(A képen felül a szerző, Bajzáth Mária, a mesék összeválogatója látható, alatta Balázs Eszter Anna - aki a kötet bemutatását moderálta. Forrás: Kolibri Kiadó)

Bajzáth Mária Népmesekincstára újabb gyűjteménnyel bővült: megérkezett a Gingalló – Magyar népmesék óvodáskortól című meseválogatás a Kolibri Kiadó gondozásában.

A kötetben óvodásoknak, kisiskolásoknak szólnak a népmesék és a fejezeteket megnyitó szólások, közmondások. A népmesék között sok mesetípus megtalálható: állatmesék, legendák, tréfás- és tündérmesék, falucsúfoló mesék. Láng Anna varázslatos rajzaival és a közmondásokhoz kapcsolódó böngészőjével illusztrált műben a válogatott történeteken keresztül bárki elmerülhet a születés és élet csodájában, a család fontosságában, de kiemelt szerepet kap az idősek tisztelete és az elvégzett munka értéke is. A Népmesekincstár darabja

Bajzáth Mária mesepedagógus elkötelezetten tartja kézben a mesékkel és a gyerekekkel kapcsolatos tevékenységét: létrehozta a Népmesekincstár nevű könyvsorozatot, ahol tematikus lebontásban, a gyerekek korának megfelelő rétegezettségben mutatja be a körülöttünk lévő élet bonyolultságát, nagyszerűségét, kínál megoldási modelleket adott problémakörökre. Elszántan és nagy örömmel járja az országot, sőt, a világot, legutóbbi ausztráliai meghívását is csak a covid-19 tudta keresztülhúzni. A szerző oldala, a Mesepedagógia, adja a módszertant, továbbképzi a pedagógusokat, kiadványokat szerkeszt, mesetáborokat szervez, foglalkozásokat, műhelyeket irányít és valósít meg felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. A szervezet nevel és oktat a népmesékkel (a mesepedagógia lényege). Bajzáth Mária meggyőződése, hogy a naponta ismétlődő mondókázás, mesélés örömforrás mind a pedagógus, mind a gyerekek számára, és akkor miért ne lehetne ugyanolyan értéke, ha mindezt a szülők (is) végzik otthon, például ebből a mesekönyvből? A mesének mindenki számára van üzenete, de nem szabad túlmagyarázni, sőt, erőltetni sem a mesélő szerint egyetemes vagy fontosnak érzett mondanivalót: csak akkor van értelme az üzenetnek, ha az magától csapódik le a gyermekben. (Olyan ez, mint a pszichológusnál, nem azért fizetsz neki, hogy megmondja a tutit, hanem azért, hogy rávezessen a megoldásra: te magad vonhasd le a rád nézve igaznak érzett konklúziót. Hogy te gyere rá, hol siklott ki az életed, és mi lehet a következő jó lépés.) 

Plusz öröm a szerzőnek, hogy idén a könyvsorozat kategóriában a Szép Magyar Könyv díjat a Népmesekincstár sorozat kapta.A képen Bajzáth Mária gyerekek között. Lehetne szebb fotót is hozni a szerzőről, de megítélésem szerint jobbat semmiképpen sem, amely a mesepedagógia lényegét adja át a szemlélőnek. A képről sugárzik az öröm, az elengedettség, az oldott figyelem (figyelek, de nem azért, mert muszáj), és az együttgondolkodás. (Forrás: Mesepedagógia Facebook fala)

A komoly szakmai igényességgel és tematikával készült mesekönyv komoly mankó lehet mind a szülőknek, mind a gyerekeknek elmerülni egy varázslatos világban, ahol ezernyi remek lehetőség kínálkozik a nebulók környezetében előforduló mindennapos problémákra választ adni. Például, ha azt a hányaveti harsánysággal előadott kijelentést hallja egy tömegközlekedési eszközön, hogy a vírusnak időseltakarító vonulatát nem szabad elfelejteni, fel lehet olvasni neki magyarázatul a 17. oldalon található Az öregember és a pokróc című mesét, ahol a fösvény ember kitetette a fiával az egyre hasznavehetetlenebbnek tűnő édesapját. A gyerek azonban  a rábízott pokrócot, amit az apja adott neki, hogy terítse a kidobandó nagyapja vállára, kettészedte, és csak annak felével teljesítette az apai parancsot. Amikor a fösvény embernek feltűnt, hogy a család gyereke a pokróc másik felét vigyázva félretette, akkor döbbent rá, hogy helytelen példamutatása milyen folyamatot indított a gyerekben: ha az a helyes, amit a fösvény ember javasolt saját apjával kapcsolatban, akkor a pokróc másik fele azért tevődött félre, mert jó lesz az őneki is, amikor idővel a dolgoknak rendje szerint ő is útnak bocsáttatik. Hm...? Kisgyerekkorban érdemes kezdeni az ilyen jellegű nevelést, mert a gyereknek a történet és a példamutatás együtt képes bevésődni.

Egy másik mesét szedtem még kis a sorból, a Kacor király címűt, amely a Mesék a barátokról és ellenségekről csoportban kapott helyet a műben (69. oldal). A mese azért érdekes, mert ez a gyűjtés kicsit más befejezést kapott, mint a többi, eddig ismert Kacor király mesék. Ismerős a történet, nem? Elzavarják a macskát, aki aztán új környezetben megfélemlítéssel zsarnokoskodik másokon, saját élete megkönnyítése érdekében. Ebben a könyvben a mese végén feltűnik egy kutya, aki az úrhatnám macskára lenéz egy dombról, hogy mi van? Ez király? Hogy lenne ez már király, amikor csak a gazdasszonyom pákosztos macskája! Ezt a mesét akkor érdemes elővenni, ha a gyerekközösségben adódik egy "Kacor király", aki megfélemlíti, bántja a többieket, a helyzet valamennyire feldolgozható általa.

A mesék könnyen olvashatók, és a lényeg, szülőnek is örömmel. Ez ugyan nem annyira fontos (de nem árt kategória), mint az, hogy a gyereknek is tetszen, de azért nem is elhanyagolható. Ha az interpretáló a háta közepére kívánja az egészet, és azért, mert bárgyúnak vagy bugyutának, netán haszontalannak érzi a történetet, akkor sokkal nehezebb örömtelivé tenni az esti mese időtartamát.

Nos, a legnagyobb örömmel javaslom figyelmedbe ezt a mesekönyvet. Aki ért hozzá, tudni fogja, hogy valóban hasznos könyvre bukkant.

A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Két újabb szuper Geronimo Stilton könyv

Az Igazmondó Glimpi

Kiátkoztuk a pápát (is)!