Ha az ember ránéz egy állatra, és meglát benne magából valamit, akkor óhatatlanul közelebb is érzi magához.

Mert könnyebb azonosulni olyan valakivel, aki szintén őriz titkokat, akiről nem egyből nyilvánvaló, hogy kicsoda vagy honnan való. Ami rejtett az angolnában, az rejtett az emberben is. És végül is nincs emberibb élmény, mint egyedül keresni a helyünket a világban.

Az angolnáknak 19 faja van, és mind a 19 ugyanazon a helyen kel ki az ikrából. Nagyon sokáig nem tudtuk, hogy ez hol van, de 1967-ben Erik Bertelsen azonosította az ívási helyet: az atlanti-óceáni Sargasso-tenger. Itt lebegnek a kis ikrák, nagyjából 2-300 méteres mélységben, itt kel ki belőle az apró, 5 mm-es lárva, és veszi az útját Amerika vagy Európa partjai felé. Hosszú útja során a vízfelszín közelében úszik, így képes tájékozódni a csillagok alapján, és folyamatosan fejlődik, először nagyjából 5 cm-es, áttetsző lárvává nő, aztán fokozatosan eléri a felnőtt alakját és méretét. Méretőket tekintve változatosak, átlagosan 60-80 cm-esek, de előfordulhatnak nagyobb példányok is. Ha elérik a folyótorkolatokat, felúsznak, akár több száz km-t tesznek meg, és testük az átlátszó üvegtestből fokozatosan átalakul az édesvízi környezetben ún. sárgaangolnává. 

Hogy mindenevő vagy ragadozó lesz-e, az a körülményektől függ növekedése során. Itt, az édesvizekben, folyóval táplált tavakban, patakokban tölti élete nagy részét, és válik teljesen ivaréretté. Ilyen állapotban azonban nincsenek szaporítószervei, a mai napig homály övezi, pontosan hogyan is szaporodnak, és hogy mi történik velük. 2-30 évet töltenek az édesvizekben, majd egy napon, ki tudja, minek a hatására, elindulnak vissza a Sargasso-tenger irányába, a bélrendszerük felszívódik, majd elérve a szülőhelyüket, ikrákat raknak. Hogy mi történik ezután a felnőtt egyedekkel, azt titok övezi, elpusztulnak, vagy felemésztődik a szervezetük, nem tudjuk. Aztán a kis ikrából kikel ismét egy egyed, aki kezdi elölről az egészet...

Valahányszor kifogtunk egy angolnát, a szemébe néztem, és próbáltam meglátni valamit abból, amit ő már látott. Soha még csak nem is viszonozta a pillantásomat.

Mára a faj súlyosan veszélyeztetett, köszönhető a túlhalászásnak, parazitáknak, és az élőhelyük változásainak. A Sargasso-tenger egy különleges tenger a tengerben: három áramlat, a Golf-áramlat, az Egyenlítői-áramlat és az Antilla-áramlat alakította ki, vize az óramutató járásának megfelelően áramlik. Ez az egyetlen tenger a világon, aminek nincs partja, nagyjából 1100 km széles és 3200 km hosszú. Az átlagos hőmérséklete magasabb, mint a tengereké általában, és nem az angolnák az egyedüliek, akik itt találtak szülőhelyre. A sargassum moszat hatalmas, egybefüggő moszaterdőt alkot a vízben, és a tenger egyedi áramlatai miatt ami ide bekerült, itt is marad. Mára nagyon magas itt épp ezért a nem lebomló hulladék aránya. Innen származik továbbá az atlanti planktonok több, min harmada is. Időjárása csendes, békés, szélmentes, a vize meleg, éppen ezért nevezik óceáni sivatagnak is. Szomszédos a kevésbé nyugodt és különös megítélésű ún. Bermuda-háromszöggel. 

A svéd Patrik Svenssont ezek a különös lények, az angolnák, épp annyira elvarázsolták, mint sok-sok elődjét. Svensson a történetüket - már-már kultúrtörténetüket - egy nagyon szép, környezetvédelmi elvekben és már-már lírai mélységekben írta meg a Tenger a tengerben c. könyvben. De több ez a könyv, mint "egyszerű" tudományos összegzés: felkutatja a világ angolnákhoz kötődő mítoszait, ezredéves történeteit, bemutatja, hogy mi, az emberek hogyan álltunk ezekhez a különös lényekhez, hogy milyen szerepet töltöttek be életünkben - vagy épp étlapunkon. És nem csak az angolnák: a saját és az édesapja történetét is elénk festi a szerző. Ez a legjobb szó talán: festi. Élénk színekkel, de óvatos ecsetvonásokkal vezet minket végig azon a különös festményen, ami ő maga: az érdeklődési köre és az emlékei. Regény a regényben, könyv a könyvben, tudomány a lírai leírásokban - szépirodalom a tudományos könyvben? Egy magával ragadó, csodásan megírt kötet egy titokról, amit még mindig nem tudtunk megfejteni. Ez a Tenger a tengerben.

Apa nagyon szerette az állatokat, de időnként megölte őket. Nem mulattatta őt a dolog, nem élvezte az erőszakot, csupán megtette, ha helyesnek vélte. Azt nevelték bele, hogy az embernek nemcsak fölénye és hatalma van a többi élőlény fölött, hanem felel is értük. Dönteni kell életről és halálról. Nem mindig egyértelmű, hogyan kell élni ezzel a lehetőséggel, mikor helyes az egyik vagy a másik döntést meghozni, de attól még a felelősségtől nem lehet megszabadulni. És ezt a felelősséget tisztelettel kell viselni. Tisztelettel az állat iránt, az élet iránt és egyúttal a felelősség iránt.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak, a kötet hazai kiadójának! A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

 Athenaeum, Budapest, 2019
304 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789632939216
Fordította: Papolczy Péter