New York, 1940-es évek, fülledt erotika, szabadosság, kettős mérce és egy szép szerelem története.
A Partvonal Kiadó Elizabeth Gilbert tollából újabb sikerkönyvet tett le az érdeklődők asztalára, New York lányai címmel. A történet fülledt erotikája, vidékről New Yorkba szakadt fiatal lány életét festi le, de egy korszak, az 1940-es évek sűrű krónikája is, ahol egyrészt kihasználják a nők által nyújtott örömöket, másrészt lenézik őket ugyanezért. Szó esik benne egy másodosztályú színházról is, bukdácsolásukról, mindennapi kenyérharcukról, szabad szellemű emberekről és kényszerhelyzetben is valamiféle, az isten sem tudja, honnan szerzett tartású döntéseikről.
Bohém, varázslatos világ tárul fel az olvasó előtt - figyelem, prűdek, szex, szerelem felé vallásos áhítattal, netán meggyőződéssel közelítők számára a könyv olvasása tilos! Meg fognak botránkozni. Nem gondolnak arra, hogy ilyesmi (na jó, ehhez hasonló, ha nem is ilyen mértékben) napjaink kamaszlányával is előfordult: belecsap a lecsóba, mert azt hiszi, 16 évesen már felnőtt és mindent tud.
Így jár a kötet főhőse, Vivian is. Fiatal, kislánykorból éppen kilépett, dacos, lázadó természetű, tizenkilenc éves ifjú hölgy, aki végül idősebb, öntörvényű nőrokonához kerül New Yorkba. Peg nénikéjének sajátos elképzelései vannak szórakozásról, megélhetésről, az élet kisebb és nagyobb dolgairól. Egy színházat vezet, vagy legalábbis a színháznak helyet adó ingatlan és a színjátszást végzők felett diszponál, őfelette pedig egyik praktikusan gondolkodó beosztottja, aki tulajdonképpen azért felel, hogy rájuk ne dőljön az épület és mindennap legyen mit ennie a társulatnak.
A szerző, Elizabeth Gilbert és könyve
Vivian a kopott kisvárosból és szigorú szülei felügyeletéből kiszabadulva habzsolni kezdi az életet: amíg ott unott, léhán lusta, pimasz és kedvetlen volt, itt számára minden csodaszámba megy, dacára annak, hogy a Liliom Theatrum erősen másodvonalbéli képződmény, amely egyszerű, huszadrangú lelkesítő revüket ad elő, azokat is kínosan egy sémára felfűzve (szerelem, szakítás, gonosz, intrika, szerelmesek újra egymásra találnak, függöny le). Viviannak szerencsére volt annyi esze, hogy otthonról magával hozta varrógépét és arany keze van, így megélhetése valamennyire biztosított: a színház ügyes kezű kellékese lesz.
Már a kezdetektől magával ragadja az egyik kikapósabb revügörl, Celia, aki egyáltalán nem válogat se szórakozásban, se férfiakban, de a megélhetéséhez szükséges eszközökben sem - ez a személy lesz Vivian istennője, sarkcsillaga, igazodó pontja. Amit Celia tesz, csinál, az megkérdőjelezhetetlen. Az ő tanácsára veszíti el szűzességét, az ő irányításával udvaroltat és fizettet magának italokat, és járja az éjszakát vele együtt, amikor...
A vaskos, igényes kivitelezésű, de igencsak kicsi betűkkel szedett könyv tulajdonképpen végtelenített levél egy bizonyos Angelahoz, aki - miután meghalt szinte mindenki, akinek számítana az információ, amiről érdeklődik - megkérdezi Viviant: "kije voltál az apámnak?" Nos, erről szól a könyv, hogy kije volt Angela apjának a kötet főhőse, Vivian, A lány, aki úgy váltogatta a férfiakat életében, mint más a bugyiját, aki szabadon és szabadosan élt (erről szól a kötet 2/3-a), hogyan lett életre-halálra szerelmes egy olyan férfiba, akibe nem lett volna szabad, és mi történt velük tulajdonképpen. A visszaemlékezést Vivian nyolcvan éven felüli korában veti papírra, hogy végül is kije volt neki az az ismeretlen férfi, telitűzdelve életkedvvel, viháncolással, és olyan életbölcsességekkel, amelyeket a fiatal generáció olvas, olvas, de maga teljességében úgyis csak akkor fog megérteni, ha és amikor maga is eléri azt a kort és azokat a tapasztalatokat.
Mire a könyv végetér, Vivian is jellemfejlődésen megy keresztül, felnő jelképesen és valójában is, miközben a mű meghökkenti, pimaszul megfricskázza, gördülékenyen elvarázsolja és jól elszórakoztatja az olvasót.
Köszönöm a lehetőséget Partvonal Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva.
Kövess minket Facebookon!
