"Ne foglalkozzon vele, ha néha kicsúszik a talaj a lába alól. Ez, azt hiszem, természetes velejárója annak, hogy létezünk. Egyébként is, minden elesés a felkeléssel kap értelmet."
Légrádi Gergely rejtélyes, mellbe verős novellái, kizárólag haladóknak.
Olvasod a fenti mondatot? Szívem szerint kiszegezném minden iskola aulájában, mint megfontolandó, nagyon fontos gondolatot. A Jaffa Kiadó novellákat tartalmazó könyvében olvashatod ezt a bölcsességet, amelyet Légrádi Gergely jegyez szerzőként, címe Napfénytető. A művet Ordódi Tamás illusztrációi teszik még rejtélyesebbé.
Mondtam már, hogy szeretem az ügyvédek által írt irodalmi műveket? Mindegy, hogy történelmi regényt, krimit vagy éppen novelláskötetet ír az illető, hivatásához szükséges képzettség egyszerűen garancia arra, hogy művében helyén lesz alany, állítmány, tárgy, megfelelőek lesznek a jelzők, a végén pedig ízléssel adagolt szolidsággal fog mellbe verni valami meghökkentő konklúzióval.
Ilyen várakozással vettem kezembe egy - vélhetőleg és remélten az évben az utolsó - forró kánikulai nap éjszakáján Légrádi Gergely könyvét, mondván, ha már aludni úgy sem tudok, akkor akár olvashatok is. Már a legelső novellánál elkapott a szerző: ott készségeskedtem Gaudival, akit a Jóisten hivatott egy impozáns, izgalmas, formabontó katedrális megépítése miatt. Le is skiccelte neki iziben, hogy mire gondol. A bökkenő, hogy a cetlin egy fejjel lefelé lógó építmény látható. Gaudi tisztán látja, hogy isteni beavatkozás nélkül nem lesz ebből semmi sem, de a megrendelő szent (így is, meg úgy is, itt speciel alapból), így bölcsen hallgat. Csak út közben morogja oda az őt kísérő angyalnak, hogy "hát én megtervezem, útjára bocsátom, sokan és sokáig fogják építeni, de befejezni, azt hiszem, neki kell majd." Bingó! Ez a kapja be a kedves megrendelő, ha már ilyen lehetetlen dolgot kíván.
A történeteket gyakran nem elég csak egyszer elolvasni, miután meg is kell fejteni őket, ami néhány novellánál nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy néhány írásnál (ráadásul, hogy örüljél) többváltozós megfejtés is lehetséges. Fiatal életkezdőknek fölösleges kézbe venni ezt a rafinált igényességgel megalkotott könyvet, jó pár történeten csak értetlenül ingatnák a fejüket, hogy mi van? Hol vannak ők még a társas magány, munkahelyi fúrás, kiüresedett élet, kiégés, társfüggőség, stb. világától? Amikor egy párnak tíz deka párizsin borul ki és borul fel az egész addigi életük?
Felületes olvasással néha alig van mondanivalója a novellának, csak úgy lóg a levegőben, hogy aztán 2-3 oldallal arrébb járva észleljem: beleragadt az agyamba az ottani sorok látszólagos értelmetlensége, és rohadtul nem hagyja magát, mint a vezérhangya, elindult és minden hangya (gondolat) konokul és kitartóan megy utána. Hogy most miért is ölelgette az a nő a könyveket és miért kellett szellőztetni utána? Ja, hogy azért, esett le. És ha már a hangya egyszer elindult, olyan rétegeket bontottam le a semmiről, hogy magam is csodálkoztam. Vagy a másik novellában mitől is változott meg a pasas? Komolyan mondom, újra visszatértem az elejére és betűről betűre rágtam a témát, mire ismételten ránéztem a címre, és az el is jutott az agyamig, hogy ja, anyád.
Nem érdemes egyszerre abszolválni a művet, inkább kóstolgatni, ízlelgetni kell. A negyvenedik oldalon túl előbb csak enyhén, majd egyre erősebben kezdett bosszantani, hogy nem mindig és nem mindent értek meg első olvasásra. Drága író úr, elmegy kigyelmed oda, ahová én gondolom, csuktam be éjfélkor a könyvet, hogy utána naná, hogy ne szabaduljak a novellák vélt vagy valós sugalmaitól.
A családban marad fejezetcím alatt szelídebbek a történetek, emészthetőbbek, emberközelibbek. A szerző ötven-hatvan mondatban (jelentem: tételesen megszámoltam!) akár generációk és kemény évtizedek sorsát is lerendezi. És persze, lehet találgatni, mi a mária van elrejtve a sárgarépás láda titkos rekeszébe, és mit tartalmazhatott az idegen férfi levele. Aztán lassan fény derül mindenre (oké: majdnem mindenre), legfeljebb arra nem, hogy mit csinált pontosan a hóhér a jelmezkölcsönzőben (???).
Az összekötős használati utasítás egyszerűen elképesztett. Nagyokat nyeríthetett volna rajtam bárki, ha meglátja, ahogy az igyekezettől és koncentrációtól a nyelvemet kidugva, elmélyült figyelemmel párosítom egymással a megadott, ízlésem szerint összetartozó meghatározásokat. Sőt, miután nem akartam belerondítani a könyvbe, ezért először csak memorizáltam, majd ennek sikertelensége miatt fontolóra vettem, hogy felkelek írószerszámért és papírért... arról meg ne is beszéljünk, amikor némely állítás felfogásomban az istennek sem illett egyik premisszához sem.
A szerző, Légrádi Gergely
Aztán csak jöttek a gyomrosok. "Ha a fiamat nem mentettem meg, mással miért legyek könyörületes?" A Vallomás meg: huh! A mű a lehető legjobbkor talált meg. Igen. Ha két választásom lehet csak egy adott ügyben, akkor a harmadik választás a leghelyénvalóbb (nem érted, mi? Én is rágtam cseppecskét). És nem, a többi Párhuzamosokhoz hozzá sem akarok szólni. Kiégett az agyam. Kedves író úr, ez utóbbi miatt tartozik nekem egy-két sörrel. Jelzem, valami értelmesebb fajtából, nagyobb kiszerelésben - ebből nem engedek.
A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Kulináris szocializáció francia módra, avagy hogy ne legyen válogatós a gyereked. Nézd csak meg!
A Te és Én himnuszai egy fiatal asszonytól
A kötetet ma akár meg is nyerheted a KultúrPara születésnapi játékán a Facebook oldalunkon! Kattints a lenti képre a részletekért! :)
