Mit tudunk a honfoglalás kori és az azelőtti magyarok sorsáról? Nagyon keveset, jóformán semmit. Nos ezt a jóformán semmit tölti ki cselekménnyel, létezett és kitalált személyekkel Urbánszki László a Vérszerződés című kötetében, amely a Lazi Kiadó gondozásában jelent meg.
A történelmi kalandregények szerzői sorában Urbánszki Lászlót nem kell senkinek sem bemutatni: vérbő, humorban, testnedvekben és kalandban tocsogó történetei a kortárs irodalom ínyenc falatai. Mint mindig, most is a természet közelében élők gazdag szókincse jellemzi a történetet: döglegyek dicsérik a halált, mindenki azt látja szépnek, amiből jóllakik, a víz unottan borzong az enni, élni vágyók alatt, a vadmacska elszámítja magát nagy vadászatában és vizes lesz imádott bundája... minden él és mozog Urbánszki prózájában, élettel teli mondatokban adja vissza a bő ezer párszáz évvel ezelőtti Dnyeper melletti létezést. Dnyeper, amely itt Varuch a magyarok szóhasználata, Szlavutics a szlávoké szerint. (Az első pár lapot többször elolvastam, annyira együtt lélegzett a tájjal és a benne élőkkel. Szinte láttam magam előtt a lustán elnyúló vizet, hallottam a döglegyek döngicsélését, a vadmacska veszett dühét, stb.)
– "Békét akarunk, uram! – kiáltott a magyar. – Lőhettem volna a torkodba is, de mindkettőnknek jobb, ha élsz! Ötször ezren vagyunk, nézzetek oda! – intett a látóhatár felé, ahol kisebb-nagyobb lovascsapatok tűntek föl. – Győzhetnénk, de békét akarunk! Élni kívánunk ezen a földön, nem harcolni, bár ha azt akarjátok, lássunk neki a gyilkolásnak! Feszíts! – bömbölt fel ő is, és negyven ember húzta a füléig az ideget. A gyilkosan csillogó vashegyek a szlávok csapatára szegeződtek. A páncélos csapat zavarodottan kavargott, de a kivont kardok visszakerültek hüvelyükbe. A sebesült vezér még egyszer felordított.
– Megfordul, űűűűget! Menjünk haza vagy a lápi démonok bűzhödt lyukába, bánom is én hová! Szar ez a nap, kilyukadt a páncélom, a sisakom meg a karom, és még dél sincs! Megette a fene az egészet!"
A kötet hőse a 20 éves Karacs, foglalkozására nézve bojtár, aki erős, gyors és roppant szívós fiatalember, élénk észjárású, összefüggéseket hamar meglátó, új tudnivalókat vihargyorsan elsajátító. Álmos, a Megyeriek fejedelme, rabszabadítás közben felfigyel Karacs ösztönös harci tehetségére, éles, fondorlatos eszére, és legkisebb fia, Árpád mellé rendeli.
Az események ott kezdődnek, hogy emberrablók a nagyobb haszon reményében (vesztükre) Megyerbelieket is elhajtanak a törzs területéről. A fiatal Karacs is odaveszni látszik, amikor a magyarok az áldozatok temetése helyett lóra kapnak és üldözőbe veszik őket. Mások rohannak a környező szállásokra jelenteni, hogy két lábú "farkas" jár közöttük, készüljenek, vigyázzanak, a forró nyomon üldözők pedig felderítő tevékenységbe kezdenek. A hatalmas Megyer nemhez tartozó területen nem kóborolhanak rossz szándékú idegenek - akik mégis próbálkoznak, meghalnak. A törvények kegyetlenek ugyan, de a közösség javát szolgálják - maga Álmos fejedelem szervezi a rabszolgának elhurcolt magyarok nyomainak felderítését és az emberek visszaszerzését. Az elrablottak között Karacs személyes ellenségre is szert tesz egy Sigmund nevű fenevad személyében, akinek azonban kalandos körülmények között sikerül kimenekülnie a magyarok által létrehozott harapófogóból. Szerepel egy Harapósdög nevű kutya is, akin jókat lehet mosolyogni, és aki természetesen utánamegy elrabolt gazdájának, amiből sok keserves, de mégis mulatságos esemény következik.
– "Azt hittük… reméltük, hogy a segítségünkre sietsz, hogy együtt… – A férfi elkeseredetten, ingerülten legyintett. Látszott rajta, hogy keményebb szavakat is szívesen mondana, csak fegyelmezi magát.
– Valóban ezt kellene tennem? – kérdezte a fejedelem, és arca megkeményedett. – Te katona vagy, száz emberért felelsz! Én harmincötezerért! Te hősiesen megsegíted a szomszédos századot a csatában, nekimész a háromszoros túlerőnek, majd hősiesen meghalsz, és a tábortüzek mellett elzengik a hősiességedet! Én befogadom a menekülteket, fenyegetem, de nem támadom meg az ellenséget… csak akkor, ha győzni is tudok. Elpusztítom őket, ehhez azonban időre van szükségem. Öt vezérnemzetséget kell felkeresnem, megalázkodni, ravaszkodni, sőt hazudni fogok, talán a tűzbe köpnek a mesélők, amikor beszélnek rólam. Hidd el nekem katona, sokkal könnyebb lenne az egyszerű hősiesség. Szerzek annyi segítséget, hogy a kipcsákok szűkölve menekülnek majd, és a kijeviek hulláitól fog bűzleni az egész puszta. Kezdésként azonnal olyat kell tennem, amire nem leszek büszke."
