"Istenem, Ian, mit mondtál ennek a szerencsétlen lánynak?"
És tényleg, mit mondott? De még fontosabb, hogy miért mondta.
Romatikus regények kedvelői, figyelem! Régi téma, új megközelítés:
a család már megvan, szerelem is lesz?
Az Álomgyár Kiadó újabb romantikus gyöngyszemet tett le a téma iránt érdeklődőknek, Melanie Harlow Corinne Michaels Maradj közel című regényét.
Ki nem volt még 17 éves, átlagos testalkatú (tizes skálán saját bevallása szerint is hatos), kis mellű és szerelmes, mint a nagyágyú, akár a kötet egyik főhőse, London Marie Parish? Naná, hogy a legjobb barátnője bátyjába (Ian Chase), aki mellesleg félisten kinézetű, és a csajok úgy ragadnak rá, mint mézbe a legyek, aki természetesen rá sem néz. Egészen addig nem is, amíg London zokogva fel nem panaszolja náluk, hogy akivel a bálba szeretett volna menni, felültette, és most nincs partnere. Hát Ian ajánlkozott is tüstént, hogy majd ő elviszi oda.
A bál után hotelbe mennek, ahol megtörténik London szüzességének elvétele, mire ez a fiatal, naiv kicsi lány azonnal álmodozni és tervezgetni kezdett.
Mrs. Ian Chase.
London Marie Chase.
Mr. and Mrs. Ian Matthew Chase.
Természetesen őssszel nem a vágyott Northwestern Egyetemre megy, ahová jelentős ösztöndíjjal vették fel, hanem egyértelmű, hogy a Nevada Egyetemre, ahová Ian jár. Egy ilyen szerelem nem lehet távkapcsolat, rázza gondolatban a fejét Marie. A baj az, hogy ezt elmondja Iannek is - aki megütközéssel hallgatja, de nem szól rá semmit. Akkor. Pár órával később azonban a házuk előtt csókolódzik egy cicababával, aminek látványára London összeomlik. Nos, ez történt sok-sok évvel azelőtt, mielőtt a sors újra összehozza őket egy kényszerhelyzet kapcsán.
A jelenben Ian elvált, jól menő night klubja van Vegasban (sztriptíz, szép lányok, rossz fiúk, tánc, ital, móka és kőkemény üzlet), sportkocsival száguldozik és minden elérhető nőt lefektet. Mellesleg Christopher, Morgan, Ruby keresztapja, akik Ian húgának gyerekei. A probléma ott kezdődik, hogy a gyerekek szülei meghalnak egy balesetben. és gondviselőjükként elsődlegesen Iant, másodlagosan Londont jelöli ki a végrendelet.
Innentől indul az izgalom (legalább a 40. oldalon járunk a párszázból). Két, szülőségre nem felkészült, egymásra haragvó, egymás ellen folyamatosan fenekedő két ember óriási felelősséget kap, és a kéretlen problémához kénytelenek felnőni. Hogy közben szikrázik a levegő közöttük, hogy semmiben nem értenek egyet, hogy legszívesebben megfojtanák a másikat egy kanál vízben... hát istenem. Ahogy haladunk a sorokkal, úgy nőnek fel a szemünk láttára a felek: az egyik képes nagyobb felelősséget vállalni végre az életében, a másik pedig megérti, hogy attól még nem dől össze a világ, ha nem minden úgy történik, ahogy azt ő jó előre megtervezte. Mert az élet.. hát az már csak ilyen: improvizálni kell benne a túléléshez. A mű végére sok-sok viszontagságon át megszületnek a szülők, akik képesek végre saját értékükön látni egymást. Hogy lesz-e igazi hepiend? Hogy megtudd, el kell olvasnod a könyvet!
Jól szórakoztam a művön, és nagyjából derengett egy film is, ahol hasonló volt a felállás a felek között, mint ebben a történetben. A fülszöveg nem azt adja vissza, ami a könyv lényege: szexuális vonzalomra lecsupaszítani a tartalmat nagy butaság volt a hozzáértőktől, ebben a történetben sokkal több van, mint csak az.
Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!
A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó weboldalán.
Kövess minket Facebookon!
Egy iskolai lövöldözés lélektana
