Mit vehet fel egy öreg nő, és más elmélkedések

2020. február 08. 07:51 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Lydia Davis: Az annyi, mint

Megfoghatatlan és beskatulyázhatatlan történetek, novellák, kisprózák és egypercesek a magányról.

Várta, hogy öreg nő legyen, és furcsa ruhákat vehessen fel.

Amikor kézbe vettem ezt a kötetet, azt hittem, egy szokványos novelláskötet van a kezemben. Tévedtem. Ez a kötet tartalmaz rövid pársoros gondolatokat, amelyek érdekesen mutatnak be egy-egy hétköznapi vagy épp különös dolgot, tartalmaz karcolatokat, gondolatszilánkokat, már-már esszé-jellegű írásokat is csótányokról, vagy pl. arról, hogy mit vehet fel egy öreg nő. A 34 rövidebb és hosszabb írás mindegyike közös is egyvalamiben: mind az emberi lét negatívumait, a mindennapi életünk leghétköznapibb és egyben legrosszabb érzelmeit vetíti elénk. Magány, hiány, szomorúság, félelmek, szorongás, esendőség, kétségek, halogatás, féltékenység, irigység. Mind-mind olyan dolog, amiket mindannyian megtapasztalunk, de szerencsés esetben nem ezek bűvkörében kell élnünk, és mindez a teljesen hétköznapiság köntösébe bújtatva. Egyszerű emberi kapcsolatok, egyszerű érzések és érzelmek, mindennapi dolgok. Sajnos vannak, akik így élnek. Nekik szól ez a kötet, róluk szól ez a kötet, és ők azok, akiket nem fog megtalálni ez a kötet.

Néha hosszan fekszik ébren, mire végigsimít rajta az álom, és egyszerre a teste minden részét ellágyítja; aztán a tudata észreveszi, és felébred, mert érdekli, hogy mitől jön olyan hirtelen az álom. Néha a tudata eleve nem szűnik meg működni, és órákig nem áll le, és ő felkel, hogy készítsen egy meleg italt, és aztán már nem is a meleg ital segít, hanem hogy történt valami. Néha könnyen jön az álom, de szinte azonnal (tíz percet, ha alszik) felébreszti egy éles zaj vagy egy halk, de tolakodó zaj, és a szíve vágtatni kezd. Először csak az artikulálatlan harag van, aztán a tudata újra beindul.

Lydia Davis 1947. július 15-én született az amerikai Nothamptonban, Massachusetts államban, egy angol irodalomra szakosodott professzor és kritikus, és egy író, tanár gyermekeként. Lydia Davis egyszer azt nyilatkozta, hogy ilyen háttér mellett ő nem AKART író lenni, egyszerűen mindig is író VOLT. Persze ha egy része nem akart volna tényleg írni, akkor nem tette volna. 1974-től néhány évig Paul Auster házastársa volt, született tőle egy fia, később elváltak. Második házasságából még egy gyermeke született. Jelenleg a kreatív írás professzora a New York államban lévő Albany állami egyetemén. A szerző azon írók egyike, akik bár a hetvenes évek óta kritikai körökben is népszerűek, több díjat is kapott, hozzánk valahogy nagyon sokáig mégsem jutottak el az írásai. Ez a második kötete, ami hazánkban megjelent.

A lány írt egy novellát. – De mennyivel jobb lenne,ha regényt írnál – mondta az anyja. A lány épített egy babaházat. – De mennyivel jobb lenne, ha igazi ház lenne – mondta az anyja. A lány készített egy kispárnát az apjának. – De nem volna praktikusabb egy takaró? – kérdezte az anyja. A lány ásott egy kis gödröt a kertben. – De mennyivel jobb lenne, ha nagy gödröt ásnál – mondta az anyja. A lány ásott egy nagy gödröt, és belefeküdt aludni. – De mennyivel jobb lenne, ha örökre aludnál – mondta az anyja.

Olvasás közben időről időre Bjarte Breiteig Fantomfájások c. kötete jutott eszembe, amelyet továbbra is az eddig általam olvasott legjobb novelláskötetnek tartok. Nos, Lydia Davis könyve elérte a dobogó második-harmadik fokát nálam. (Kérdéses, mert Karin Tidbeck Rénszarvas-hegye is nagyon jó kötet volt, de egészen más.)

Gondolom, eljutsz egy pontra, amikor úgy tekintesz arra a fájdalomra, mintha ott lenne tőled egy méterre, ott heverne valahol egy dobozban, egy nyitott dobozban, üveg mögött. Kemény és hideg, mint egy fémrúd. Csak nézed és azt mondod, Rendben, elviszem, megveszem. Annyi, amennyi. Mert mindent tudsz róla, mielőtt eleve belevágnál. Tudod, hogy a fájdalom a dolog része. És nem az, hogy később elmondhatod, hogy az öröm nagyobb volt, mint a fájdalom, és ezért csinálnád végig újra. Ennek semmi köze hozzá. Nem tudod lemérni, mert a fájdalom később jön, és tovább tart. Úgy hogy a kérdés igazából az, Miért nem mondod a fájdalom miatt, hogy Nem csinálom végig újra? Mikor a fájdalom olyan rossz, hogy ezt kellene mondanod, de nem mondod.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.