Mi történik, ha az öregedő, elnyomott feleség egyszer csak öntudatra ébred és fellázad?
Mi történik, ha elege lesz és szembefordul mindennel és mindenkivel,
ami a párkapcsolatával együtt jár?
Mit ér el vele? És hol volt az elmúlt harminc évben ez a tartás, amely most egyszerre fellobban?
A 21. Század Kiadó érdekes témájú regényt tett olvasói elé Dorothea Benton Frank tollából, Első feleségek klubja címmel. Azt a kérdést boncolgatja a szerző, meddig tűr egy feleség, hol a kiszolgáltatottsága határa, miért és hogyan lázad fel és komfortzónájából kilépve hogyan fordul szembe mindennel és mindenkivel, akik a házasság 30 éve alatt meghatározták cselekedeteit, mozgatórugóit. Hogy minek kellett történnie ahhoz, hogy felrúgjon mindent, ami az addigi életét jelenti.
Leslie és Wesley a hatvanadikat tapossák, és amikor találkozunk velük, éppen Atlantában egy párkapcsolati tanácsadónál ülnek. Leslie szerint neki semmi szüksége erre. Egészen pontosan úgy fogalmaz: "Nekem. Egyáltalán. Nem." Wes zsugori, nem tisztel otthonában senkit, mindenkit lekezel, leszól, a család minden tagjának (igen, a feleségének IS) tőle kell pénzt kérni tervei megvalósításához. Minden családi bajt a feleségén ver le, ő Wes érzelmi szemetesládája. Harminc éve élnek együtt, Les minden saját igényét alárendeli a családjának: a lánya szépen halad az alkoholizmus felé, egyedül álló anyaként megszült kislányát eltartani nem tudja, megélhetése szempontjából képtelen igazi erőfeszítéseket tenni, és folyamatosan az anyjára hátékázza kislányát. A fia szintén hereként él a családján, éppen Katmanduban fényképezget és gyakorolja a keleti filozófia szerinti életmódot. Wes pedig irányításmániás, de egyszerűbben kifejezve seggfej. Minden körülötte forog, az asszony sosem mond neki ellent, mindent eltűr, mindent elvisel a békesség kedvéért. A helyzetet három egyformán fontos esemény változtatja meg:
1) Wes évtizedes barátai (akik vagy dobják régi, öregecske feleségüket vagy meghal mellőlük) fiatal, önző, sekélyes feleségekkel jelennek meg azokon a régóta szokásos összejöveteleken, ahonnan Wes és felesége nem hiányozhat,
2) az egyik fiatal feleség kikotyogja, hogy Wesnek időnként alkalmi szeretői vannak,
3) elől marad egy bankszámlakivonat, amely szerint Wes számláján 22 millió dollár van.
A bomba felrobban, Lesnek elege lesz a fiatal feleségek sekélyes ostobaságaiból, kurvás, kihívó öltözetükből, barbiebaba-szerű kinézetükből és az exfeleségek leszólásából (akik mellesleg testi-leki jó barátnői), elege van abból, hogy jelentős (és előle eltitkolt) vagyonuk dacára neki mindenben spórolni kell, minden egyes fillért úgy kell kikönyörögni a férjétől igényeire: úgy dönt, neki is joga van saját életét élni. Olyan életet, ahol minden fél kölcsönös tisztelettel figyel a másikra.A szerző, Dorothea Benton Frank
Tehát bepakol a bőröndjébe, és elrepül testvéréhez, aki a férje előítéletessége miatt egyszer sem tehette be a lábát a közös otthonukba. Wes pedig megőrül, mert ha felesége válni akar, Georgia állam törvényei szerint vagyona felének könnyed pápát inthet.
