Mi vagyunk a támadók. Hadüzenetet küldtünk az Istennek, a teremtmények megszegték az egyezséget - ez a lényege a műnek. Hogy ki szegte meg - ha megszegte -, melyik fél és mivel? Hát... ahhoz el kell olvasnod a művet. 
Két entitás küzd az embereken keresztül, miközben a mentálok kivonultak az emberek életéből, annak minden hátrányával együtt. Nem azért mondom, de kétszer olvastam el a regényt (és hozzá az előző részeket újra), mire egyszer neki mertem fogni az ismertetőnek.

Hogy miért kétszer olvastam el On Sai: Artúr című regényét? Többek között azért, mert remekmű, amelynek sorai között sokkal mélyebb értelmezési lehetőségek is megbújnak, mint amiket első blikkre, kibuggyanó kis kacagások között fel lehet(ne) ismerni. A Könyvmolyképző Kiadó által jegyzett kötet kifejezetten abba sorba tartozik, amely nem létezik, hogy kikerüljön a polcomról. A regény a Szivárgó sötétség harmadik része, amelynek lényege, hogy háborús helyzetben milyen áron hozhatók meg a döntések - például helyes-e pár ezer embert megölni a nagyobb jó érdekében? Ne hamarkodd el saját válaszodat a kérdésre! Mondjuk, az kínos tud lenni, ha te is benne vagy abban a pár ezer feláldozható életben. A szerző egyetemes problémák feldolgozásáról ismert, amelyeket elegáns könnyedséggel képes az ember orcájába belemosni, miközben az olvasónak nem támad az a kényszerképzete, hogy itt most szájbarágás és mindenáron tanítás állapota forogna fenn. 

On Sai (Varga Beáta) nagy erőssége a komoly témák boncolgatása közben alkalmazott humor, amely sosem öncélú, nem is harsány, néhol csak jelzésértékű, máskor frenetikus hatású, de gyakran csak csipkelődőn könnyed eleganciájú. Nincs mese, legtöbb műve megfogott. Tavaly és Calderonnal kezdődött szoros viszonyunk - már a művei és közöttem - néhány este alatt befaltam a két kötetet, majd energikusan körbenéztem, hogy van még valami a szerzőtől olvasásra? Vihargyorsan beszereztem a többi megjelent regényét is. Van, amely kevéssé érdekel, egyszer elmegy kategória, míg a pimasz Calderon és a Szivárgó sötétség sorozat eddig mindent visz. Hiába, 50+ évekkel a hátam mögött kevésbé fogtak meg a Vágymágusok, vagy az Apa, randizhatok egy lovaggal? című művei, ugyanakkor elolvastam végig és jókat derültem könnyed vonalvezetésükön, kalandos dramaturgiájukon. Ha 16 éves lennék, csakis ezeket On Saikat olvasnám, és amikor befejeztem, kezdeném elölről őket!

Különleges világépítése mellett sem lehet szó nélkül elmenni, az olvasó látja maga előtt a semmiben lógó pici vagy óriási űrállomásokat, kopasz bolygókat, speciális növényekkel teli helyeket, az élő köpönyek kedvenc pihenőhelyeit, a különféle segítő (és támadó) robotokat, erős astori fákat, testpajzsokat, 800 éves korban a fényevést, technológia szerkentyűket (mondjuk, azért az intelligens hajfestékért, ami mindig felkúszik a lenövő hajrétegre, ölni tudnék).

Ebben a sorozatban mély filozófia kérdések is terítékre kerülnek, mint például mi a szabad akarat, milyen válaszok adhatók rá, mi a fontosabb, hogy jót tegyünk, vagy a jó érdekében akár rosszat is cselekedhetünk? A harmadik részt Artúrnak szentelte a szerző, az ő gondolkodásmódja, tettei a legfontosabbak a műben: ő a tengely, ezrek, sőt milliók élete fordul meg rajta. Érdekes látni ezt a fiatal férfit, ahogy eltávolodik hitétől, vagy inkább csak a hit szervezetétől, és mégis, olyan egyértelmű és világos  mozgatórugók vezérlik tetteit, mint ahogy a világítorony fénye jelzi a part irányát az eltévedt hajós számára. Van benne valami pusztító nyugalom, amitől minden vezetőnek az az első gondolata, hogy eltegye láb alól. Elég volt a mészárlásból, dönt hősünk, béke kell, és ennek érdekében akár ölni is képes; ezért kezd el munkálkodni egy maroknyi elkötelezett astorival, akiknél, ha megszületik a döntés, utána már nincs kétség, csak cél. Az Astor bolygón, amit elhagytak, vagy követed a vezetőt, vagy kivet a közösség magából, ha megnevelni nem tud: a világ túl kemény, túlélni csak együtt van esély. Névtelen senkik, akikre senki sem figyel, a fentieken túl ez a másik legnagyobb erősségük. 
"Artúr hegy volt" - fogalmaz az író karakteréről a regényben, "ha állt, nem lehetett megmozdítani, ha megindult, nem lehetett megállítani." Mindig olyan mérhetetlen biztonsággal vezeti embereit, hogy kétely sem merülhet fel kéréseinek, utasításainak végrehajtásában. Csendes magabiztossága, meggyőződése, gerincessége és a jó-rossz  közötti különbségek ösztönös megérzése  minden különesebb fakszni nélkül emeli ki őt a tömegből fontos döntések meghozatalára. De vajon mindez mire lesz elég a háborúban?

