Anne Frank szívszorító története milliókhoz jutott el az elmúlt években. El tudjátok képzelni ezt a különleges naplót képregénybe ültetve? Ari Folman és David Polonsky ezzel a különlegességgel tisztelegnek a lány öröksége és a holokauszt áldozatainak emléke előtt.
Az Anne Frank naplója a holokauszt és a második világháború egyik legfontosabb emlékirata. Az 1929 június 12-én született zsidó kislány naplót vezetett rejtőzködése alatt. Egy volt a milliók közül, aki áldozatává vált a vészkorszaknak. Azóta ezt a naplót több mint hetven nyelvre fordították le és milliók olvasták. Ezúttal Ari Folman és David Polonsky különleges feladatra vállalkozott: áthelyezik Anne naplóját grafikus formába és egy képregénnyel tisztelegnek a lány öröksége és a holokauszt áldozatainak emléke előtt.
Ari Folman 1962-ben született Haifában, szülei holokauszt-túlélők. 2008-ban rendezte meg a Libanoni keringő című animációs filmet, melyet számos nemzetközi fesztiválon díjaztak, és Oscar-díjra is jelöltek. A film egy, az 1982-es libanoni háború idején az izraeli hadseregben szolgáló katona emlékei alapján készült. A futurológiai
kongresszus című filmjét 2013-ban mutatták be Cannes-ban, és az Európai Filmdíjra is jelölték.
David Polonksy izraeli illusztrátor 1973-ban született Kijevben. A Libanoni keringő című animációs film művészeti vezetője. Jeruzsálemben és Tel-Avivban tanít.
Anne egy igazi kedves, cserfes, időnként nagyszájú, nehéz természetű, de szerethető kamaszlány. Szenvedélyes leányzó, aki a tizenharmadik születésnapjára kapta a naplót, így a képregény is ezzel az eseménnyel nyit. Az elején megismerjük a mindennapjait, majd a költözést, menekülést Németországból, s végül amsterdami rejtekhelyét, ahol hetedmagával bujkált.
Addig is végignézzük miként válik a jómódú család üldözötté. Egy boldog születésnapi nyitás után szívszorító képeken mutatják be a szerzők, ahogy apránként mindent elvesznek tőlük, életterük beszűkül, míg végül a bujkálás lesz az egyetlen esélyük a túlélésre, ahol "angyalok" segítenek nekik nap mint nap. Egy önmagát is még éppen csak kereső lányt még magányosabbá tud tenni az ilyen fokú elszigeteltség. Nappal néma csendben kell lenni, este sincs igazán kihez szólni, így válik az egyetlen barátjává a naplója, amelyben bármit leírhat. Bánatot, örömöt, reményt, álmokat, vágyakat.
"Bármit csinálok is, azokra kell gondolnom, akiket már elhurcoltak. És ha valami nevetésre késztet, ijedten komorulok el, mert arra gondolok, hogy szégyenletes dolog vidámnak lenni. De akkor egész nap csak sírjak? Erre képtelen vagyok, és ez a komorság is elmúlik egyszer."
De egyre rémesek hírek érkeznek, aztán már Hollandiát is elérik a bombázások. Hónapokat töltenek bezárva a Hátsó traktusba és ez a cserfes kamaszlány nővé válik. A bejegyzései egyre erőteljesebbek, érettebbek, a szerzők ezért is döntöttek úgy, hogy néhány bejegyzést teljes egészében beletesznek a kötetbe, amitől kicsit közelebb kerülünk az eredeti naplóhoz. És persze hiába akadnak humoros bejegyzések és reménnyel teliek is, azért a reménytelenség, a magány, az elhagyatottság érzése is megtalálta a lányt.
"Már el sem tudom képzelni, hogy valaha megint normálisan fogunk élni. Gyakran beszélek arról, hogy mi lesz ''a háború után", de mintha egy légvárról beszélnék, ami soha nem válhat valósággá."
Azt muszáj megjegyeznem, hogy rögtön az első oldalnál megijedtem kicsit, amikor az 1942-es dátum mellett megláttam a 12-es számot Anne tortáján. Olvastam Anne Frank naplóját és emlékeztem rá, hogy tizenhárom évesen kezdte el írni a naplót, először azért, hogy a napjairól írjon, később pedig azért, hogy egy regény lehessen belőle a megszállásról. Mérges voltam, hogy egy ilyen szarvashiba került a kötetbe és féltem, hogy mi vár rám ezután. Szerencsére ezt a malőrt leszámítva jól sikerült a kötet. A borzalmak sütnek a lapokról, de még így is sikerült visszaadnia a megértésre, szabadságra és szerelemre vágyó lány napjait, aki még a felnőtté válás küszöbén táncolt.
Anne naplóját szerintem mindenkinek olvasnia kell legalább egyszer életében. Megindító, szívszorító és hihetetlen, hogy ennyire lírai hangvétellel volt képes írni egy kamasz a borzalmak közepette. Nem lesz a kedvencem ez a kötet, de arra biztosan jó, hogy még több emberhez eljusson a történet. Az viszont tagadhatatlan, hogy az illusztrációk tökéletesen adják vissza a kilátástalanságot, a céltalan pusztítást, az üldözöttséget és ennek a dacos fiatal hölgynek élete legszörnyűbb időszakát. Sajnos alig tizenhat évesen a bergen-belseni koncentrációs táborban testvérével együtt életét vesztette, így az áhított regény nem születhetett meg, de apja mindent megtett, hogy a világ megismerje Anne naplóját...
A kötetet a Park Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