De akar-e feltétlenül válni Les? A történet tele van helyzetkomikummal (a férj első sk. készítésű reggelije, katasztrofális unoka felvigyázása, stb.), az események folyása tipikus példája lesz annak, amikor a családot összetartó, eddig nem becsült Senki a hiánya miatt egyszer csak Valaki lesz. Kiderül, hogy a kellemes illatú lakás, a gondozott kert, a szuper ételek és a tiszta ruhák nem önmagukat előteremtő és folyamatosan megújuló dolgok. Hogy az ingyen bébiszitter sem elhanyagolható aspektusa a dolognak. Amikor Les nemes egyszerűséggel meglép otthonról, hogy eldöntse, hogyan tovább, a férj eleinte marha dühös, később rettenetesen rémült. Sajátosan faragatlan módján - amin megint csak remekül szórakoztam - megpróbálja helyre hozni a dolgokat, de vajon nem késett-e el?
"Több is van, de kezdjük talán ezzel: többet adok-e fel ezért a kapcsolatért, mint amennyit kapok benne, egészen addig a pontig, amikor a házasságom már olyan asszimetrikus, hogy a vak is látja? Abszurddá vált-e a házasságom? Érdekli-e a férjemet, hogy boldog vagyok-e, vagy hogy egyáltalán része-e még annak, ami engem boldoggá tesz?"
"Talán még van hátra húsz évem, jó esetben huszonöt, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem akarom egy olyan kapcsolatban tölteni, ami már kiégett, és olyan emberekkel, akikkel nem is akarok összejárni. Ostobaság lenne."
Kifejezetten élveztem a történetben benne lenni. Igen, sajnáltam az öregedő férfiakat, akik fele annyi idős, nyomuló fruskáknak tették a szépet, de mint kiderült, őszinte érzelmek és kölcsönös tisztelet nélkül a második virágzás nem ér semmit, üres héjjá válik az, ami mindennek kellene legyen. Mintha félnének megöregedni és még utoljára bizonyítani akarnának a hamvas feleségekkel. Mondjuk, azt sem értem, minek újranősülni, anélkül nem ér semmit az egész? Az idősödő feleséget is értem, aki harminc éven keresztül mindent alárendelt eddig családja és férje javára - bár, mai nemzedékem ilyen mértékű kizsákmányolását elképzelhetetlennek tartom. Ennyit jelentene az 6 év, amennyivel idősebb tőlem a főhős? Hogy vele még meg lehetett tenni? Sajnálom, amikor ilyen hosszú kapcsolat után bármelyik fél arra a döntésre jut, hogy most elég az egészből, de miért éppen most, amikor kenyerük javát már megették? Ebből a formációból nem egyszerű kilépni sem érzelmileg, sem egzisztenciálisan. (Ismeretségi körömben is van ilyenre példa, aki viszont azt mondja: mikor, ha most sem?)Mi van, ha a jó karban lévő hatvanas, elhanyagolt asszony felrúg mindent és talál valaki mást az őt nem tisztelő, lekezelő férj helyett? El meri-e fogadni az új esélyt?
A szerző mind a feleség, mind a férj szemszögéből szembesíti az olvasót a valósággal. Váltakozva vág mellbe igazságokkal. Kicsit elfogult Les-szel szemben, ugyanakkor ekkora seggfej esetén, mint Wes, nem csoda. Néha nagyon nagy kedvem lett volna egy tál makarónit borítani a fejére. Miután egész életében semmire sem becsülte asszonyát, most úgy gondolja, apró morzsákat elé szórva jelentős változást idézhet elő? Lehet-e intelligensen elválni ágytól, asztaltól? A dac és a gőg vajon képes kifulladni dühben, csendesülni megértésben? Mi lesz a sorsa a házaspárnak?
Tőlem figyelmes olvasást kapott a történet, az biztos. Javaslom figyelmükbe minden tizenplusz éve együtt élő pároknak, hogy megtudják, hogy ne csapják szét párkapcsolatukat.
A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Érdekel a könyv, amiről olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Az új munkatárs, aki megkapta a munkád, de vajon az életed is akarja?!