Különféle veszteségek jegyzéke

2020. november 24. 07:13 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Judith Schalansky: Különféle veszteségek jegyzéke

Valami mindig hiányzik. Valami sosem teljes. Valamit mindig elveszítünk. Valami mindig véget ér. De valami újat mindig találunk. Valamit mindig felfedezünk. Valami új mindig elkezdődik.

1_257.jpg

A világtörténelem tele van elveszett, szándékosan megsemmisített vagy az idők során eltűnt dolgokkal. Judith Schalansky ebben a kötetben azzal foglalkozik, amit a veszteség maga után hagy: elhalt visszhangokkal, elmosódott nyomokkal, mendemondákkal és legendákkal, kihagyásjelekkel és fantomfájdalmakkal. Elveszett természeti vagy műtárgyakból - többek közt Szapphó dalaiból, a lebontott berlini Köztársasági Palotából, egy kihalt tigrisfajból, egy elsüllyedt Csendes-óceáni szigetből - állít össze a dolog természeténél fogva töredékes jegyzéket. A szöveg elbeszélő ereje ott bontakozik ki leginkább, ahol a történeti források elapadnak. A történetek szereplői félreállított figurák, akik mind a feledés ellen harcolnak: egy idős férfi, aki az emberiség tudását tessini kertjében őrzi; egy romfestő, aki sosem létezett múltat varázsol elénk; az idős Greta Garbo, aki Manhattan utcáin kóborolva azon tűnődik, vajon mikor ért véget az élete; és Schalansky, az írónő, aki saját gyerekkorának űrjeiben az NDK történelemnélküliségét fedezi föl.

Ez a könyv tehát egyszerre szól a keresésről és a megtalálásról, a veszteségről és a nyereségről. Megmutatja, hogy amíg emlékezet létezik, másodlagos, hogy valami előttünk van, vagy eltűnt, és hogy az irodalom segít megtapasztalni, milyen közel van egymáshoz a megőrzés és a rombolás, a veszteség és a teremtés.

A veszteség sosem jó dolog, ahogy a hiány sem. Elvesznek régi emlékek, elvesznek műtárgyak, kincsek, leomlanak épületek, építmények, megsemmisülnek természeti képződmények, kihalnak állatok és növények. Ezek a veszteségek nem egyénenként fájóak, súlyosak, hanem a kultúránk, a történelmünk, a tájaink vesznek semmibe. Egyénenként sokkal fájóbb veszteségek érhetnek. Mondani szokás, hogy a legszebb szerelmes dalok és versek mind a beteljesületlen vagy elveszített szerelemről szólnak. Sokszor tényleg így van ez, szeretünk a veszeségeken keseregni, ezért vonzóbbnak is találjuk azokat a dolgokat, amelyek veszteségekről szólnak, hiszen hozzánk is szólnak, rólunk is. 

Judith Schalansky ezt a kötetet éveken át írta, és nagyon is időszerű a megjelenése, hiszen 2020 sokat elvett az emberektől. Bár én nem szeretem megszemélyesíteni az alapvetően fiktív, csak a magunk életében való eligazodás miatti dolgokat, és inkább azt mondom, hogy mi vettünk el magunktól nagyon sok mindent ebben az évben. Többek között egy nagyon jó lehetőséget arra, hogy az utazás- és fogyasztásorientált világunkat átgondoljuk, megváltoztassuk, hogy legyen holnap is. Ugyanakkor közben nagyon sok dolgot kaptunk is, pozitív dolgokat, de a negatív, a veszteség mindig nagyobb betűkkel vésődik az agyunkba, mint a jó. Ugyanakkor a veszteség az, amit leginkább formálónak találunk, nem az újdonság. 

1_256.jpg

Ez a gondolat, ez a paradoxon vezette Schalanskyt arra, hogy megírja ezt a kötetet, amelyben bemutat néhány dolgot, amit már réges-régen, vagy épp mostanság elvesztettünk. Szóba kerül pl. a Greifswaldi kikötő, egy Caspar David Friedrich-festmény, amely több mint 3000 másik festménnyel együtt 1931 nyarán egy tűzvészben odaveszett. Szóba kerülnek Szapphó költeményei, amelyek már minden bizonnyal évezredek óta elvesztek. Ír a kaszpi vagy turáni tigrisről, amelynek utolsó ismert példányát 1954-ben ölték meg. De nem az efféle veszteségek jegyzéke ez mégsem, hanem olyan írások, novellák, karcolatok, esszék és kis szösszenetek, amelyek valami módon ezek a veszteségek inspiráltak. Emlékek ezekről a helyekről, dolgokról, ahol valamikor járt, vagy amihez bármiféle emléke kapcsolódik. Nem tudom, hogy ezek az emlékek mennyire valósak - már amennyire egy emlék egyáltalán az lehet, de ezek a történetek megkapóak, jó volt olvasni őket, főleg a veszteségekkel együtt. 

Már megadta a kötet alaphangulatát az előzetes megjegyzés, amely elkezdte felsorolni, hogy a kötet írása közben milyen dolgok vesztek el, semmisültek meg, és hogy mikre bukkantak rá. Szépirodalmi igénnyel megírt... őszintén szólva nem tudom mi ez. Különféle veszteségek jegyzéke - talán ez a legpontosabb műfaji besorolás :) Olyan veszteségeké, amelyek szomorúak, de mint látható, mégis inspirálóak. Erről a tematikáról, ötletről nekem Colleen Hoover Confess - Vallomás c. könyve jut eszembe, amelyben a főszereplő festő, van egy Confess nevű műterme, ahová várja a különféle névtelen, csak úgy be-bedobott apró vallomásokat, legyen az jó vagy rossz, és ezek a kis emberi szösszenetek ihletik a festményeket. További adalék, hogy a vallomások valósak - mind olyan vallomás, amelyet a szerző az évek során levélben kapott az olvasóitól; és aztán nem csak egy regénybe fonta őket, hanem még egy festőművészt is felkért, hogy merítsen inspirációt a különféle jó és rossz vallomásokról.

1_255.jpg

Nagyon szeretem a hasonló könyveket, ezek teljesen egyediek, különlegesek, összehasonlíthatatlanok, igazi kis ékkövek az irodalom végtelen tengerében, és Judith Schalansky magával ragadóan és igényesen emlékezett meg a már elvesztett és sokszor el is feledett dolgokról. Minden történet előtt látható egy kép, ami olyan fekete filtert kapott, hogy alig kivehető - és ez jelképezi az emlékek kopását. Elveszítünk dolgokat, szeretett embereket, szeretett állatokat, elveszítünk épületeket, festményeket, sőt, egész szigeteket, szándékosan semmisítünk meg és gyilkolunk; de az élet nem áll meg. Megy tovább és tovább, és ezek a veszteségek egyre inkább elhomályosodnak. Egész addig, amíg mi magunk is egy veszteséggé válunk. Talán ez az oka annak, hogy a veszteségeink mindig is nagyobb hatással vannak ránk. Mert onnantól kezdve, hogy lettünk, óhatatlanul afelé tartunk, hogy elvesszünk. Előbb vagy utóbb. És utunk közben is rengeteg veszteséggel kell számolnunk.

A kötet Nádori Lídia értő fordításában és a Corvina Kiadó gyönyörű, igényes kiadásában került a magyar olvasók elé. És bár témájában talán nem tűnik úgy, szerintem igazán szép ajándék válhat belőle annak, aki szereti a nem várt meglepetéseket és az irodalmi ínyencfalatokat. 

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Confess - Vallomás - Néhány titkot magunkkal viszünk a sírba is

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9316296616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása