Hinnéd, hogy kőgazdagnak lenni sem olyan egyszerű?

2019. július 04. 06:48 - Carbonari

Könyvajánló - Kevin Kwan: Kőgazdagok problémái

kinai.jpgKevin Kwan Kőgazdagok problémái című könyve zárókötete annak a sorozatnak, amely Kína elképzelhetetlenül gazdag embereinek életébe nyújt maró humorú, szellemes, csípős, alapos részletességű betekintést.

A Kossuth Kiadó az olvasók elé tette Kevin Kwan Kőgazdag ázsiaiak sorozatának harmadik részét, Kőgazdagok problémái címmel. Nem maradunk itt sem izgalmak, túlzások, rég elásott titkok, kínaiakra jellemző magatartások, maró humor nélkül: amíg kínunkban nevetgélünk a főhősök "rettenetesen" nagy problémáiról, mint teszem azt kilenc és fél millió euró nem akkora pénz egy ruhavásárlás örvén Párizsban, addig kénytelen-kelletlen az is eszembe jut, hogy mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb.

Mert bajok vannak itt is csőstől. Mindegy, hogy szegény vagy gazdag valaki, egy házastárs aljas bosszúja itt is, ott is képes megkeseríteni az ember életét. Ja. Csak legfeljebb 23. Átlagos Jóska nem kerül ki a bulvárlapok címoldalaira, a tényekből kicsavart zaftos részletekkel, gátlástalanul hozzáköltve bármit, amire haraphat a pletykaéhes tömeg.

Minden fiatal házaspár réme az anyós nyomuló érdeklődése reménybeli unokája érkezésének várható időpontjáról, igen, a kötetben is előfordul, csak hatványozottan: annyi pénzzel és befolyással, amivel Eleanor Young rendelkezik, hajmeresztő eszközöket képes bevetni az utód érdekében. Akár saját, külön bejáratú magán-repülőgépet peteéréskor... (Ne mondd, hogy nem emelintetted  feljebb szemöldököd ezt olvasván!)
Ó, és az örök versengés! Kína második leggazdagabb férfija kinek kedvez jobban: feleségének, aki az említett kilenc és fél millió eurót verte el Párizsban ruhára, vagy a lányának, akinek öt milliárd dollárt biztosított mindenkori megélhetésére. Most lesz az esküvője, amire két millió csak a menyasszonyi ruha. A nagyobb gond, hogy Kitty Pong Taj Bing ezt a ruhát látta is, és szét is szakította.kogazdag_2.jpgA legnagyobb tét azonban Szingapúr legértékesebb ingatlanának tulajdonlási kérdése. Emlékszünk még Nicholas nagymamájára, Szu Jire? Aki egyáltalán nem értett egyet unokája, Nick feleségválasztásával: megítélése szerint a lány nem elég jó a férfihez, szeretőnek rendben lett volna, de házastársnak? Nem. Hirtelen haragjában ugyanúgy, ahogy Nick apját, őt is mellőzte végrendeletéből, dacára annak, hogy ezek a férfiak tudják csak tovább vinni a nevet, ami rettenetesen fontos a szemében. Szu Ji ugyanis haldoklik, hetei vannak csak hátra. Szívrohammal került kórházba, az orvosa megmondta, hogy nem műthető, nem sok ideje van hátra, azt is gépekre kötve tudják biztosítani. A hölgy azonban hajthatatlan, haza akar menni. Pénzügyileg halandó ember számára felfoghatatlanul nagy összeg ellenében Szu Ji hálószobája záros határidőn belül vetekszik a legnagyobb kórházak intenzív osztályainak felszereltségével. Amikor kipattan a hír, hogy haldoklik a ház nagyasszonya, mindenki ráhajt a vagyonra.  Ennek biztosítása érdekében a Sangok és Youngok összegyűlnek a matróna halálos ágyánál, és innentől olyan játszmáknak vagyunk tanúi, ahol semmi sem szent. Semmi.

Nick nem akar menni, az anyja pedig mindent bevet, hogy megfordítsa szándékát. És amit ez az anya akar, az előbb-utóbb úgy lesz.

