Van-e kilépés az amerikai álomból? Vajon mennyibe kerül, ha igen, és lehetséges-e, hogy még többe, ha nem? Ezt a kérdéskört boncolgatja Mary Alice Monroe Tengerparti emlékek című romantikus műve, amely a General Press Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
A magát kifejezettem olvastató regény nem sorolható a habkönnyű romantikus kötetek sorába, mert komoly témákat boncolgat: társadalmi felelősségvállalás, elköteleződés, családon belüli erőszak, kontrollmánia, házastársi hűtlenség, hagyományok, rítusok fontossága avagy éppen ellenkezőleg, azok jelentéktelensége, hiábavalósága. Mi az, ami megerősít egy kapcsolatot? Drága ajándékokkal kiváltható-e a nívótlan, káros viselkedés?
Olivia Rutledge (Lovie) a múlt század hetvenes éveiben magáénak mondhatja a klasszikus amerikai álmot: tökéletes gyerekei, tökéletes házassága, tökéletes háza, nyaralója és majdnem tökéletes férje van. Neki reggelente nem azért kell felkelnie, hogy pénzért irodába vagy bármilyen munkahelyre induljon dolgozni, hanem azért, hogy munkálkodásával tökéletes hátteret biztosítson családja többi tagjának. Házvezetőnője van, jótékonysági szervezetek oszlopos tagja, fontos partikat ad férje még fontosabb üzleti partnereinek, neveli gyerekeit és gondját visel pompás charlestoni házuknak. Ő a család lelke, mindig kéznél van, ha szükséges, és háttérbe húzódik, ha jelenléte csak akadályozná a dolgok folyását.
Lovie tehát igazi déli háziasszony, annak minden szükséges kellékével. Persze, 15 éves házassága alatt lassan úgy érzi, kezd láthatatlanná válni a férje számára, némi hűtlenkedést is gyanít részéről, ami az anyja szerint előfordul a legjobb úri társaságban is. A feleség dolga egyben tartani a házasságot, és egy déli úriasszony neve maximum kétszer kerülhet be a lapokba: születésekor és elhalálozásakor - válás miatt egyenesen elképzelhetetlen. Lovie pedig úszik az árral, egészen addig hajlandó földbe dugni fejét, és félrenézni, amíg valaki és egy mély érzés ki nem rángatja ebből a tespedtségből.
A szerző, Mary Alice Monroe
Olívia ugyanis elkötelezett védője az álcserepes teknősöknek. Minden évben pár hónapot tölt tengerparti nyaralójukban a gyerekekkel, ahol semmiféle társadalmi elvárás nincs vele szemben, ő pedig napról napra a teknősök életének feltérképezésével és kelés közeli őrködésével segíti az állatok túlélési százalékát megnövelni. Ő a teknőcös hölgy a szigeten - ahová a pénz, naná, betette a lábát, és nagyszabású építkezések várhatók részben a teknősök költési helyén. Dr. Russel Bennettnek jut a feladat, hogy tanulmányt készítsen az építkezés és a teknősök költési szokásai közötti összefüggések mentén. Ki lehetne a legjobb segítője, ha nem Lovie?
(Kb. a harmincadik oldalon járunk.)
A több, mint négyszáz oldalas kötet maradéktalanul leköti az olvasót. Egyrészt a fülledt délre jellemző idill hamar rabul ejti, majd érti a problémák finom vibrálását, sejti, hogy a mélyben sokkal több húzódik meg, mint ami a felszínen látható. Elvész a család gyerekeivel kapcsolatos eseményekben, látja az önbizalomerősítő szülői mantrákat, és drukkolni kezd a bimbózó szerelmi kapcsolatnak. Forgatja a szemét az álszent kukkolókon, pletykafészkeken, megdöbben a férj bizonyos reakcióin, és mindenekelőtt lesi a pici álcserepes teknősök első botladozásait. Kedves, mély érzelmekkel és valódi problémák boncolgatásával teli romantikus regény, ahol nincs üres járat.
A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!
Fordította: Kajsza Krisztina
Kövess bennünket Facebookon!
Mennyi időbe telne, hogy TE is gyilkossá válj?
