A zöld macska és a hét domb kincse

2020. november 15. 06:19 - Carbonari

Könyvajánló - Ruff Orsolya: A zöld macska és a hét domb kincse

Kedves, humoros, szívet melengető mese jelent meg nyáron Ruff Orsolya tollából, A zöld macska és a hét domb kincse címmel, a Manó Könyvek kiadásában. A kötet alsósoktól hat-hetedikes korú gyerekeknek szól elsősorban, de én is jókat kuncogtam rajta így a hatvan felé közelítve. A Hét Domb vidékén most is csupa rejtély, izgalom és kaland az élet, ahogy az előző két részben is. Az erdő lakóit egy alattomos földikutya tartja rettegésben, és Magnuszra, a macskára és barátaira vár a feladat, hogy megszerezzék a kincset, ami megszabadíthatja őket. A mű elvileg a trilógia záró kötete, bár a végét elemezgetve, nem kizárható folytatás sem - de ki tudja?

A történet egyáltalán nem az olvasóközönség számára készült, hanem a szerző, Ruff Orsolya, saját kislányának, házi használatra szánta, de szerencsére a kiadóban elmesélte a történetet, ahol a főszerkesztő azonnal rá is csapott. Így esett, hogy a Hét Domb vidéke végül trilógiává duzzadt, Megyeri Annamária kedves, aranyos, szívhez szóló illusztrálásával.

– Mi rosszat tett veletek ez az ágrólszakadt kis sün?
– Velünk aztán semmit – heherészett a zömök Finta.
Társa némi késéssel beszállt a kacarászásba.
– Csak épp a nagy Kampót lopta meg ez az alávaló kis tolvaj!
Magnusz hátrafordult, és az ajkait összepréselve, de jól hallhatóan megkérdezte a sünit.
– Ez igaz? Tényleg megloptál valami Nagykampót?
A menyétek dühösen prüszköltek.
– Nem Nagykampó! Csak Kampó!
Magnusz visszafordult az egész testében reszkető sünhöz:
– Megloptál valami Csakkampót?
A menyétek a homlokukra csaptak. Bürök elfelejtette, hogy a botot még mindig a mancsában szorongatja, így azon nyomban kupán vágta magát. A bokorba esett. Amíg Finta a társának segített, Magnusz a sünihez fordult, aki idegesen magyarázni kezdett.
– Az igaz, hogy loptam, de csak azt vettem vissza, ami az enyém. A környéken elapadtak a források, az erdőben szárazság pusztít. Nincs mit ennünk, lassan feléljük már az utolsó tartalékainkat is. Az állatkölykök sírnak, gyakran csak gyökeret tudnak rágcsálni. Néhány hete feltűnt ez a Kampó nevű alak. Egy földikutya vagy miféle. Azt állítja magáról, hogy valami nagy mágus, és a varázserejével újra vizet fakaszt a Hét Domb között.

A meseregény úgy kezdődik, hogy Magnusz, a macska éppen édesen álmodik, amikor egy sün tüskéi beleragadnak a húsába - mint kiderül, Simon, a kétballábas sün lopott vissza két csoffadt almát és azzal iszkolna a családjához. Ekkor azonban mind a kettőjükbe belebotlik nagy Kampó (a földikutya) két tökkelütött fogdmegje, akik szépen elbánnak velük, és összekötözve uruk elé hurcolják őket, akit saját (szerény) bevallása szerint elegendő csak Mesternek szólítani. Kampó nemes egyszerűséggel zsarnokoskodik az erdő állatain (a két fogdmeg menyét segítségével), elhappolva előlük azt a kevés élelmet is, ami megmaradt nekik a szárazságtól nyögő területen. A földikutyának ugyanis - állítólag - van egy titkos tulajdonsága: ha kell, a sziklából is vizet fakaszt. Magnusz szerint azonban ez a vaksi állat egyszerűen szélhámos, aki őt bűnbaknak kívánja megtenni az erdő bajaiért. Másnap aztán szabadon engedik őt, mert eltűnt Kislonci, a talpraesett sünlány, aki éjjel - igaz, sikertelenül - megpróbálta kiszabadítani Magnuszt, majd megígérte neki, hogy másnap éjjel is próbát fog tenni, csak előtte még utána kell néznie valaminek. Mire Kislonci előkerül, valaki felejtő bűbájt bocsátott rá, és nem emlékszik semmire sem. Ezek után Magnusz, naná, hogy marad és utánéz a rejtélyeknek

És hogy miért van a szereplőkön maszk a történet egy pontján? Ruff Orsolya így ír erről:

"Amikor A zöld macska és a hét domb kincse című meseregényt írtam, még híre-hamva sem volt a koronavírusnak vagy a karanténnak, és az sem jutott eszembe, hogy egyszer majd eljöhet a nap, amikor csak maszkban lehet ki- vagy adott esetben belépni valahová. Megírtam a mesét, ami annak rendje és módja szerint a szerkesztő, Kertész Edina kezei között landolt, majd utána Megyeri Annamáriához került, hogy a macskának és a többi szereplőnek arca, figurája, háttere, otthona legyen. A kézirat ilyenkor már járja a maga útját, ezért nagyon izgalmas mindig az a pillanat, amikor először kapom meg a rajzokat, és látom, hogyan keltek életre a mese szereplői. Ez a pillanat most egyszerre volt izgalmas és mellbevágó, ugyanis tisztára kiment a fejemből, hogy a történet egy adott pontján a szereplőknek bizony MASZKOT kell majd húzniuk (hogy miért, azt most nem árulom el) - így ért össze a mese és a valóság egy olyan pillanatban, amikor egyáltalán nem számítottam, nem is számíthattam rá." (Forrás: Manó Könyvek Facebook fala)

A mogorvaságot tettető, állandóan prézsmitáló vidrán sokat nevettem, akinek "bo-bo-bocsánatkéréssel" már tele van a puttonya, és aki csak most az egyszer segít hőseinknek, de áperten kiköti, hogy ebből nem csinálunk ám rendszert. Kampó benyögései is humorosak, aki szemlencseizét használ, amikor vaksi földikutya létére nem lát jól... hébe-hóba, alkalomadtán, nagy ritkán, ugyebár. Kislonci is a szívembe lopta magát a sünöm sincs, hová indultam kiszólásával, és azon is jót derültem, hogy a macska mentőakciója során varázslat miatt zölddé vált bundája árnyalátán az állatok milyen jót vitatkoztak, hogy most akkor mohapárnára, aszott hínárlevélre vagy inkább páfrányéra hasonlít-e jobban.

Persze, vannak benne tanulságok, érzékenyítés toleranciára, humanizmusra, de nem szájbarágósan - az érzékenyítésnek direktben általában ellenérzés a vége, hiába fontos és jó a cél. Ahogy az egyik neves mesepedagógus tartja, nincs értelme a felnőttnek egyenesben elmagyarázni, mi is ennek vagy annak a mesének a mélyebb mondanivalója, sokkal célravezetőbb hagyni a gyerekeknek, hogy meseolvasás után a bennük spontán leülepedett mondanivalóval kezdjenek valamit. Mint a pszichológusnál: nem az az igazi eredmény, amit a szakember gondol, hanem az, ami a páciensnek leképződik az ülések alatt. A mesének olyannak kell lennie, hogy beszippantsa az olvasót és elgondolkodtassa, hiszen - főleg ezt a műfajt - a gyerekek nem azért veszik le a polcokról, hogy mi az üzenetük. A kötet eszközei: némi varázslat, időutazás, kaland, mohóság és zsarnokság, a végén pedig a jók győznek és helyre áll a rend. Mi kellene még?