Távoli jövőben járunk, az állam gyakorlatilag nem létezik, csak a korrupcióért van, azt tehet, amit akar, a városban pedig több a hajléktalan, mint bárki más. Élnél egy ilyen világban? 

Láttunk már néhány példát arra, mi történik, ha erőszakkal szétverik az államot. Láttunk ilyet 80 éve Lengyelországban, Ukrajnában, Litvániában pl. Akkor két külső tényező erővel és propagandával ezeken a helyeken teljesen megszüntette az államot, és így szinte tökéletes pusztítás mehetett végbe. Auster egyik korai lázálmában pedig az állam süllyedt a totális korrupció hálójába, az emberek életszínvonala egyre romlott, de hiányzott belőlük a mersz, a tenni akarás.

A regény főszereplője és mesélője Anne, aki azért érkezett a városba, hogy megtalálja az újságíró bátyját, aki hónapok óta nem hallat magáról. Eközben térdig gázol a mocsokban, és olyan érzékletesen festi elénk e pusztulásra ítélt nagyvárost és lakóit, hogy mi is vele botladozunk. Anne élete fenekestül felfordul ebben a közegben, de lassacskán megismeri a szabályait, rájön, hogy maradhat életben, és végül egy jegyzetfüzethez jut, amibe elkezdi írni e történetet. 

Mondhatnám, hogy a könyv semmi pozitívumot nem mutat, de ez nem igaz. Anne naplóját, az erőteljes, mégis hektikus és sokszor abszurd helyzetek leírását meg-megszakítja néha az a félmondat, hogy "folytatja Anne". Tehát a kötet elbeszélője valójában nem is Anne, hanem valaki más, aki elmeséli vagy felolvassa nekünk Anne jegyzetfüzetét. Talán maga Auster, aki létrehozta ezt a nyakatekert, absztrakt, mégis sok tekintetben nagyon is valóságos világot, hogy aztán az olvasó elé hintse: ez még nem a vége, ennek a földi pokolnak is vége lesz egyszer, semmi nem marad örökké ugyanolyan. És ha van olyan, aki Anne naplóját olvassa, akkor van még remény. Talán. 

Egyik korai könyve ez Austernek, 1987-ben jelent meg eredetileg, de magán hordozza a szerző egyedi kézjegyét már ekkor is. Feltűnik itt is egy kedvelt eszköze: a főszereplő ír. Naplót, regényt, gondolatokat, jegyzeteket, akármit, de a főszereplő jegyzetfüzetet talál, és ír. A felépítése mégsem hagyományos: az első pártucat oldalon csak a várost ismerjük meg, ezt a szikkadt tájat, amit a hatalom nemtörődömségből hagyott lezülleni, sőt, elősegítette azt, hogy megtarthassa kétes hatalmát. Nem vág bele a furcsa történetekbe azonnal, csak pontosan vezetve elkalauzol minket egy olyan világba, amiben nem akarunk élni. A történet csak ezután kezdődik. 

Ez a felépítés szerintem nem ártott a könyvnek, de nem is feltétlen használt. Nem látjuk a pontos okokat, a miérteket, de sejteni lehet. 80 évvel ezelőtt külső erőszak törte le az államokat. Mi történik akkor, hogy ha az belülről rohad szét? Mi történik akkor, ha egy állam szándékosan, butítással és hazug propagandával egyre inkább zülleszti a nép gondolkodását, kultúráját, amikor már semmi nem felháborító, amikor már bármit megtehetnek? Nos, 1-2 évtized, és kiderül...

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet a kiadó oldaláról, kedvezményes áron.

Megszállottság és New York. Háromszor

A hűség, amit nem érdemlünk meg

Kövess minket Facebookon!