A szexualitás és a kíváncsiság öli meg a zsenialitást, vagy a tabusítás okoz sokszor visszafordíthatatlan sebeket?
A szexualitás talán az egyik utolsó nagy tabu korunkban. Bár túl vagyunk egy szexuális forradalmon, mégsem tudnak sokan nyíltan beszélni a szexualitásukról. És nem beszéltünk még a gyerekek felvilágosításáról, a nemiségbe való finom bevezetésről. Elképesztő szélsőségek vannak e témában. Általános iskolában dolgozom, sokat mozgok gyerekek között. Pár esetet megosztok, mielőtt belekezdtek a regény ajánlásba, vannak átfedések.
Papírgyűjtés volt a héten, irattárolót pakoltunk ki gyerekekkel. Egyszer csak hallom, hogy nagy kuncogás meg vihogás támad az egyik sarokban. Természetesen valahogy odakerült a lomok közé egy "felnőtt tartalom", elég explicit módon tálalt vizualitással. Az egyik tanár elvette tőlük persze gyorsan, de addigra átfutottak már a lényegi részeken. Gyanítom, a mateklecke is jobban futna ilyen társításokkal... Az utána lefolytatott beszélgetések voltak az érdekesek.
"Én olyat már csináltam a számmal", "Már láttam olyat, nem nagy szám". "Én biztos nem fogom engedni azt..."
6. osztályos lányok voltak. Ezt követően furcsamód megszaporodott az önkéntes papírpakolók száma. Még a kinti konténert is sokan látogatták, mintha keresgéltek volna valamit... biztos az 1967-es pártkongresszusi tájékoztatót. (mert volt ilyen is).
A másik egy elkapott beszélgetés, egy kissé túlfejlett lány és átlagos osztálytársnői között.
"- A nővérem már csinálta. -kezdte a fejlett. - De ő is csak hetedikes. - csodálkozott az egyik átlagos. - És? értetlekendett. - Nem nagy szám, csak be kell rakni aztán kész. - Fúúú de undi... vihogás, röhögés, aztán mentek tovább a dolgukra. Persze ezeket a sztorikat érdemes fenntartásokkal kezelni, ahogy 30 éve is, úgy ma is szeretnek nagyot mondani a gyerekek és ezáltal menőnek, tapasztaltnak látszani.
A szülők, az iskola, a társadalom a felelős azért, hogy a szex, legyen bármilyen formában, ne lelki, fizikai töréseket okozzon, hanem az ellenkezőjét. És itt kapcsolódik be a regény, ami egyfelől csalódás, másfelől meglepetés.
A szerzőtől csak egy regényt olvastam, a Madarak a dobozbant, ami alapvetően tetszett, volt hangulata, atmoszférája. A Vizsgálat fülszövege ismét valami természetfeletti, misztikus dolgokat sejtetett. Valami borzongatót. Ezt kaptam? Hát nem. Cserébe kaptam egy család-, iskola-, és társadalomkritikát, erős metaforikus áthallásokkal, gyermeklélektani fejtegetésekkel. Úgy vélem, értem Malerman szándékát ezzel a könyvvel. A cikk végén akit érdekel, kissé spoileresen kifejtem.
A regény sajnos lassú, egydimenziós karakterekkel operál, mintha sematikus vázlatai lennének egy-egy jól ismert csoportnak, ideológiának. A fejezetek néhol hosszúak, cserébe nem szólnak semmiről, amit nem lehetett volna öt sorban leírni. A kezdeti feszültség, a rejtély lassan feloldódik, és lehet sejteni, hová fut ki a dolog. A végső katarzist nem valami komoly morális megfejtéssel éri el, hanem egy véres jelenettel. Hatásvadász megoldások követnek vontatott részeket. De mindig úgy, hogy mikor épp bealudnék rajta, jön egy olyan rész, ami kicsit felráz. Ettől függetlenül nem mondanám rossznak vagy olvashatatlannak a regényt, de nehezen olvastatta magát velem. Viszont a téma, amit körbejár, fontos, mindenki magára ismerhet a szereplőkben. Én magam is.
