégis szereti őt. Nincs más választása, nincs más ember az életében, csak a beteg nagyapja, akivel néha kártyázik. Az apja és ő - ketten a világ ellen. Sosem tapasztalt mást, sosem tapasztalta, milyen is a "normális" család, már ha létezik olyan. Nincs más választása, minthogy szereti az apját, az egyetlen embert, aki gondoskodik róla, aki megtanítja mindenfélére.
Szeretem, gondolja, rohadtul szeretem, de hadd maradjak még. Jöjjön csak utánam. Majd meglátjuk, mit csinál, igaz? Ez egy játék, a mi játékunk, és szerintem ezt ő is tudja. Utálom valamiért, valamiért, amit csinálni szokott, túl messzire megy, és utálom, de bizonytalan vagyok az utálatomban. Bűntudatom van, kételkedem magamban, és már-már túlságosan utálom magam ahhoz, hogy őt is utáljam.
Aztán Teknőc megismeri Jacobot, és rájön, hogy másképp is lehet élni. Hogy nem boldog, mert nem is lehet az. Ezért mindazt, amit apja tanított neki, most "ellene fordítja": szökni akar, kitörni ebből a tarthatatlan, rossz állapotból.
Gabriel Tallent 1987-ben született Új-Mexikóban, a My Absolute Darling, vagyis a Drága kis szívem az első regénye, mellyel azonnal a mélyvízbe ugrott, és a kritikusok és mindenféle toplista élén kötött ki. Narrációja zseniális, érzékeny és mégis plasztikus, naturalisztikus és részletes, de egyben távolságtartó is. Olyan mélyen belelátunk egy ilyen beteg kapcsolatba, amilyen mélyen soha nem akartunk. Mégsem csak Martin szörnyeteg oldalát mutatja meg, hiszen semmi sem fekete vagy fehér: színek és árnyalatok milliárdjai, okok és okozatok megszámlálhatatlan sokasága: ebből áll a világ. És ebből áll egy bántalmazó, beteges kapcsolat is. Könnyű csuklóból elítélni az embereket, és a legtöbben nem akarnak a verem mélyére látni. Engem pont az vonz.
Éppen ezért tetszett ez a könyv is. Nem látunk vele Martin vermének a mélyére, de Teknőc saját vermét megismerjük. A lány sem érti, mi miért történik vele, miért szereti és gyűlöli egyszerre az apját, így mi sem érthetjük ezt. Amíg nem tapasztaljuk, nem értjük. Talán utána sem.
És nehéz volt, mert olyan magától értetődő azt gondolni, hogy az apám okkal utál. Szinte már ezt akarja hinni az ember. Könnyebb ezt hinni, mint azt, hogy az utálata megfejthetetlen. Azt nem érti egy gyerek.
Ez a könyv egyszerre vonzott és taszított, Tallent pedig úgy tudta megpendíteni az érzelmi húrokat, hogy az elviselhetetlenül sok volt, de mégis még többet akartam. Csak és kizárólag erős idegzetű olvasóknak ajánlott. Meg olyanoknak, akik egy kicsit ki akarnak törni a komfortzónájukból. Akikben munkálkodik a kíváncsiság az élet, az emberek iránt. Az élethez és az emberekhez márpedig kell gyomor.
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető a kiadó oldaláról kedvezményes áron, a borítóra kattintva.
Kövess minket Facebookon!
