Reykjavíki éjszakák

2020. április 26. 07:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Arnaldur Indriðason: Reykjavíki éjszakák

1970-es évek, Reykjavík. Erlendur nyomozó még csak fiatal, kezdő közrendőr, amikor eltűnik egy nő és előkerül egy hajléktalan holtteste...

Egyedül ő, akinek az élete még nem futott úgy félre, aki még csak ismerkedik a szerelmével, aki még csak egyszerű, utcai közrendőr, akit általában éjszakára osztanak be, amikor pár apróbb kihágással, alkoholizmussal, csavargókkal és családon belüli erőszakkal találkozik csak; egyedül ő, Erlendur gondolja úgy, hogy a két esetnek - a hajléktalan halálának és a környéken akkortájt eltűnt nőnek - köze van egymáshoz.

Arnaldur Indriðason, a sikeres izlandi író merészet lépett, amikor úgy döntött, hogy legendás nyomozója, Erlendur múltjába látogat. Ezzel nem csak az ő, hanem egész Reykjavík és az izlandi élet múltját is bemutatja. A történet valamikor az 1973, 1974-es években játszódhat, amikor még csak nyomokban lelhető fel a régi izlandi hagyományokon alapuló, mégis modern élet. Akkoriban sokkal zordabb volt az a környék, és elsősorban nem időjárásügyileg, hanem társadalmilag.

A kötet főszereplője tulajdonképpen Hannibal, a hajléktalan férfi, akit felületesen ismert Erlendur. Nagyon alaposan bemutatja az ő életét és sorsát - és azt a közönyt, ahogyan a köz állt hozzá. A többség ugyanis nem tulajdonított túl nagy jelentőséget sem életében, sem halálában a férfinak. Csak egy csavargó. Egy hajléktalan. Egy senki. Nem hiányzik senkinek. Egy gonddal kevesebb. A húga azonban tudni szeretné az igazságot, és Erlendurt is mardossa a bűntudat, hogy kevesebb figyelmet szentelt Hannibal gondjaira még életében, mint talán kellett volna. Legalább halálában tegyen igazságot... A környékről nyomtalanul eltűnt nő és a megölt férfi ügye pedig a jelek szerint összefüggnek. Mégis ki, és miért ölhette meg Hannibalt? Rosszkor volt rossz helyen? Vagy köze van a nő eltűnéséhez, és ezt valaki megtorolta rajta? Esetleg csak simán baleset történt?

2000-ben íródott a Mýrin c. kötet, amely nálunk Vérvonal címen jelent meg. Ennek is a főszereplője a zord Erlendur felügyelő. 2006-ban Baltasar Kormákur Ingvar Singurdssonnal a főszerepben megfilmesítette, a lenti képen a filmbeli Erlendur látható. Nem láttam még a filmet, konkrétan teljesen véletlenül bukkantam rá, hogy létezik, miközben ezt az ajánlót írtam, és képeket kerestem :) Azt hiszem, meg is van az esti programom. :)

Indriðasontól eddig csak egyetlen könyvet olvastam ezen kívül, de mindkettőben tetten érhető az össze nem téveszthető "izlandiság". Komor történetek, komor emberek, miközben mély társadalmi problémákat boncolgatunk, a gyilkosság ténye csaknem mellékes. Erlendur személye is hozzájárul ehhez: az a lelkiismeretesség, ugyanakkor az a hideg nyugodtság, ahogyan a dolgokhoz áll... nos, tanítania kéne. Nálam van már Kepleréktől A tűz tanúja c. kötet is, alig várom, hogy belekezdjek abba is. Egy nagy közös vonás van Indriðason és Keplerék között, és egy nagy különbség is. (Azon túl, hogy az egyik egy izlandi író, a másik pedig egy svéd házaspár.) Mindkettőjük (illetve hármójuk) könyveiben az egyik központi elemet egy olyan akár helyi, akár világszintű, de kemény társadalmi probléma foglalja el, amivel többet kéne foglalkozni, megoldást találni. Ez persze egyébként is jellemző a skandináv krimikre, hogy erősen társadalomkritikusak, ami mellett szórakoztatóak is. De úgy vettem észre, hogy kettejük könyveire ez különösen igaz. Bár Indriðason - igazi jó izlandihoz méltóan - marad a kis színes, zord, gyönyörű és ijesztő szigetén belül, míg Keplerék mindenféle nemzetközi, vagy az északi tájaktól távoli, mégis oda is kiható problémával is foglalkoznak. A nagy különbség viszont a stílusukban van. Indriðason olyan, mint a hőse: lassú, alapos, megfontolt, kevés dolog történik a kötet lapjain, de azok szépen leírt, jól megkomponált dolgok, lassan hömpölygő, végül mindent elsöprő történetek. Keplerék könyvei pedig pörgősek, sodró lendületűek, izgalmasak. Mindkettőt nagyon tudom értékelni, és mindkettőnek megvan a helye a polcomon.

Érdekes volt egyébként belesni a 70-es évek reykjavíki életébe, és érdekes párhuzamba állítani a majd' 50 évvel későbbi Reykjavíkkal. Van, ami szemernyit sem változott, más pedig gyökeresen átalakult. És ez így van jól. Erlendur nyomozó rajongóinak kötelező darab ez a kötet!

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.