"A harmincas Fema eladó egy budapesti éjjel-nappali közértben. Egy szűk lakásban él anyjával és a férjével. Otthon a beteg, leépült édesanyját ápolja, egyébként pedig a rég kihűlt, problémás házasságát próbálja fenntartani. Egyik napja olyan, mint a másik.
Egy nap azonban minden megváltozik. Megjelenik a Fotós.
Amikor a titokzatos kapucnis alak a telefonjával fotózni kezdi az embereket, Fema körül egyre furcsább dolgok történnek. A különös figura idővel mindenkit megtalál, mert célja van azzal, amit tesz. Fema hamarosan szembesül az egyik legnagyobb kérdéssel: mennyit ér az élet, ha nem az elvárásoknak megfelelően élik?"
Tavaly jelent meg Kalapos Éva Veronika első felnőtteknek szánt könyve F mint címmel. A borítóval engem megnyert magának a kötet, ezért nem is olvastam a fülszöveget. Figyelemfelkeltő cím, érdekes, izgalmas borító, ráadásul sok pozitívumot hallottam a regényről. Kell ennél több?
Aztán az első pár oldal után arra gondoltam, hogy ez a könyv rémes lesz. A főszereplőtől kivert a víz néhány mondat után. Ő a történet narrátora, Fema. Egy harmincas megkeseredett, mindenkit utálok, mocskos a szám típusú eladó egy éjjel-nappaliban. Messziről kerülöm az ilyen embereket, mert mérgezőek a mindig minden szar világnézetükkel, a pesszimizmusukkal és embergyűlöletükkel. Nem adhattam fel pár oldal után, szóval olvastam tovább, remélve, hogy valami jó is kisülhet ebből a sztoriból, ha már olyan sok jót írnak róla.
Kapunk egy adagot a kis magyar valóságból az ordibáló főnökkel, az anyukával, aki a csecsemő mellé dugja a lopott árut, a megfásult eladóval, aki utálja a munkáját és az egész életét, vagy az olyan álmokkal, mint bekerülni a Való Világba vagy épp a rendőrrel, akinek semmi kedve egy hisztérikus állapotban levő nő segélykérésével foglalkozni.
Fema és az ő boldog élete...jah, bocs, mégsem. Nem elég, hogy a munkáját utálja, otthon ápolja a beteg, alzheimeres édesanyját, miközben életben próbálja tartani a házasságát. A szex is rémes, de elviseli, mert gyerekre vágyik, de az sem jön össze. Közben megismerjük Zokit, a főnökét, Derilt, a helyi rendőrt, aki Fema férjét, Bitát kihúzta már párszor a slamasztikából, és a bolt egyik törzsvásárlóját, Fridát, a jómódú ügyvédnőt.
A főszereplő monoton hétköznapjait végül jól felkavarja a Fotós, a titokzatos kapucnis, aki mobiljával fényképezi az embereket. Fridát már olyan szinten zaklatja, hogy a nő egyre jobban szétesik és az alkoholba menekül, és lelkét több alkalommal önti ki Femának, mint azt a nő szeretné.
Erőszakban nincs hiány a kötetben és fura szereplők is akadnak szép számmal, de mindegyikük valamilyen módon befolyásolta Fema életét. Ott van a viccmesélő kínai boltos, Csepan, az árva kölyök a boltban, Fip vagy épp a helyi igazságosztó, Zorró és persze sosem kerül ki a képből a Fotós, aki immár Fema agyára készül menni.
Ez a könyv tele van számomra fura, érthetetlen dolgokkal. Néhány példa: áll Fema a pénztárban, bejön a vélhetően bedrogozott kamionos, aki megfogja a nő csuklóját, szorítja és nem engedi el. Fáj, recseg, mire a nő oldalra néz, meglátja a kést a felvágott mellett és belevágja a pasas csuklójába, amire össz-vissz annyi történik, hogy kiviszi a tulaj, bekötözi a kezét és vége a sztorinak. Hát persze... Aztán ott az állandó szleng, a folyamatos káromkodás és az "érdekes" gondolatok. Ki az, aki áll a munkahelyén a pénztárban, ahova beugrik a férje útban melóba és megöleli hátulról, amire ezt gondolja: "A férjem a fenekemhez nyomta a farkát"? Rémes ez a nő... És még, ha nem is akkora kőbunkó, a felesleges káromkodásoktól ostoba tramplinak tűnik. Azt sem értettem, hogy egyik pillanatban még az is derogál neki, hogy a boltban mosolyogjon egyet a vevőkre, a másikban pedig még egy pofont is kockáztat, hogy megvédjen egy vadidegent. Hát furcsa, maradjunk ennyiben.
Sajnos sokan élik az életüket úgy, mint Fema. Belefásulva egy boldogtalan életbe álmok és célok nélkül. És legtöbb esetben csak annyira lenne szükség, hogy belássák, csak ők tudnak változtatni az életükön, de legtöbb esetben egyszerűbb mindenkit hibáztatni, mint tenni valamit. Végig idegesített Fema stílusa, ráadásul szinte minden szereplő pont ugyanolyan, mint ő. Elviselhetetlenek, nyomasztóak a hétköznapjaik és fogalmuk sincs róla, hogy mit hoz a holnap.
Nem tudtam azonosulni ezzel a könyvvel és együttéreznem sem igazán sikerült a szereplőkkel. Ez a könyv nem nekem íródott, de aki szeretne egy kicsit ismerkedni a komor világban élő, lecsúszott, szomorú sorsú emberekkel, annak bizonyára tetszeni fog.
A kötetet az Athenaeum Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Felnőttek nélkül: gyerekek harca a túlélésért egy szörnyekkel teli világban
