El Diablo
Apja gátlástalan maffiavezér.
Anyja a karjaiban hal meg.
Nővére megundorodik tőle.
Szerelme örökre elhagyja életmódja miatt.
El Diablo soha többé, senkiben sem bízik meg.
És vigyáz élete fontos nőire.
Már, ha azok hagyják.
A szegedi Könyvmolyképző Kiadó újabb könyvet tett le az olvasók asztalára a Rázós könyvek sorozatában (Rázós könyvek, tudod: elképzelni az elképzelhetetlent, átélni az átélhetetlent!), M. Robinson tollából, El Diablo címmel.
A mű egyik meghatározó személye Martinez Alejandro, az ördögfióka, akiből maga az ördög lett. Az emberek ugyanúgy félnek tőle, ahogy az apjától is féltek. A családban ezt egyszerűen tiszteletnek hívták és hívják. Martinez sosem kér bocsánatot sem a létezéséért, sem a cselekedeteiért. Mindenki azt kezdett velük, amit akart. Már fiatal kölyökként sem szarakodott ilyesmivel. Végül is, nem lehet csodálkozni rajta: apja maffiavezér, a világ legrettegettebb, leggyűlöltebb embere, de a felesége mindennek ellenére (vagy éppen ezért?) istenként tekint rá. Martinez 20 éves, amikor átveszi az apja birodalmát és El Diablo lesz belőle. Addigra karjaiban meghal az anyja, nővére megundorodik tőle, szerelme elhagyja és az apjában is csalódik. A tragédiák hatására mire betölti a huszonnégyet, már maga az isten sincs biztonságban tőle. Többé nem szent neki semmi és nem tisztel senkit. Próbál egyensúlyozni élete két jelentős sarokköve között, amelyek szerint Alejandro vigyáz élete fontos nőire, de akire ő felügyel, annak nem lesz jó vége. Nagyon nehéz a fenti kettőt úgy összehozni, hogy mindenki megmaradjon, aki fontos neki - hiszen egy maffiafőnök szerettei a legsérülékenyebb pontjait jelentik önmagának. Erre meghal a nővére, így unokahúgának gyámja lesz, de mire a kislány kamaszodni kezd, El Diablo megőrül a tini hóbortjaitól (sokat nevettem rajta). 
A másik főhős Lexi, akit 6 éves korában ismerünk meg. Anyja elhanyagolja, de Lexi megtanul ezzel együtt élni és vigyáz a mamájára, hogy nagy álmát, miszerint balerina válhasson belőle, megvalósíthassa. Kegyetlen világ vár a kislányra, amikor anyját végül is elveszíti, mostohaapja pedig abúzusnak teszi ki őt. Végül keserves tanulóidő után talpra áll valahogy. 15 éves, amikor a tőle durván kétszer annyi idős Martinezzel találkozik, azonnal megroggyan a férfi kisugárzásától, majd 18, amikor felveszik egy menő egyetemre, ahol profi módon megtanulhatna balettot táncolni. Egy a bökkenő: képtelen összeszedni a szükséges mennyiségű pénzt tandíjra. Ekkor érlelődik meg benne az elhatározás: El Diablot rá fogja venni arra, hogy segítsen neki ebben az ügyben, kerül, amibe kerül - bár, csak egy valamit tud felajánlani érte, saját testét. A férfi azonban nagy ívben kirúgja az irodájából...
Innen indul kettőjük szövevényes története. Mind a két ember saját, külön bejáratú poklában sínylődik, és mire találkoznak, egyikőjüknek sincs semmi kétsége arról, hogy a világ úgy általában nagyon veszélyes hely, bízni senkiben sem szabad. De minden ördögnek szüksége van egy angyalra - és ennek a szép fiúnak ő lesz az angyala. Titokban.
Szívesen citálnám még a történteket, amelyeknek csak szerény vázát adtam át, a valóságban szikrázik a levegő a két főhős között, szókimondó kifejezések röpködnek, csavarok színesítik a történetet, meghökkentő oldalvágások, pazar leleplezések, fenntartott feszültség jellemzi szinte elejétől a végéig a művet. Muszáj vagyok megállapítani, hogy így vén fejjel is csípem a rossz fiúkat. Meg persze, egészen másként vélekedem jóról-rosszról, mint a nagy átlag. Sok észlelésem tartózkodik a szürke zónában, a kell, muszáj, lehetséges, de nem ajánlott kategóriákban mozogva. Emlékszem jól saját tini és fiatal felnőtt koromra, amikor a karrier és a hormonok irányították életemet. Hát, hölgyeim és uraim, bizony, nem volt jó! Ezek nélkül, de főleg a hormonok hiánya miatt sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, mint akkoriban bármikor is lehetett. Ebben a történetben is dúlnak a hormonok, amelyek az egész mű pikáns felhangját adják, és így kívülről nagyon élvezem!
A főhősök életét uraló katasztrófák sodortatják őket egymás felé. Mindkettő - korábbi tapasztalatai alapján - fél bízni bárkiben. A lassan kibontakozó cselekmény azonban átírat velük egy-két megrögzült előítéletet, és olyan kérdésekre kell magukban választ keresni, miszerint lehet, hogy a gonosz nem is olyan gonosz? A jó meg nem is olyan jó? Alejandro sötét titkai mélyén talán ott szunnyad a jó? Mondjuk, azért kevés emberrel kapcsolatban, az tuti hétszentség. Lexi vajon elő tudja csalogatni belőle valódi énjét, és ha igen: milyen áron?
A szerző, M. Robinson
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nyegle nemtörődömséggel választottam ki ezt a kötet a kiadó sajtópéldányaiból, hogy majd lesz valami. Ugyanis magamtól én ilyen műveket le nem emelnék a boltok polcairól. Íme, ez a remek példa arra, hogy mit érdemes kezdeni az előítéleteinkkel: jól sutba kell vágni őket! Azt hittem, engem már nem érdekelnek vágyak, férfi-nő közötti konfliktusok, á, hagyjuk, túl vagyok rajtuk.
Hát nem.
Szikrázott a levegő a főhősök között (oké, vágom, ezt már egyszer leírtam), én pedig este 10-től hajnali kettőig megettem a regény felét. Boldogan olvastam volna tovább is, de a vasárnapi ebéd abszolválása helyett az álmos fejem kitartó nézése nem lett volna díjazva (drága Jánosom a hasáért ölni is képes lenne). Pedig még csak itt találkoztak igazán hőseink, a java még hátra volt (körömrágás volt másnapig).
Ilyen egy jó történet. Feszegeti a határokat, ledönt tabukat, aprólékosan, megfelelő időben adagolja az izgalmakat, titkokat sejtet, határozott főhősöket ereszt össze, ahol minden fél tudja, mit akar és mit nem, mértéktartó trágársággal fűszerez, ami itt, tudja isten, még jól is esett. Mit csináljak, imádom a rossz fiúkat! (Tudom, ezt is írtam már egyszer. Ne figyelj már annyira!)
Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!
A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.
Kövess minket Facebookon is!
Szereted az izgalmas thrillereket? Kattints a Kristály Pöttyös sorozat más darabjaiért!
