Lechner Ödön írásai

2020. július 28. 07:03 - GReni

Könyvajánló - Sümegi György: Lechner Ödön írásai

Lechner Ödön zseniális építész, műépítő, emellett impulzív, érzelemdús férfi volt. Sümegi György könyvében bepillantást nyerhetsz a mester magánéletébe és azt is megtudhatod mit gondoltak róla kortársai, hogy még árnyaltabb képet kaphass erről a különleges egyéniségről.

Lechner Ödön a magyar szecesszió megteremtője volt. Nevét rengetegen ismerik, hisz többek között olyan épületek fűződnek a zseniális építész, műépítő nevéhez, mint a budapesti Iparművészeti Múzeum, a szegedi Városháza, a pozsonyi Kék templom vagy a Magyar Királyi Postatakarékpénztár épülete Budapesten a Hold utcában.

Munkásságáról számos könyvben olvashatunk, de impulzív, példaértékű magánéletéről eddig nem jelent meg átfogó írás. Sümegi György művészettörténésznek és a Corvina Kiadónak köszönhetően most megjelent egy hiánypótló írás, a Lechner Ödön írásai. A kötet segítségével bepillantást nyerünk magánéletébe és egyéniségét is megismerhetjük.

Számos ifjúkori levele kapott helyet a kötetben, köztük családjának és szerelmének, későbbi feleségének, Primayer Irmának szóló levelei, kitől később két gyermeke is született. Ezek között vannak olyan levelek, melyekről süt, hogy mennyire érzelmes ember volt, hogy milyen nehezen viselte, amikor újító törekvései süket fülekre találtak. Olvashatunk arról, mikor már kezdett elege lenni ezekből és minden porcikája családjához húzta. Jöjjön most egy részlet '73. augusztus 5-én kelt leveléből, melyet Irmának írt:

"Új életre volna kedvem érted, gyermekünkért, csak te értsél meg, és én a legboldogabb férj leszek, a legboldogabb atya, csak te buzdítsál, és én a legszerencsésebb ember leszek a világon. Vegyél engem, amint vagyok, és én boldoggá akarlak tenni.
Szeretettel csókol Ödönöd"

Kifejezetten tetszettek azok a levelek is, melyekben munkáival kapcsolatban olvashatunk érdekességeket. A fiatal építész nagyra becsülte Ybl Miklóst, ez süt abból a néhány sorból, melyet a Zöldfa utcai Kecskeméti ház terveivel kapcsolatban írt. (Az épület ma is áll, de mai nevén: Veres Pálné utca 9.)

"Yblnek megmutattam a terveket. Nem csak udvariasságból, valóban megelégedéssel, mondhatom, igen el volt ragadtatva, és nem győzte eleget dicsérni, megígérte pártfogását és ajánlatát, mi Yblnél, ki azt nem szokta oly könnyen tenni, annál több beccsel bír."

Olvashatunk leveleket projektjei kapcsán, de a sajtóban, különböző építészfórumokban megjelent írásai is helyet kaptak. Például A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében, a Vállalkozók Lapjában vagy épp a Pesti Naplóban megjelent írásai többek között a magyar építésről vagy az építészet fejlődéséről.

1911-ben írt Önéletrajzi vázlatát is olvashatjuk, mely egy röpke összefoglalója mozgalmas és tartalmas életének. Olvasmányos, érdekes a kötet, bár akadnak olyan írások, melyek kevésbé izgalmasak, kissé szárazak, mint például a Kecskeméti Rákóczi-emlék és víztorony részletesebb leírása föld-, vasbeton-, majolika- és kőfaragómunkáról, műkő vakolatról, művészi munkákról és költségvetési tervekről.

Számos írás segít megismerni a mestert, kortársai által írt dokumentumok teszik teljesebbé a róla kialakított képet. Olyan ismert és elismert személyek írásait olvashatjuk, mint Krúdy Gyula vagy a festő, Herman Lipót, aki bohém, de hihetetlen kitartó és energiával teli emberként nyilatkozott a művészről.

"Egész életén át harcolt elveiért, egy építőművészeti főiskoláért, hol a "magyar formanyelvet" taníthatta volna - tehetségtelen "iparoskollégák" (tehát nagyszerűen érvényesülők) és a hivatalos fórumok elgáncsolták nemcsak ebben a törekvésében, de sok olyan nagyszabású munka létrehozásában is, hol a pályázaton első díjakat nyert." (Részlet: Herman Lipót - Emlékezés Lechner Ödönről)

A kötet végén találunk egy kiegészítést Sümegi György szavaival, valamint egy képmelléklet is helyet kapott, ahol találunk fotókat az általa tervezett épületekről, valamint főhomlokzati terveket, alaprajzokat, fotókat mázas kerámia alkotásairól, gyönyörű fából készített bútorokról, néhány családi fotót, arcképeket, karikatúrákat a művészről és természetesen kedvenc kávéháza sem maradhatott ki, zárásként pedig Lechner Ödön gyászjelentése és egy fotó a temetéséről.

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!