Néha meghalni sokkal egyszerűbb egy eszméért, mint élni érte.
Az istenek, akik nagyon is élnek, azt sugallják, hogy semmi sincs megírva, a végzet csak egy mítosz, nem más, mint emberi döntések sorozata. Egy isten sem akar ezt vagy azt: mindig az emberek azok, akik vágyaikkal, haragjukkal, hatalmi mániájukkal szabadon engedik a szabadon engedhetetlent, saját, önös céljaik érdekében. Mindenesetere úgy tálal népirtást reggelire, hogy még fel sem ébredtél, ebédre egész országnyi embereket éget fel és előre rettegsz a vacsoraidőtől.
Az Agave Könyvek új kedvencet adott ki a fantasy rajongóinak, R. F. Kuang: Mákháború című könyvét, amely trilógiának készül a hírek szerint.
A Mákháború az a fajta mű, amiről az első pár tucat oldal abszolválása után már tudni lehet, hogy ez a könyv polcon marad, se eladni, se elajándékozni nem fogod. Azonnal kiszúrod, hogy tetszik a történet hangvétele, a benne lefektetett alapok találkoznak az ízléseddel, és akarod tudni, mi lesz a nóta vége. Pedig csak egy mese felnőtteknek kitartásról, a sorsüldözött, kitaszított, szegény lány vakhitéről, amely szerint az ő élete nem szólhat arról, hogy sorsa legalapvetőbb kérdéseiről ne maga döntsön. És ha kitörési pontként a tanulás szolgálhat, akkor tanulni fog. Hogy érdemes volt-e mindent ennek alárendelni, jobb vagy könnyebb, netán méltóbb élete lett-e, a könyvből kiderül. Csak a történet második felétől tudnék szabadulni! Azt valahogy szívesen eladnám.... de reménykedem a folytatás ütősebb vagy értelmesebb voltában. Nagyon szeretném, ha a főhőst a jövőben nem egy kamasz vakdühe irányítana.
A főhős Zsin, a történet kezdetekor 12 éves kislány. Tikaniban, az elfeledett, poros Kakas tartományban él, ahol minden szürke és nyomott, mindenki szegény és életunt. Hadiárva, nincsenek szülei, rangja és kapcsolatai sem - isten tudja, honnan származik. Kitörési lehetősége a kedzsu - egy állami vizsga - letétele, amely elröpítheti őt innen a közösség nagy városába, Szinegardba, ahol ingyenes oktatásban vehet részt. Igazából a Katonai Akadémiára vágyik, ahol a jövő tábornokait, állami vezetőit képzik. Igen ám, de erről a vidékről még soha, senki sem jutott be oda.
Soha, senki.
Óriási az elképedés, amikor Zsin mégis felvételt nyer a Katonai Akadémiára. Szinegard elevenen fel fog falni, jósolják neki, de nem érdekli. Neki ez a belépőjegye egy jobb világba. A rettentően sok áldozat, amit ezért hozott, azonban nem sokra elég a Katonai Akadémián: ott is dúlnak az előítéletek, egyesek szerint már a jelenléte is sértő ebben a patinás intézményben, és hamar jelentős ellenségeket is szerez magának. Komoly döntéseket kell meghoznia azért, hogy talpon maradhasson.
Végül Csiang, a hiedelem világ tanára veszi szárnyai alá. Bár meggyőződése szerint Zsin ostoba és forrófejű, mégis lát benne valamit. A lány óriási erőfeszítések árán eredményesen teszi le az első éves vizsgáit, hogy másodévesen Csiang tovább folytathassa képzését. Istenek és sámánok tanulmányozása tölti ki Zsin idejét, aki nagyon nem vágja, mitől olyan veszélyes ez a tárgy. Csiang szerint csak úgy nem hívható egy isten saját önző céljaink megvalósítása érdekében, pláne, ha se uralni, se irányítani nem tudjuk a folyamatot, rettenetesen veszélyes dolog. Zsin lekicsinyli az egészet, hiszen mire valók az istenek, ha nem arra, hogy segítsenek? (Nem elfelejteni, még csak 13-14 éves, olyan lehetőségekkel, amelyekben ugyanúgy benne van a siker, mint a bukás is, és ami lényeg, nulla tapasztalattal: egy hiú, önbizalomtól túltengő kamasz, semmi több.) Tanára tovább érvel neki (naná, hiába), hogy az ilyesminek mindig ára van, amit nagyon nehéz megfizetni: ha fegyverként bánnak az istenekkel, az mindig halált hoz. Zsin azonban hatalmat akar, és számára (egyelőre) mindegy, hogy mibe kerül. Harmadéves (15 éves), amikor az országban a törékeny béke véget ér, és megkezdődik a háború.
Zsin annyira fiatal, tapasztalatlan, tüzes és forrófejű, valamint annyira áhítja a hatalmat, hogy kevés dologtól riad vissza céljainak elérése céljából. Képes terméketlenné tenni magát, mert a havi vérzések hátráltatnák a tanulásban. Éles esze, stratégiai gondolkodása és a hiedelemvilágban tett haladása türelmetlenné teszi, de eddigi minden tudása konkrét tapasztalatok nélkül tulajdonképpen nulla: fogalma sincs, hogy elvi tudásanyaga milyen gyakorlati következményeket von maga után. Tudása és tehetsége miatt gőgössé válik, hirtelen indulatai kiszámíthatatlanná és kezelhetetlenné teszik, mindenáron való hatalomvágya kiteljesítésének igénye pedig sunyi önfejűvé. Majd ő tudja, és jobban tudja, mint a tanára, hogy mire valók az istenek. (Hahaha)
A háborúban sok tapasztalatra tesz szert. Időközben kiderült - valószínű - származása (speeri) miatt a mindenki által gyűlölt Cekoba kerül, amely nem más, mint a császárnő személyes bosszúálló serege: békeidőben orgyilkosok, az uralkodó ellenlábasainak eltüntetésében játszanak fontos szerepet, háborúban pedig legfőbb feladatuk a dezorganizáció, zavarkeltés és a többi 12 hadosztály segítése.
