Mai történet erős áthallásokkal a múltba, misztikával és romantikával ötvözve a magyarok történetéből. Középpontban egy könyvkiadó szerkesztője, egy jogászból lett ötvös, és a magyarok Szent Koronája, a beavató korona. Mikor készült, hol készült, kinek készült, hány részből áll és milyen legendák fűződhetnek hozzá?
A Jaffa Kiadó újabb Bauer Barbara könyvet tett le az olvasók asztalára, Az aranyműves fia címmel. A magyarok Szent Koronájáról sok polcnyi irodalom született már, legyen az tudományos munka szakemberek számára, vagy történelmi kalandregény, misztikus írás, a közös bennük: általában csiklandozza az olvasók fantáziáját. Mindegy, hogy van-e valóságalapja a történetnek vagy kitaláció az egész, a téma iránt érdeklődő olvasó hagyja magát sodortatni az író fantáziája szerint. A korona szakralitása, kora, keletkezésének lehetséges módja, titkai, története mindig vonzza az embereket.
Számomra Az aranyműves fia kiemelkedő Bauer Barbara művei közül - nem, nem a témaválasztása okán, mert bár valamennyire érdekel a magyar Szent Korona története, de annyira nem, hogy mindenáron és feltétlenül olvassak a témáról. A történet számomra azért kiemelkedő, mert az alkalmazott dramaturgiájával, cselekményfűzésével már az első tucat oldalon megfogott. A szerző szinte minden megjelent könyvét olvastam, és az a véleményem alakult ki róla: remekül ír, érdemes időt és pénzt fektetni egy-egy történetének leemelésére a boltok polcairól, jobbak, mint sok más kötet, de semmi látványosan kiemelkedő. Megbízható szakmunkák egytől egyig, ahol jó a történet, szerethetőek, de legalábbis érthetőek a szereplők és mozgatórugóik, leköti a könyv témája iránt érdeklődőket. Ez a műve azonban... mihez is hasonlítsam? Olyan, mint egy szekrényke az igényes bútorokat árusító boltban: meglátod, megszereted, megveszed, hazaviszed, kedvvel tekintesz rá, használod, de ennyi. Az aranyműves fia viszont olyan szekrényke, aminek megpillantása élményéért is hajlandó vagy fizetni.
A szerző játszik az idővel: hol 473-ban vagyunk, máskor 2018-ban, ami itt a jelent jelenti, de a középkori Magyarországon vagy a Kaukázusban is járhatunk. Láthatjuk Attila testőrségét, egy különleges fogyatékkal élő ötvös életébe, mozgatórugóiba kapunk bepillantást, érthetetlen kívánalmak alapján jogászból lett ötvös mai életébe cseppenhetünk bele, megtört fiatal özvegyasszony gyásza táncol a jelenben az ötvös körül, apa-fia konfliktus évtizedeken át hajló és ható erős érzelmeinek leszünk tanúi, és mindennek középpontjában pedig a magyar beavató korona, amelynek valószínű keletkezési körülményeiről és az idők során való hányattatásáról a szerző által cselekménye szövésében fontosnak gondolt eseményeiről szól a történet.
A jelenben két főhős mutatja be nekünk a korona titkait: Szentesi Zoltán apja történész volt, aki hamar, túl hamar halt meg és hagyott félbeszakadt történetet a fiára, ami a koronával kapcsolatos. Az apa egyik megjegyzése, miszerint ezt a szakrális tárgyat nem elég csak történészeknek kutatni, egy ötvösnek is meg kellene nézni, szöget üt a gyerekből felnövő fiúba. Anyja kívánságára elvégzi a jogot, de a doktorálást hagyja a fenébe, és utánaered álmainak: ötvös lesz belőle. A Nagykörúton egyedül, magányosan tengeti mogorva életét, miközben öntudatlanul is vár valamire. Idejét a megélhetése és apró miniatűrök tűzzománcozása tölti ki, gyengélkedő anyja látogatásával ötvözve.
A szerző, Bauer Barbara
Dalnok Erika az, aki a szerkesztőség költözésekor megtalálja Zoltán apjának történetét, ami eleinte mesének tűnik számára, de felnőtt mesének. Utánajár a szerzőnek, majd megtalálja Zoltánt és anyját. Zoltán az elutasítástól az elfogadásig verejtékes utat jár be, mire késztetése támad folytatni apja befejezetlennek ható történetét. A két ember lassan elfogadja egymás iránti vonzalmát is, bár Erika fél éve özvegy csupán és retteg saját ellentmondásos érzelmeitől: halott férje céllal került az életébe, hogy megtalálja Zoltánt és a korona történetének hiányzó mozaikjait? Szabad szerelmesnek lennie újra egy másik férfibe és egy másik történetbe?
A múltban Daru és Ákus a két legfontosabb szereplő, az egyik a tűzzománc képeket készíti a koronára, a másik magát a koronát. A szerző fantasztikus időutazásban részesíti az olvasót, szereplőit mind a jelenben, mind a múltban derekasan elmeríti a misztikában, miközben képes elhitetni az olvasóval, hogy bizony akár így is történhetett minden, ahogy elénk vetíti.
Így történt? Ez történt? Nem tudom, és becsülettel bevallva nem is nagyon érdekel. Számomra a mű egyszerűen lebilincselő olvasmány volt, ami fogva tartotta a fantáziámat. Kell ennél több történelemből ismert tárgyakról egy kalandregényben?
A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