Mindeközben három nemzetségfő minden embere, összes vagyonával, Álmos fejedelem hozzájárulásával nyugatnak fordítja a lovak fejét, ahol elvileg már vannak magyarok, ha maroknyian is (ez később fontos momentum lesz), Levedi fejedelem pedig kevesli hatalmát Álmossal szemben, ezért nekiáll kavarni... szövetkezik kijevi kereskedőkkel. Három szláv falu a tét, amelyet a ruszok lerohannak Levedi hallgatólagos engedélyével. Igen ám, csak hogy, hogy nem, az egyik településen éppen ott vendégeskedik Karacs Álmos fejedelem fiával, az ifjú Árpáddal. Igen, jól érzitek, ebből még baj lesz.
Aztán a kijeviek is ki-kicsapnak magyar nemzetségfők falvaira, ők meg 3 kipcsák törzzsel szövetkeznek... ami a végén szabályos háborúvá terebélyesedik. Álmos önzetlenül adja a katonai segítséget más törzsbelieknek is, de őszintén szólva, a Dnyeper mentén minden kezd kevés lenni számukra: élettér, békés lehetőségek, megélhetés... a törzseknek szövetkezniük kell. Álmos lesz a háborúban a hadúr, vezérlő fejedelem.
A szerző, Urbánszki László
Kalandokban, izgalomban, cselszövésekben, durva erőszakban és kitűnő humorban nincs hiány a regény során. A szerző tanítani is próbálja hallásra megérett olvasóját: "Ha nem tanulsz meg engedelmeskedni, senkinek sem tudsz parancsolni, hidd el nekem!" (Ezt a mondatot speciel minden kamasz ajtajára felszegezném.) A mondatok erőteljes igazságokat tartalmaznak, helyenként túlzóak (de azért kalandregény, nem?), ám cizellált széplelkűeknek előre mondom, kerüljék a történetet: nem kímél az se istent, se embert. Kellemes szórakozás jelent forró nyári estékre, elmélázni egy-egy esemény felett, odainteni a kutyánkat, aki ugyan nem Harapósdög, de majdnem, és kortyolni egy hosszút a campariból, amiből olyan ismerősen kocognak ki a jégkockák, majd becsukni a könyvet, és feltenni a polcra, hogy nekem tetszett, gyerekek.
(Nem kívánok belefolyni a molyos vitakörbe, hogy történelmileg mi pontos és mi nem. Kb. annyira érdekel, mint az, hogy tegnap mit reggeliztem: semennyire. Számomra ez kalandregény, nem pedig történelemkönyv, bár, a szerzőnél akkurátusabb történelmi hitelességnek utánanézőt keveset ismerek, de őszintén, és erős túlzással szólva, legfeljebb arra vonnám össze a szemöldökömet, ha a történetben Álmos mondjuk ránézne a karórájára.
Az író stílusába sem megyek bele: alfahím, annak minden macsóságával és hátrányos következményeivel egyetemben. Sokoldalú ember, rengeteg tapasztalattal, aki volt már minden, csak akasztott ember nem. Hozzászokott ahhoz, hogy mond valamit, és az úgy van, akkor is, ha néha nincs igaza. Nem előny, nem hátrány, aki nem tud, nem akar bánni vele, az megsértődik rá. Pedig csak meg kell érinteni a lelkét és nincs, amit ne tenne ki eléd. Való igaz, hogy minden regényében tobzódik az erőszak, és tobzódni is fog. Meg a humor is. Történeteiből kiviláglik a szerző általam valószínűsített krédója: az emberek alapvetően nem változnak, és ezért a történeteik sem, csak legfeljebb variálódnak. Minden kor a három Pé jegyében zajlik, pénz, pia, p..., minden egyéb csak körítés. A becsület és a jó mindig relatív, és mindig nézőpont kérdése. Mert lehet, hogy a többségnek jó egy intézkedés, az egyénnek meg káros, de akivel nagyon kibaltáznak, annak hiába is magyarázzák a többség elvét, meg azt, hogy nincs mit tenni, nem férsz bele. Csak próbáld ki a gyakorlatban is: ha vétlenül, ok nélkül, úgymond, hatóságilag, hivatalból elkenik a szádat, nem fogsz annak örülni, hogy másokét meg nem, mert paraszthajszállal, de beleesnek a kvótába, te meg így jártál. Aki már élt egy kicsit, és valóban élt, érti a szerző cinkosságát és cinizmusát is. Nem kell mindenkinek tetszenie, sem neki magának, sem a történeteinek.
Lehet, hogy a fentiekben nincs (mindenben) igazam? Persze, belefér, hiszen ez csak egy magánvélemény. Ettől én még remekül fogok aludni ma éjjel is.
Az is igaz, amikor beszámolt nekem arról, hogy bele van pistulva a honfoglalás korába, óva intettem a témától: annyian összehordtak már erről az időszakról ezt is, azt is, fölösleges egy új vonal. Nyilván, senkije, semmije nem vagyok, önmagán kívül nem kell másra hallgatnia, tehát megírta.)
Köszönöm a lehetőséget a Lazi Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Érdekelnek a könyvújdonságok? Akkor kövess minket a Facebookon is!