Sok szó esik a könyvben egy Speer nevű országról, amelyet sok évvel ezelőtt elfoglaltak, népét kiirtották. Alig egy-két ember élte túl gyerekként a mészárlást, úgy néz ki, hogy különleges tulajdonsága alapján Zsin is speeri lehet, de valami mintha hibádzana ebből a feltevésből. Ráadásul Zsin gondolkodni kezd: rejtélyesnek találja, hogy Speer lakosságát kiirtották, de ha elnézi a Ceko jelenlegi vezetőjét harc közben - Altan Trengszint, aki tutira speeri -, olyan, mint egy isten, legyőzhetetlen.
És ő csak egy katona.
Képzelj el 1000 ilyet.
Szóval: hogy is irtották ki őket?
A művet olvasva az első fele nagyon könnyen lecsúszott. Fiatal, szegény lány, kiemelkedni vágyik, tanul, elszánt, vannak humoros részek vagy egyéb olyan vetületek, amikor könnyen azonosulni tudtam a főhőssel. Jó volt vele nap mint nap disznót vinni fel a hegyre, hogy megerősödjön, gyakorolni Csianggal a harcművészetet, elmerülni ellentétekben, legyőzni tudással a tanári kar ellenérzéseit, figyelni, ahogyan egyre inkább fény derül különleges erejére és valószínű származása titkára. Kicsit már akkor is megnyilvánult a lány árnyoldala, hogy a mindenáron való boldogulásért akár sunyítani is hajlandó volt, amely aztán véres dolgokra fog vezetni a mű második részében, amikor is kitör a háború a két rivális hatalom között. A vakdüh, ami vezérli Zsint, egyre nagyobb méreteket ölt. Premisszákat állít fel, amelyeket ezzel a rettenetes dühvel párosít a mű végére. Fiatal és bármit is átélt, látott eddigi életében, borzalmas hibákat elkövetve halad tovább az útján.
A szerző, R. F. Kuang és könyve
A kötet második része maga a gyűlölet könyve. A gyilkolás és a népirtás káosza. A harag és a bosszú eposza. A fájdalom és megbántottság könnyeinek tárolóhelye. A filozófia és a becsület háborúja. Hiszen minden országnak van titkolnivalója, vannak fejezetek, amelyeket az uralkodók kitörölni igyekszenek a közös emlékezetből. Minden áldozat mintha arra mutatna rá, hogy meghalni sokkal egyszerűbb egy eszméért, mint élni érte. Az istenek, akik nagyon is élnek, azt sugallják, hogy semmi sincs megírva, a végzet csak egy mítosz, nem más, mint emberi döntések sorozata. Egy isten sem akar ezt vagy azt: mindig az emberek azok, akik vágyaikkal, haragjukkal, hatalmi mániájukkal szabadon engedik a szabadon engedhetetlent, saját, önös céljaik érdekében. Így jutnak el az egyének arra a szintre, amikor emberi életek többé nem mások, csak számok, akiknek szükségszerűségből nem kell tovább létezniük. Ez a népirtó elmélete a gyakorlatban. Hogy tetszik? Úgy tálal népirtást reggelire, hogy még fel sem ébredtél, ebédre egész országnyi embereket éget fel és előre rettegsz a vacsoraidőtől. Mi lesz? Mit fog kitalálni és miért? Hiszen ez a kislány még csak egy ingatag lelkivilágú kamasz. Semmit nem ért a folyamatokból, csak vagdalkozik, csak gyűlöl - amivel hegyeket mozgat meg. Szó szerint.
Azzal ér véget a mű, hogy létezik egy áruló, aki ellen Zsin bosszút esküszik. Vajon tényleg az a személy áruló, akire ő gondol? Nagy mértékű anyagi fogadásom van arra, hogy nem. Homályos jóslat nyomába erednek a második részben, amely szerint van egy ellenségük, akit szeretnek, van egy isten, akit meg kell ölniük, van egy világ, amit át kell formálniuk, és van egy uralkodó, akinek meg dönteniük hatalmát. Erre csak azt tudom mondani: hajrá! Viszont, ha a trilógia második részét is egy kamasz vakdühe fogja uralni, én felmondok... Azt remélem, lesz valami fejlődéstörténet is a második részben, nagyon ráfér erre a kislányra.
A könyv második kötete angolul már meg is jelent, The Dragon Republic címmel, a szerző pedig jelenleg a harmadik rész vázlatán dolgozik. De az nagyon látszik, hogy a mákhoz nem nagyon ért: annyi mákszemtől, amennyitől transzba esnek hősei, nálunk (értsd, Magyarországon) az emberek nemhogy transzba, de még különösebben hangulatba se jönnek. Egy mákospitébe tízezerszer annyit teszek, mint amennyit ő megetet hősével a kívánt cél elérése céljából.
Na, csak mondom.
Köszönjük, Agave Könyvek!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelheted a borítóképre kattintva!
Érdekelnek a könyvújdonságok?
Kövess bennünket Facebookon is!