Scar a harmadik rész elején éppen börtönbüntetését tölti, amely, mint később kiderül, kiképzésének jelentős állomásaként (is) szolgál. A sorozatos feladatmegoldások közepette igyekszik életben maradni, ami nem is olyan kis feladat. Két ökölharc között elgondolkodhat azon, mi az igazi szeretet: hirdetni a békét és belebukni, vagy eljátszani a gyilkost és fenntartani a rendet? Az egész történet e kérdésrendszer köré kerül kialakításra, Scar pedig a császár legjobb harcosa-ügynöke-kéme lesz, különleges feladatkijelöléssel.

Lucy... a bukott matematikus-mentalista, aki egyre több és több kérdésre találja meg a választ, néha olyan egyszerűen, mintha egy kapcsolót billentenének el benne; szinte vakítja a felfedezett valóság. Egyelőre Ferringtonékat (kalózok) erősíti  - az elutasított nő veszélyesebb, mint a csörgőkígyó (szegény császárocska, emlékszünk még, mi történt?). Amíg félkézzel, rejtőzködve a kalózok harci cselekményeit rendezgeti szerinte helyes irányba, addig nem mellékesen a Bibliát és Artúrt vekzálva rádöbben a jelenlegi helyzetet mozgató alapelvekre és az entitások valódi akaratára. Lucy abervadászok leszármazottja, és nem hajlandó behódolni az entitás támadásainak. Márpedig ameddig ő nem hódol be, addig a világnak sem hagyja. Ha halni kell, azt harc közben fogja, néz szembe szilárdan a helyzettel, és dönti el, mi legyen a következő logikus lépése. Vajon jól dönt-e? Helyesek-e a történések elemzéséből levont következtetései? Mindenesetre úgy gondolja, a túl jó, túl egyenes jellemvonások nem mindig és nem minden helyzetben hasznosak az emberiség számára. Egy vezető (pláne a világ ura) legyen minden hájjal megkent, és mellette csak féket és ellensúlyt biztosítsanak a fenti tulajdonságok. Mert különben annyi az ismert világnak. (Már maga ez a konklúzió, amire Lucy jutott, kötetekre rúgó elemzéseket és társadalmi, vallási vitákat generálhatna.)

Chester (császár) sejti, hogy a kalózok mögött Lucy, de legalábbis egy másik mentalista áll, s miután alig-alig tud felülemelkedni a támadásokon, így döntő lépésre szánja el magát (előtte keservében szétveri a szobáját). Nem az tét, ki ül a trónon, csikorogja egyik alkalommal, hanem az, hogy fennmarad-e a hajdani föld emberisége, nem süllyed-e vissza az atomkorba vagy még rosszabba. Don pedig látszatra elvesztette az eszét az agymosással - vagy mégsem? Legalábbis képes látni a transzcendest is. Az emberiség bizony vesztésre áll.

A történet tarol, mindent visz és a függővég miatt megítélésem szerint nemcsak én vágtam volna szívesen falhoz a könyvet, hogy kedves édesanyád, drága Beátám (nagy sérelmemre csak puhatáblásan jött ki a kiadvány, nem győzőm dédelgetni, megerősíteni, hogy 10 év múlva is könyv kinézete legyen). Azonnal rárepültem a szerző honlapjára, ahol kiderült, hogy ma, 2020. június 23-án, a negyedik részből már 27 ezer karakter megvan (a teljes mű egy tizede se cirka. Megőrjítenek ezek az írók a karakterszámolásaikkal!). De kik az entitások? Milyen egyezséget szegtek meg a halandók, vagy bárki más? Igazán mi bajuk van a világgal? És az ég szerelmére, mit jelent az egészen pontosan, hogy kéket kékre?!

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző csapatának!

A kötet borítójára kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

A királynő méregkeverője

Fagy és csillagfény udvara

November 9.