Tolongtak a királyi vár előtt a hercegek, grófok, bárók, akik feleségül akarták venni. A királykisasszony azonban mindet elzavarta az udvartól.
– Rajtad kevés az arany, rajtad kevés az ezüst, rajtad meg kevés a haj! – ítélkezett.
M. Kácsor Zoltán nem mindennapi meséket írt. Van bennük minden, ami egy átlagos mesében: királylányok, házasodni és sárkánytól szabadulni vágyók egyaránt, hercegek és királyfiak, sárkányok és boszorkányok, repülő szőnyegek és elvarázsolt állatok, kastélyok és paloták, elvarázsolt erdők, tündérfalvak és sárkánybarlangok. De mégis ezek a mesék teljesen mások, mint a "hagyományos" mesék. Szókimondóak, meglepőek, humorosak, néhol kicsit csavarosak is és maiak.
A király legerősebb lovagja kivétel nélkül mindenhová páncélban járt. Jobban mondva majdnem mindenhová, mert azt mindenki beláthatja, hogy a pottyantós WC-re például nem tudott volna lovagi vértben rácsücsülni, és persze aludni is igen fárasztó lett volna talpig vasba öltözve. Arról nem beszélve, hogy egy páncélos lovag alatt a legerősebb ágy is biztos leszakad, és lett volna akkora csörömpölés, mint egy-egy várostrom alatt.
Az első néhány mese olyan kis átlagosnak tűnt valahogy, aranyos, rövid kis történetek, néhol meglepő szóhasználat és az ismert mesebeli tájak eltérő megjelenítése (pl. minden nap lemegy pár órára az Óperenciás tenger partjára napozni, délelőttönként megmássza az üveghegyet, mert onnan szép a kilátás, stb.), de valahogy mégsem fogott meg. Aztán A boszorkány seprűje, ami a kötet címadó meséje is, mintha áttört volna egy gátat. Hangosan nevettem az első oldalon, és még páromnak is felolvastam, aki szintén jót szórakozott rajta. Azt ecseteli, hogy mi mindent kell elviselnie egy szegény boszorkányseprűnek nap mint nap, amikor a gazdája kígyó-béka levest főz, meg azzal szórakozik, hogy vágtató királyfiak lovát változtatja guruló kis falovacskává, vagy bibircsókokat növeszt a szép királykisasszonyok arcára, mire azok az egész napot a szépségszalonokban tölthetik. Ezután nagy élvezettel olvastam a meséket, és jobban is tetszettek, mint az elsők.
M. Kácsor Zoltán
A mesék felépítése hasonló, de tanulság nem mindegyiknél van, vagyis inkább eltérő mértékben, ezt egy kicsit gyengének találtam. Igaz, igazságtalan sem akarok lenni, mert a magyar népmesék közül is kevésnek van igazi, jó tanulsága, ami nem az, hogy ha mindenkit átversz és ügyesen csalsz, akkor te nyertél. Viszont az tetszett, hogy vannak visszatérő momentumok, vissza-visszapislogó szereplők korábbi mesékből, akik így szép csokorrá fűzik a kötet meséit. Néhány oldalas mesék egyébként, tökéletesek egy rövid esti mesére, és már olvasni tudó, olvasni tanuló gyerekeknek is.
Igényes, kemény kötéses kiadvány, a rajzokat Horváth Ildi készítette, amelyek igazodnak a történetekhez, színesek, szerethető, aranyos figurákkal. Tökéletes ajándék a könyv nagyobb óvodás vagy kisiskolás gyerekeknek, mondjuk 5-10 éves kor között.
Köszönöm a lehetőséget a Kolibri Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Hogyan segíts a gyerekeknek megoldani a problémáikat?
Kövess minket Facebookon!