Az a szőke bocs! Aztán a felnőtt medve, aki bosszúból szétcicálja a wc ülőkét, gyomdetektor... 41 éven keresztül parázsló szenvedély... 41 éve érlelt bosszú... Majdnem együltő helyemben elolvastam az egész könyvet, ám mennem kellett leszedni a feketeribizlit, aztán meg befőzni... de közben és utána bizony elvenni sem tudták volna tőlem Catherine Anderson Epervidék című romantikus regényét, amely tavasszal a General Press Kiadó gondozásában jelent meg.
Nagyon sokat nevettem a történeten! Eleve a szőke medve, aki emberi jellemvonásokat kezd mutatni, úgymint reggel-este kajáért jelentkezik, de a személyes boszú is repertoárába tartozik - márpedig ebből elég sok akad a könyvben. Először is Vicky Brown 41 év után úgy dönt, itt az ideje megleckéztetni volt vőlegényét, aki anno igazi bunkó módjára viselkedett vele, s aminek aztán messze ható következményei lettek. Vicky tőről metszett vendéglátós, és miután volt szerelme éppen ilyet keres egy táborozáshoz, némi habozás és tervkovácsolás (bosszú, emlékszünk?) után jelentkezik is a feladatra.
A volt vőlegény Slade Wilder, aki Mystic Creek környékén köztiszteletben álló marhatenyésztő, nyaranta pedig vadásztáborokat rendez azoknak, akik hajlandók perkálni érte, amely szolgáltatásban napi többszöri étel-ital egyértelműen bennefoglaltatik - így veszi fel látatlanban élete szerelmét, Vickyt, szakácsnőnek. Nem azért mondom, de már az első találkozásuk sem elhanyagolható jelenetben játszódik... Slade legnagyobb bánata, hogy nincs kire hagynia az általa létrehozott és irányított marhatelepet, Vicky után senki sem volt elég jó számára, húga és annak lánya pedig egyáltalán nem érdeklődik a tevékenysége után. 
Amikor Vicky szembesíti a szerinte történtekről, kiderül, hogy Slade egyáltalán nem úgy emlékszik az eseményekre, mint az asszony. Elindul a tisztázó folyamat, amely előtt és közben Slade hol meztelenül himbálózó koronaékszerekkel sikoltozik, máskor meg kigyúl a sátra, miután egy kígyótól kap frászt, az olvasó pedig pukkadozva figyeli a folyamatot, hogy ebből mi lesz. Humorban amúgy sincs hiány, a süket birtokvezető, Wyatt Fitzgerald és a minden lében kanál seriff-helyettes, Erin közös ügyei is folyamatos rekeszizomrezegtetésre adnak okot. Erin amúgy Slade unokahúga, míg Wyatt a férfi alkalmazottja. Erin egyik legnagyobb baja, hogy az egyik diszpécser igencsak ki van rúgva rá... és valahogy muszáj véget vetni az egy éve tartó szivatásnak.
A szerző, Catherine Anderson
A történet nemcsak humorban erős, hanem az életszerű helyzetekben is. Olyan mély bölcsességeket tartalmaz, amelyeket bárki hasznosítani képes saját életében, párkapcsolatában, vagy fiatalabb-idősebb rokonai kezelése során. Romantikus mű, de egyben észrevétlenül nevelő-oktatókönyv is, ami csak az igazán igényes írók sajátja. Magyarázza az életet (néha kissé bőbeszédűen), mozgatórugókat sejtet, nevettet, keserédesen elgondolkodtat helyzetekről, amely jelenetek tudatlanságból, tájékozatlanságból, de gőgből, félreértelmezett ostoba büszkeségből, kommunikációhiányból fakadó okokból egyszerre csak egy végzetesen félrecsúszott életben csúcsosodnak ki. Csak évtizedek múlva tudják megkísérelni helyrehozni, amit elrontottak - és akkor sem garantált az eredmény.
Mint kiderült, a kötet önállóan élvezhető olvasmány, de egy sorozat, Mystic Creek címmel megjelent művek ötödik darabja. Most megyek, és utánanézek az előző négynek...
A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!
Fordította: Fügedi Tímea
Kövess bennünket Facebookon!