Idáig a tartalomismertetés, ami nagyon-nagyon nagy vonalakban fedi le a cselekményt. Mi fog történni? Valóban olyan hajlíthatatlan és merev Szu Ji, a legendás matriarcha? Az lesz a befutó örökös szempontjából, aki a történteket elemezve a legjobban számít rá? A szinten aluli támadások milyen reakciókat válthatnak ki? Milyen csavarok várhatók a kötetben, amelyektől tátva marad a szád?kevin.jpgA szerző, Kevin Kwan

Ahogy lapozgattam és haladtam a végkifejlet felé, az emberi természeten agyaltam. Hogy mennyire esendő, mennyire törékeny, mennyire kiszámítható. Hogy aki irigy, annak soha, semmi nem elég, isten minden pénze sem. Hogy pénzen jó ízlést nem árulnak. Hogy kicsinyesség, megfelelni vágyás, gőg néha kéz a kézben jár. Hogy nincs az a rakott szekér, nincs az a rengeteg pénz, amihez ne lehetne még hozzátenni. Hogy aki mérhetetlen vagyona ellenére úgy gondolja, neki még nincs elég pénze, befolyása, az sosem fog megelégedni a lehető legtöbbel sem. Hogy aki képtelen felfogni, a gazdagság nem minden, a pénz pedig csak eszköz, nem cél, az sosem fog igazán élni, rabszolgája lesz az saját pénzének. 

Ennél a résznél is igaz, amit az Kőgazdag ázsiaiak című, a sorozat kezdő darabjáról írtam: 

A regény olvastatja magát. Úgy terjedelmes, hogy nem terjeng, úgy humoros, hogy nem bunkó, úgy mutatja be a sznob ázsiai köröket, hogy nem ellenszenves, hanem inkább mosolyogtató, finoman dekadens. Egy másik kultúra rettenetesen gazdag emberei, akik önmagukon kívül kevés embert tartanak valamire, ugyanakkor ha kell, nagylelkűek, ha muszáj, elfogadják az elkerülhetetlent, ha pedig nem  muszáj, felemelt orral arrébb vonulnak. Tanúi lehetünk a régi és az új összecsapásának, asszisztálhatunk kínos családi kötelezettségeknél és mégsem lesz tőle rossz hangulatunk, amiről az író a szatíra fegyvereivel gondoskodott.

És az is, amit a sorozat második részéről, a Kőgazdag barátnőről írtam: 

A szerző, Kevin  Kwan irigylésre méltó pontossággal tűzte tollára Ázsia minden gyarlóságát és nemességét egyszerre, keleti életfilozófiával átitatott szórakoztató regénye egyszerre kelt hitetlenkedést, viszolygást, mélyen lesújtó véleményt és korlátozott csodálatot.

Intrikák, személyiségfejlődés, felháborító költekezések, humor, némi keleti filozófia, bonyolult emberi kapcsolatok, gazdagokra jellemző allűrök, szavakkal szúrások, európai észjárásnak észrevétlen csörték, bennfentesség, bizonyos szinten felüli problémák - valamint tapasztalat, tartás, törődés, összefogás, lojalitás, összezárás, és befogadás, amit mind-mind nem lehet pénzen megvenni.

Kevin Kwan lehengerlő stílusban értekezik olyan kínaiakról, akiknek életében ugyanúgy jelen vannak problémák, mint bárki más hétköznapjaiban, csak persze, más szinten. Lám, lám, kiderül, hogy ők is emberek. Félelmetes, mi? Vagy ki hinné, nem? Az olvasót elbűvöli a kulisszák mögé biztosított belátás, a lábjegyzetek azt sugallják, hogy a szerző alaposan benne van ezekben a körökben (ami vagy így van, vagy nem, de mindegy is). Aki tudja, mit ér, helyesen és alaposan ismeri saját magát, megelégszik azzal, ami neki kényelmes és gondtalan életet biztosít, nem vágyik ezekbe a körökbe, mert a háta közepére sem hiányoznak a fenti magasságokba (vagy mélységekbe?) vezető problémák. Persze, olvasni róluk: van abban valami pikáns... valami eredeti, valami nagyszerű... de úgy vagyok vele, mint egy telivér paripával lennék, ha kezembe nyomnák a vezető szárat, hogy tiéd: klassz, klassz, de mihez kezdjek vele?

fedel.jpg

 

Szeretnél többet tudni a könyvről? A képre kattintva a kiadónál kedvezménnyel meg is rendelheted!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4214853564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2019.07.04. 21:33:31

A Kínai Népköztársaságban (ide nem értve: Tajvan, Hongkong és Makaó) az lehet kőgazdag, akinek engedi a kommunista párt a nagyjából és közel 1,5 milliárd kínai közül.
Kevin Kwan amerikai író nem ott született, hanem Szingapúrban, és 11 éves korában már az USA-ban él. Vagyis egy valódi kínai kőgazdagot, mint pl. Wang Jianlin, Lei Jun, egészen más-mik aggaszthatják, ha aggódniuk kell. A népköztársaságban a mai napig "divat" a kivégzés.
süti beállítások módosítása