Mit lehet tenni, ha a szerelem már elmúlt, de a házasság még tart?
Vámos Miklós könyvbeli agymenése a témában.
A cikket ábrázoló képek Vámos Miklós Facebook oldaláról származnak.
Fotók: Bach Máté
Vámos Miklós 2007-ben megjelent könyve, az Utazások erotikában (Ki a franc az a Goethe) új nevet és meghúzásokat (átvitt értelemben érteni ér) kapott Jánoska és a Farkas címmel. Az Athenaeum Kiadó örömmel áll az idén hetvenkedő szerző rendelkezésére, és az olvasók elé tette az átdolgozott művet, azok okulására.
Mert miben is lehet a történeteket abszolváló hasznára a mű?
Először is: szórakoztat. Kedvesen, töményen, több síkon vágja az ember arcába saját esendőségét az erotika terén. Mert, kérem szépen, nincs mese, ahogy Jánoska (meg mindenki más) a kisgyerekkorból kinőve felfedezi, hogy az ellenkező nemnek nem olyanja van, mint neki, onnantól nincs megállás a kíváncsiság terén, haladni kell azok mentén, azokért a tapasztalatokért, amelyek olyan gyötrelmesek, olyan kínosak, olyan édesek és olyan titokzatosak. Muszáj felfedezni a másik nemet, legyen fiúból, mint Jánoska, vagy lányból, mint Jolika (ez utóbbi jómagam, mielőtt beleálmodik valaki engem is a történetbe).
Mert itt jön a másodszor: személyessé teszi a férfi-nő kapcsolat buktatóit, eredményeit, és harmadszor: bólogatva emlékezésre késztet. Sejtelmes (megbocsátó, szégyenkező, pironkodó, őszinte, somolygással vegyes, és így tovább) mosolyra húzza az ember a száját (észre sem veszi), és emlékezik. Hogy ott.. akkor... az a lány (esetemben fiú), ahogy rám nézett.. ahogy megmarkolta a ... (azt, tessék behelyettesíteni a megfelelő testrésszel), és ahogy elakadt a lélegzetem (Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik - igen, A walesi bárdok, de ide is illik), ahogy egy illatra (igen, csak az illatra) megroggyant a térdem, egy hangra beleremegett a gyomrom - emlékezni is jó rá (kéne egy tükör, hogy ne csak érezzem, bávatagon vigyorgok, hanem lássam is).
Vámos Miklós a kötet bemutatóján
Mert bizony a mi Jánoskánk onnantól, hogy felfedezi, a másik nem nem olyan, mint ő, folyamatos vizsgálódásnak veszi alá a női társadalmat. Kicsit béna, kicsit bátortalan, de hódítani akar és mindenki, de főleg saját maga legnagyobb megdöbbenésére, idővel, időnként hódítani is kezd. Ábrándozik, elveszíti szüzességét, mi pedig - az író szándéka szerint - több síkon, több szólamban végigkövetjük őt harmadik házassága megromlásáig. Néha kiszól a történetből egy-egy politikai, társadalmi szösszenet erejéig, csak hogy tudjuk, hol és mikor járunk, de amúgy térdig gázolunk a férfi-nőkapcsolat ezernyi jó és rossz oldalában. Mert ugye, mit lehet tenni, ha a szerelem már elmúlt, de a házasság még tart? Szar ügy, mondanám Vámos Miklós után szabadon, de egy ilyen decens úriember, mint ő, ilyet nem mond. Nem is gondol (dehogynem!).
Végül is, folyamatosan saját magáról (is) vall legtöbb regényében. Egyszer azt találta írni nekem erre a felvetésre, hogy senki sem tudhatja, mennyi egy-egy főhősében a kitaláció és mennyi saját személye, de az az igazság, dumálhat nekem (szemérmesen) napestig erről, bizony őt érzem legtöbb regényhősében. És hogy ő erről mit gondol? Könyörgöm: kit érdekel? Mindenesetre Jánoska elég élhetetlenre sikeredett, talán mégsem teljesen ő lehet? Hm.. hát nem mindegy? Jól szórakoztam olvasás közben, ebben a fejezetben agyonütöttem egy-két következtetésemet, úgyhogy pontosan úgy kerek a világ, ahogy kell.
Amúgy meg ki a franc az a Goethe? (Nyugi, tudom.) (Vagy mégse? Olyan bizonytalan lettem.) (Csak én hallok ki mást is a Farkasban, mint csupán farkast?)
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.
És a folytatása: Találj rám!
Kövess minket Facebookon!
