Mi történik velünk, ha meghalunk? Nem tudom - de Jodi Picoult tudni véli. Könyv emberi sorsról, szenvedélyről, bűnről és megváltásról.

Az Athenaeum Kiadó újabb Jodi Picoult kötetet hozott el a szerző rajongóinak számára: egy 2003-ban megjelent művet magyaríttatott Novák Petra érzékeny és értő fordításában, Második látásra címmel. A mű emberi sorsról, szenvedélyről, bűnről és megváltásról szól, ahogy ilyesmiről csak Picoult tud írni, és ahogyan ő képes a fenti kérdéskört bővíteni misztikával, joggal, igazságtalansággal és társadalomkritikával.

A kötet olyan kérdéseket boncolgat, hogy végleg elszakítja-e a halál azokat, akik összetartoznak? Személyessé teszi azzal, ami minden olvasóban felmerül lapozgatás közben: mi lesz velünk (jól van, velem), ha meghalunk (meghalok)? Nagyon őszintén, erre a rövidebb válaszom: nem érdekel. A hosszabb: nagyon nem érdekel. Így belevágni Jodi Picoult könyvébe nem volt az a kimondott örömmámor, de legnagyobb meglepetésemre, egy idő után egyre inkább lekötöttek a földöntúli (és a nagyon is földi) események. 

A regény főhősei: 
- Ross, aki képtelen túljutni felesége halálán, folyamatosan elkövetett öngyilkossági kísérleteibe bárki más már többször belehalt volna, de neki nem sikerül. A történet kezdetén szellemkutató.
- Ross nővére, Shelby, aki egyedül neveli a 8 éves fiát, Ethant. A fiú egy genetikai betegség következtében nem képes elviselni a napfényt, ezért csak éjszaka léphet ki a házból és nem tudni, mikor válik végzetessé a betegsége.
- Meredith genetikus, aki reményüket vesztett szülőknek ad tanácsokat és nyújt konkrét segítséget azzal kapcsolatban, hogy egészséges gyermekük születhessen. Sok problémája adódik lányával, Lucy-vel, mert annak állítása szerint emberek ülnek az ágya szélén és beszélnek hozzá. Meredith egyszerűen tanácstalan, kényszerképzeteknek hiszi az elmondottakat.
- Cecelia Pike egy fiatal nő, akinek életét az események úgy alakították, hogy sok-sok év múlva derült csak fény arra, mi is történt vele annak idején. 

A kötet cselekménye az időben ugrálva hozza az olvasó elé a történéseket. A jelenben az eladott telek és építkezés területén történő nyomozás, ahol megjelenik Ross Wakeman, a szellemkutató, illetve az 1930-as években, amikor a kényszersterilizálások tervszerűen folytak az eugenika jegyében, és történt egy gyilkosság is. A jelenben párhuzamot lehet felfedezni Meredith által végzett transzplantációs genetikával, amelyet mások ugyanúgy elítélnek, mint annak idején az eugenikát. Ha a kérdés morális vetületét vizsgáljuk, vajon mi a rosszabb: ha kiszűrésre kerülnek a beteg embriók, eleve lehetőségük sem lesz a  megszületésre, vagy sterilizációval teszik lehetetlenné a szabályostól eltérő egyedek szaporodását? 

Van a mindennapi világ és van, ami a legtöbb embernek láthatatlan - talán ez a kötet kvintesszenciája, minden más csak körítés. Amikor Comtosookban üzletközpontot akarnak felhúzni az idián őslakosok, az abenakik temetkezési helyére, az építkezésen egyre több rejtélyes esemény veszi kezdetét: állítólag szellemek jelennek meg a területen. A környéken máshol is paranormális jelenségek mutatkoznak, jéggé fagy a föld az augusztusi forróságban, rózsaszirmok hullanak, vörös eső szakad, meghibásodnak a pénztárgépek, nem forr fel a víz, akármit is csinálnak, és 1932-ben vert egycentesek hevernek szerteszét, miközben ebben az évben meghalt lány is kísérteni kezd, sőt! Ki hinné, hogy ezek a rejtélyes események egy hetven évvel azelőtti gyilkosságra vezethetők vissza, amely innentől természetesen újra reflektorfénybe kerül? A szerző Amerika eugenikus történetét hozta el az olvasók számára, kicsit megfűszerezve Picoulttól megszokott társadalomkritikával, szellemmesébe foglalva, a realitást misztikummal fűszerezve. Az olvasóban óhatatlanul felmerül: mi történt 1932-ben?

Nem egyszerűen olvasható regény: az első száz oldalon - nem tudok jobbat vagy mást mondani - át kell lendülni. Mint egy keserű pirula, amely azonban szükséges, hogy ne fájjon az ember feje, ez a száz oldal pedig azért szükséges, hogy a továbbiakban könnyebben tudjunk értelmet találni. Sok szereplős műről van szó, és talán - mert ez a koraibb regényei közül való -, mintha nehezebben tudta volna összevezetni a megkezdett szálakat, voltak nehézségeim a különféle események miértjeivel kapcsolatban. Ezzel együtt szerethető mű lett belőle, hála Novák Petra gördülékeny fordításának. Egyetlen szubjektív ítélet zavarta olvasásomat: túl kicsiknek találtam a betűket. Persze, így is vaskos a kötet, hát még, ha nagyobb betűkkel szedték volna, értem én, de a kényelmetlenség, amivel a szemem ugrált a sorokon oda-vissza, néha tapogatva kereste a következő sort eggyel lejjeb vagy éppen kettővel lejjebb, mégiscsak kényelmetlenség.

Szellemvilág, genetikai kiválasztottság, fajnemesítés, tragikus sorsok sokasága, veszteség, gyász, szeretet, szenvedély, bűn és megváltás, félelem, jelen és múlt, tudomány és szellemvilág, rossz döntések, elhallgatott titkok, betegség, jogi, erkölcsi kérdések - és a szerelem, ami az egész könyvet átszövi, akár él, akár meghalt a felek bármelyike. A múltban végrehajtott genetikai kísérletek és elkövetett gyilkosság a mában paranormális tevékenységekben csúcsosodik egy amerikai kisvárosban, miközben mindenki küzd saját kísérteteivel - végül is miért ne?

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Athenaeum Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?