Galharrow megmártózott a Kárhozat mocskában,
magába szívta mérgezett erejét, és most
visszatért a végső összecsapásra, ahol a világ sorsa a tét.
Ed McDonald A holló jele trilógiával levett a lábamról. Az első résznél még volt némi hiányérzetem, aztán a folytatások már teljesen beszippantottak. Ha nem olvastad a sorozat korábbi részeit, akkor ajánlom azokról olvass, mert jó eséllyel spoiler-be fogsz botlani a korábbi részekről ebben a posztban. Szóval, íme:
A háború a Mély Királyai és a Névtelen között sosem ér véget. Az első kötetben a Névtelenek és néhány bátor harcosnak köszönhetően sikerült visszaverni a Mély Királyainak újabb kísérletét, hogy az emberiséget leigázzák és rabszolgasorba taszítsák. Aztán eltelt négy év és jött egy újabb veszedelem. Számos áldozat árán, de Ryhaltnek és társainak ismét sikerült győzelmet aratniuk. Ám egy ilyen véres, rettenettel teli, mágikus világban a győzelem sem mindig ér fel egy igazi győzelemmel. Galharrow egy szerelmét elvesztette, aztán az újabb esélyt a boldogságra is feláldozta, ráadásul a kislány, akit gyermekeként szeretett, a világ legveszélyesebb melóját vállalta el cserébe, hogy megmenthesse az ő életét.
A sorozat harmadik és egyben zárókötetében, a Kárhozat című regényben ugrunk az időben hat évet az előző rész vége után. A kötet első fejezeteiben szinte minden időt Ryhalt elmúlt hat évének megismerésével és a hihetetlen változásával töltünk. Ryhalt céljához bevette magát a Kárhozat mérgező pusztaságába, ahol társasága csupán egykori barátjának szelleme, miközben ocsmány teremtmények akarják mindenáron levadászni Acradius király parancsára.
Az Éjszárny teljesen megváltozott fizikálisan. Magába fogadta a Kárhozatot, aminek köszönhetően képes volt tájékozódni ebben a rettenetes szörnyek lakta pusztaságban, és képes volt éveken keresztül életben maradni. Ám amikor Nall, az egyik Névtelen megkeresésére visszatér a Peremre, rá kell jönnie, hogy nem csak a Kárhozatban vadásznak az életére, hanem az emberek között is ott a célkereszt a fején. Ráadásul azt a kevés megmaradt barátját akarják felhasználni ellene.
A második részben már bizonyította, hogy milyen fontosak a bajtársai és lehetetlen volt nem megkedvelni az ipsét. Sajnos a korábbi részekhez hasonlóan ezúttal sem kímélte a szerző a szereplőket. Mindkét oldalon akadnak veszteségek. Imádom, hogy bár több szereplő is mindent megtesz azért, hogy megmentse a világot a pusztulástól, gyakran kell szembesülniük vele, hogy ők is csak esendő emberek.
<<-- Ha eddig lemaradtál erről a trilógiáról, akkor van egy jó hírem: csomagban kedvezményesen rendelheted meg a kiadó honlapján erre a képre kattintva.
Menet közben a frontvonalak erősen eltolódnak és egy idő után már fogalmunk sincs, hogy ki, kivel van és miért is harcol. Galharrow útnak indul, hogy megmentse Amairát és már mind érezzük, hogy a közel a végső összecsapás. Nem csak Amaira megmentése a cél, ismét az ő vállukon a világ megmentésének terhe. De vajon ki és miként kerül ki győztesen egy ilyen kilátástalannak tűnő küzdelemből?
Az összecsapások újabb helyrehozhatatlan károkat okoztak a világban. Mérgező eső és undorító szörnyek, melyek már nem csak a Kárhozatot "örvendeztetik meg" jelenlétükkel. Ráadásul a Névtelen egyre gyengülnek, a Mély Királyai pedig a végső leszámolásra készülnek.
Apró lépésekben haladunk a végkifejlethez, miközben szemtanúi lehetünk Galharrow hihetetlen változásának. Az első két rész sem szűkölködött epikus harcokban, akciójelenetekben és borzalmakban, akik erre vágynak, azoknak is bőségesen kijut a jóból ezúttal is. Kapunk fordulatokat, izgalmakat szép számmal, ráadásul minden alkalommal, amikor már azt gondolnánk, hogy itt a vége, nincs menekvés, akkor kapunk egy kis reménymorzsát, ami a szereplőket hajtja tovább. Közben pedig folyamatosan tippelgetni tudunk csak, hogy miként is zárja le a szerző ezt a sötét, nyomasztó, de bajtársiassággal, kitartással teli történetet egy mocskos és darabjaira hulló világban.
McDonald tökéletes ritmusban potyogtatja az információmorzsákat, küldi reménytelen harcba a szereplőit, páratlan módon képes folyamatosan fenntartani a feszültséget. Tetszett, hogy egy kicsit a távoli múlt titkaiból is kapunk részleteket. Egy kicsit beleshettünk a Névtelenek eredettörténetébe és ismét kaptunk egy-egy apró szeletet Ryhalt múltjáról. Ráadásul, bár rengeteg dolgot nem értünk még, egy kicsit közelebb kerültünk Galharrow által a Kárhozathoz is.
Nagyon jó lezárást kapott a történet, de én bármikor szívesen olvasnék még erről a világról, remélem idővel a szerző úgy dönt, hogy egy-két jó sztori erejéig újra elkalauzol minket a Kárhozat mocskába.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Agave Könyvek!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebook-on is!
