"A lényeg, hogy ne legyen bűntudatod. ... Azt tettem, amit akartam. Te csak egy kő voltál... Kell hogy legyenek kövek az úton, különben hogyan választhatnánk meg, hogy merre menjünk?"
A fenti idézet Simone de Beauvoir Mások vére című kötetéből származik, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg. A szerző az egzisztencialista irodalom egyik jeles képviselője, nő létére nagyon is férfiasan szókimondó, nyersen tisztánlátó, de sorait mégis áthatja egyfajta női ... báj? Beleérzés? Az egzisztencializmus nála oldottabb, mint például Sartre-nél, kevesebb benne a hideg számítás és több az érzékenység.
Fönn: a könyvből készült film plakátja
Jobbra: magyar cikk a filmről
(A kép a Film Színház Muzsika 1984. 06. 16-i számából származik, az Arcanum engedélyével közzétéve.)
A mások vére (Le Sang des Autres) Simone de Beauvoir második regénye, amelyet a bekövetkezett események hatására írt meg a szerző, 1941 és 1943 között egy kávéházi asztalnál. Talán éppen azért, mert erősen hatása alá került az akkori eseményeknek - amúgy háborúnak, német bevonulásnak ki nem? - attól ilyen lendületes, magával ragadó, nyers erejű. A két ellentétes gondolkodású főhős (egyik távoltartani igyekszik magát mindentől és mindenkitől, főleg az érzelmektől, a másik cselekedetei pedig ésszerűtlenül az érzelmeinek van alárendelve), a szerelmi szál, az Ellenállás izgalmas cselekményei folyamatosan fenntartják az olvasó érdeklődését, egyben a szabad választás problémáit is felvetve a cél és eszköz kérdését illetően. Mintha a szerző minden művében együtt dolgozott volna az egyén író és filozofista énje, egymással vetélkedve, máskor megbékülve, sort, sorra halmozva. Bár az első három regénye valószínűleg sosem kerül be a világirodalom remekei közé, így ez sem, mert igazán nagyot csak a Mandarinok című műve szólt, attól még a múlt század közepi életérzés és az akkori embereket nyomasztó kérdések miatt érdekes lehet.
Simone de Beauvoir (1908-1986)
„...úgy érzem, ha azokat a szándékokat, amelyek könyvek írására ösztönöztek, összevetem a megírt könyvekkel, hiátus nincsen közöttük. Az írásnak nem voltam virtuóza. Nem tudtam felidézni, mint Virginia Woolf, Proust, Joyce az érzéki benyomások ragyogását, sem szavakba foglalni a külső világot. De nem is ez volt a célom. Én magamat akartam mások számára létezővé tenni, ízelítőt adni minél közvetlenebbül a magam életéből: ez körülbelül sikerült is nekem.”
Mondjuk, a két főhőstől az ember legszívesebben falnak menne. Jean folyamatos bűntudata vakaródzásra késztet, úgy semmivel sincs megelégedve, származásáról, tettei folyamatos elemzéséről, túlgondolt, uram bocsánat, túltolt világáról való gondolatai kifejezetten soknak (sokknak) találtattak nálam. Mert hogy akihez neki köze van, az szerencsétlenné válik. Puff neki. Nem képzelsz te túl sokat magadról? Mert hogy aki vele kapcsolatba kerül, az elveszti szabad akaratát és... waóóóó.
Héléne viszont tobzódik az érzelmekben, és csak azokban. Ráció nyomokban sem fedezhető fel tettei mozgatórugóiban. Kicsit önző, kicsit butuska, vagy nem is tudom. Nem szimpatikus szegény, az tuti.
Innen kiindulva várjuk a megváltást a cselekményben, de helyette csak a II. világháború eseményei jönnek, ami kicsit átrendezi a két főhős gondolkodásmódját is, válaszút elé kényszerítve őket. Irgalmatlan élmények és történések hatására kezdenek önmagukra találni, amiért kegyetlen árat kell fizetniük.
Mi az élet értelme? Tőlünk függnek-e a döntéseink? Mi lesz a következményekkel? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a mű a II. világháború és egy szerelem kulisszái mögött.
Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.
Fordította: Bíró Péter
Kövess minket Facebookon!
