Minden értelemmel bíró ember kíváncsi erre: mi van a halálon túl?
Mi van Odaát? Van egyáltalán Odaát? Vagy Túlpart? Esetleg Túlvilág? Vagy bármi?
Milyen céllal él az emberiség a földön?
Amit James Redfield ír A tizedik felismerés című, Partvonal Kiadó
által gondozott könyvben, akár a válaszok egyik spirituális fajtája is lehet a kérdésre.
Nagyon jókor talált meg a mű, éppen egy krízishelyzet kellős közepén voltam, amikor hirtelen leegyszerűsödik élet-halál között minden, és az ember számvetésre kényszerül: mi lesz, ha... és ha az lesz, akkor... a mű segítségemre volt az átlagosnál valami többet is felfogni a világból, mint addig, amíg nem esik át ilyen végleges gondolatokon. Lehet, hogy nem úgy van, ahogy a szerző gondolja, de hogy valami van, az biztos. Különben honnan tudnám, ha ránézek egy emberre, hogy hamarosan meg fog halni? Mitől van néha olyan érzésem, hogy egyes helyeken már jártam? Honnan tudom, hogy XY-nal ma - mindjárt - találkozni fogok, holott ennek semmi kézzel fogható jele nincs? Miért fordulhat elő az, hogy embereket első látásra utálok, holott még szalmaszálat sem tett nekem keresztbe?
"Nemzedékek sora nézte végig, miként tesz erőszakot önmagán az emberiség, mekkora értékek mennek veszendőbe, milyen igazságtalanságok történnek; tudták, hogy az ember túlléphetne a háborúkon, mások leigázásán; tudták, hogy megvalósulhatna az eszmék cseréjén alapuló új rendszer, amely megvédené minden egyes ember jogát az önálló gondolkodáshoz, fizikai erejétől függetlenül - ezt a rendszert a Túlvilágon már ismerték és alkalmazták. Láttam, hogy az emberek közötti kommunikáció új módja kibontakozik, formát ölt a Földön, és végül megkapja a demokrácia kifejezést."
A mű a Mennyei prófécia folytatása, amelyet eddig nem olvastam még, és megítélésem szerint ez így is marad. Ez a kötet önmagában is élvezhető, A tizedik felismerés szó szerint valóban az, a tizedik a sorban. Erősen sprituális élmények sokaságáról van szó: tanmese, ahol a megmagyarázhatatlan birodalmába lép be az ember a könyv felütésével. Számomra nem elképzelhetetlen az alaphelyzet, amelyben tárgyalja a szerző a történteket, ahol lelkek gyűlnek össze, tanácskoznak. irányt mutatnak, segítséget nyújtanak, elmúlt életeket lehet áttekinteni. Nagy szerepet játszanak a cselekményben a megérzések, dimenzióváltások, véletlen eredmények, egybeesések és következményeik.
"A liberálisoknak abban igazuk van, hogy akik kegyetlen, elnyomó környezetben növekedtek, azok a körülmények áldozatai; a konzervatívok tévednek, amikor azt hiszik, hogy felhagyni a bűnöző életmóddal, a segélyeken való tengődéssel, pusztán tudatos elhatározás kérdése. A liberális felfogás is felszínes azonban, amennyiben azt hangoztatja, hogy mindenki megváltozhat, ha például megfelelő körülményeket, anyagi támogatást, oktatást kap."
A műben a könyv főhőse eltűnt ismerőse után ered az észak-amerikai hegyvidék vadonában, ahol egy völgyben különös zajra lesz figyelmes. Különleges emberekkel találkozik, akár villanásnyi, akár hosszabb ideig, és emellett egy másik dimenzióba is eljutott, ahonnan úgy tudtuk, nem létezik visszatérés. Egy nagyszabású, az emberiség létére veszélyes tervet igyekszenek meghiúsítani, miközben egyre többet és többet tudhat meg az olvasó - saját magáról és az emberiség feladatáról. 
A szerző, James Redfield
Megérteni a félelmet, mint általános kerékkötőt, eltávolítani az általa emelt torlaszokat, hogy testi-lelki gyógyulást legyen képes az egyén elérni, nem is olyan egyszerű. De nem is nehéz. Kinek isten a kapaszkodója, kinek sors, másnak a véletlen: mindegy, csak legyen valami mankója. A szerző világméretű Ébredésről beszél, én pedig tamáskodom, mint ahogy a szexualitással kapcsolatos fogalomalkotásáról is: megítélése szerint az nem más, mint kapu a Túlvilág és a földi dimenzió között. (De ne hallgassatok rám, túl földhöz ragadt vagyok.)
Fontos szerepet kap a Látomás: tiszta képet kapni az emberiség küldetéséről.
Ja: amúgy tudtad, hogy a pokolban - minden ellenkező híresztelés ellenére - meg lehet fagyni?!
