A múltért aggódni olyan, mint az óceán közepén 10 éve bedobott kavics állapotán ma agonizálni, a jövőn tipródni meg ugyanaz, mint ha ezt a minden jelölés nélküli kavicsot meg akarnád találni, de az istennek sem sikerül nyomára bukkanni.
Mennyivel egyszerűbb lenne azt mondani, hogy ja, 10 éve bedobtam ezt a kavicsot a vízbe, király, ki tudja, merre van az most, 10 év elteltével, de amúgy meg kit érdekel...
A Jaffa Kiadó új Csernus Imre könyvet tett le az olvasók asztalára, Egy életed van címmel. Az eddig harsány, kiabáló tévépszichiáter átment csendes, határozott, megmondom én a frankót most is íróba, de sokkal élhetőbb formában a mondat elejei minőséghez képest.
Egy életed van, jelenti ki a szerző már a címben, egy és nem több. A te dolgod megtölteni azt az átlagosan 28 ezer napot, amit él napjainkban az ember, tartalommal. Nem érdemes mismásolni, játszmákba belemenni, megijedni, mert nem vezet sehová sem. Csernus havi bontásokban értekezik arról, mennyi fölösleges dolog miatt aggódunk, mennyi mindent nem mondunk ki, mennyire rosszul kezeljük válságainkat. Mások tanácsa nem feltétlenül haszontalan, a masszív ego pedig csak hátráltat. Hátralépni önmagunktól és figyelni, többet ér. Mindenki annyit kap vissza az élettől, amennyit beletesz, ez bizony örök igazság. Elfogadni önmagunk korlátait, kibeszélni érzéseket, kimondani unortodox dolgokat: nemcsak magunknak kell megtanulni, hanem meg kell tanítani gyerekeinkkel is. A realitást vágyainkkal összekeverni nem előrevívő dolog - és ez volt a január.
A február a lobogásról szól: hogyan érdemes megtalálnod a helyed a munkádban, mitől lehet az, hogy sok ember minden munkahéten a pénteket várja, mi az a kiégés és mit lehet tenni ellene. Márciusban a bűnről és megbocsátásról ír, honnantól bűn a bűn, és ha a játékszabályokat lefektetik és az minden résztvevő félnek jó, de a társadalom felfogása szerint kettejük kapcsolat juj, akkor mi is
van. Április a vakság és tudatosság fogalmakkal lett összekapcsolva: elfogadni azt, ami van. Ha nyáron forróság van, akkor az van, ha télen hideg van, akkor az van. Egyszerűbb nem nyavalyogni a megváltoztathatatlanon. Május a máz elsődlegességéről szól a töltettel ellentétben: külcsín a belbeccsel ellentétben. Pedig attól, hogy valaki szép, nem biztos, hgy jó is. Június a bajok miatt való siránkozás hiábavalóságát emeli ki, július az időben elvégzett munka örömét és ezernyi dolgát teríti az ember elé azzal a tanulsággal: ha dolgoztál érte, arass is, de időben, mert se előbb, se később nem élvezheted munkád gyümölcsét. De mi az a gyümölcs? Áldás vagy átok? Menekülni kell inkább vagy élvezni? Elég a boldogsághoz, ha a jó történeteket azonnal feltoljuk a közösségi médiára, vagy jobb, ha átengedjük magunkon és élvezzük a pillanatot? Ami nem tartozik senkire sem rajtunk kívül. Augusztus a kenyér és az elmúlás jegyében történik, az új élet és az 
elmúlás kéz a kézben jár, örök körforgás az élet, aminek része a halál is. Még ezen is túl, hogyan kell nemet mondani a kölcsönös tiszteletben tartás maximális alkalmazásával. Szeptember: színek és fájdalom - félelem az elmúlástól. Pedig megretteni attól, ami úgyis bekövetkezik és elrontani saját élményeinket a feltétlenül bekövetkezendőtől - micsoda butaság! Október szüret és búcsúzás jegyében fogant, november újbor és eső, avagy a félelemtől megszabadulni mindig csak jelen időben lehet, ott, és akkor. December miről is szólhatna, mint az ünnepről és a sok helyen vele együtt járó képmutatásról.
Mit szűrhet le a laikus ember ebből a sok, szorosan vett okosságokból? Hogy te felelsz saját magadért. Nem anyád, nem apád, nem a gimnáziumi tanárod és nem is a főnököd tehet saját félresiklott egészségedért, életed zajos és fájdalmas szorongásaiért, hanem te, csak és kizárólag te. Döntéseid meghatározzák, hogyan élsz - és ha úgy tetszik: hogyan halsz. Nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni, meg kell tanulni kimondani a téged meghatározó válaszokat, és ahhoz tartani magad. Tudomásul kell venni, hogy nincsenek rövidebb utak: a józan ítélőképesség kialakulásához kell 15-20 év fájdalmas tapasztalat, és az a 20 év áldozat és tanulópénz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül bele kell dögleni vagy betegedni. Belehalni az életbe ráérünk akkor is, amikor eljön az ideje - mert az olyan, hogy eljön -, de addig azon tipródni, hogy jaj istenem, egyszer meg fogok halni, a legnagyobb ostobaság, amit elkövethetünk magunk ellen.
Nem sokat tudtam ezelőtt a mű előtt Csernusról. Sosem néztem műsorait, általában szörfölés közben csíptem el két televízióadó között és léptem is tovább, illetve a levegőben lévő közbeszédből szűrtem le pár dolgot róla, főleg azt, hogy nincs nekem szükségem az ő kiabáló módon nyomuló tudására. Nos, ez a munka nem kiabál, nem harsány. Csöndben leszűrt tanulságokat, élvezetes módon önti eléd, hogy válassz. Mehetsz erre, mehetsz arra, csak az isten szerelmére, ne csodálkozz, ha közben gajra mész. A Csendülő, ami sokat van emlegetve a műben, szintén fogalmam sem volt, mi lehet... aztán utána néztem. Szóval, a lelkem itt pincér (is). Nem mondom, hogy készakarva elnézek oda, de ha arra járok, nem hagyom ki.
"Van olyan élet, amely teli van tűzzel, és van olyan, amelyben sok a hamu.
Te melyiket éled?"
A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Kulináris szocializáció francia módra, avagy hogy ne legyen válogatós a gyereked. Nézd csak meg!