Akit nem zavar a sokszor lassú, vontatott történetvezetés, a nem túl nagy katarzist okozó, de mégis elgondolkodtató lezárás, az vágjon bele, mert a témája több ezer éve aktuális.
A felvezető után azért lehetett sejteni hogy a szexualitás lesz a fő témája a regénynek. A vizsgálat, ami zajlik, azért jött létre, hogy kinevelje a kor nagy zsenijeit, mérnökeit, tudósait. És ezt úgy akarja elérni, hogy teljesen mellőzi a szexualitást, az ellenkező nem létezéséről sem tudhatnak. Ugyanis úgy vélik, a másik nem utáni vágy megöli a zsenit. Kezdetben csak fiúkkal találkozunk, de hamar kiderül, hogy van egy lány részleg is. Az egyiket APA, a másikat ANYA vezeti. Beszédes nevek. A szerző ezzel egyértelműen a szülőket teszi elsődlegesen felelőssé a gyerekek szexuális zavarodottságaiért. De az intézményesített vizsgálat elzárt, szigorú helyszíne azért az iskolákat, egyházakat is szimbolizálja. Tény: a szülők, vallásos beállítottságtól függetlenül szinte teljes hírzárlatban tartják a gyerekeket szexualitás terén. Mind ismerjük filmekből az apuka full retardált felvilágosítási próbálkozásait. Az iskolák detto. Maximum biológia órán szembesülnek a dolog "mechanikus" részével, megtanulják, mi az, mik a barlangos testek, mi a petefészek, az ondó stb. De a motorozás érzelmi élményét sem lehet úgy átadni, hogy megtanuljuk a belső égésű motorok összeszerelési útmutatóját.
A regényben a fiú-lány találkozás, egyben a másik nem nemi jellegeinek is a megismerésével jár. A lány megmutatja "ott lent", hogy lássa főhősünk, hogy ő más. És bizony, ezen én is átestem első osztályban. Úgy vélem, a szerző is, és még nagyon sokan. (Remélem, mert akkor csak én és Malerman vagyunk ekkora perverzek.)
Josh Malerman
Egyszerűen egy bizonyos kor után kiégeti az ember agyát ez a másság, és annak megismerése. És itt jön a képbe az, hogy valahol APÁNAK és ANYÁNAK igaza van. Tényleg elvonja a figyelmet a testiség a tanulástól. De nem nonstop és nem akkora mértékben, hogy el kéne választani a két nemet pl. az iskolában. Az, hogy zseniket csak úgy lehet képezni hogy semmi másra nem koncentrálnak, csak a céljukra, nem tudom. Nem vagyok zseni, nem is ismerek sok zsenit. Biztos kell némi elborultság ahhoz, hogy zsenivé váljon valaki. A regény sem ad erre konkrét választ, de azt megmutatja, mi lehet a vége az elfojtott dolgoknak. Többszörös erővel törnek a felszínre, szélsőségesen, durván. A regény végén megtörténő gore jelenet ezt hivatott bemutatni.
A könyv kerüli a homoszexualitás kérdését, amit itt pl. aktuálisabbnak éreztem volna felvetni, mint az x-edik sorozatban a Netflixen. Ez lehet a szerző állásfoglalása a témában, vagy csak ennyi csavar már nem fért volna bele a történetívbe.
A szexről, a nemiségről beszélni kell a gyerekeknek. Ha nem tesszük, alternatív úton találják meg a válaszokat, amik hatalmas hibákhoz vezethetik őket. Ne a pornó, ne a szexújságok tanítsák a gyereket. De ne is vaskalapos, bigott emberek, akik önmagukkal sincsenek tisztában. Tehát úgy vélem, értem, mit akart közölni a szerző, de ezt tehette volna szórakoztatóbb, olvasmányosabb formában. Ettől függetlenül a felvetett téma tetszik, de ha pl. ebből film vagy sorozat készül, erősen korhatáros lesz, ami meg megöli a tanítást. Persze kérdés, kinek kell inkább felvilágosítás. A felnőtteknek, vagy csemetéiknek?
A fordítás Sepsi László munkája.
Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.
