Ahnhem eddigi legsötétebb thrillere - kemény, félelmetes és mesteri.
Stefan Ahnhem Fabian Risk sorozatának negyedik kötete ez, és bár megvan mindegyik, mégis úgy alakult, hogy ezzel a résszel kezdtem az olvasást. Nálam már afféle hagyomány ez, nincs olyan skandináv krimisorozat, aminek a részeivel sorrendben ismerkedtem volna meg. Ahnhem azonban, mint kiderült, jobban épít az előző regényeire, mint az megszokott, és vannak olyan szálak és események, amelyek köteteken ívelnek át. Azonban annyira berántott a történet, hogy eszemben sem volt letenni és elkezdeni az első Fabian Riskkel - viszont nagyon gyorsan folytatni fogom azokkal, az biztos.
Elővette a kockát, és ezúttal különösen sokáig rázogatta a kezében, bár ez a végkifejlet szempontjából mit sem számított. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a kockának nem volt memóriája, így azután minden egyes dobás teljesen független volt az összes többitől, és teljességgel a kocka aktuális hangulatától függött. Más szóval a véletlentől.
Mindazonáltal a véletlen alárendelt szerepet játszik az esélyekkel szemben.
Bármennyire is szeretne tíz hatost egyhuzamban, nem túl valószínű, hogy ez sikerül is.
Ebben a részben Risk a kómában lévő kislánya mellett ül a kórházban, felettese pedig a tizenkét lépcsős elvonókúrán vesz részt, azonban mindkettejüknek vissza kell térnie a munkába, amikor Svédországban egy fiatal szír fiú brutális meggyilkolásával olyan látszólag semmiféle összefüggést nem mutató gyilkosságsorozat kezdődik, amely megrázza az egész svéd társadalmat. Fabian Risk pedig eközben egy magánnyomozást is folytat, amelynek szálai a csapatához vezetnek.
Fordulatos, kemény és sötét krimi-thriller, nagyon jól felépített karakterekkel és ügyesen mozgatott szálakkal, erős társadalomkriikával, amely ismételten megmutatja a svéd jóléti társadalom sötét, aljas oldalát is. Bevándorlás, kultúra, pedofília, szélsőjobboldali eszmék, és sötét titkok a politikától a rendőrségen át a magánember, az átlagpolgár átlagéletéig. Valódi, vérbeli skandináv krimi, ami hoz mindent, ami a műfaj sajátja: a társadalomkritika, a mai problémák, az őszinteség, a véres, brutális bűnügyek, a színes tartalom, ahol nem egyértelműen jó vagy egyértelműen rossz minden és mindenki, hanem mint az életben, van sötét és van "világos" oldala mindennek és mindenkinek, nem az ikonikus jó harca a megrögzött gonosszal, aki csak azért gonosz, mert. Valóságos emberek, vlaóságos, élő, lélegző karakterek problémákkal, vágyakkal, jó és rossz dolgokkal, és Ahnhem megcsillogtatta a humorát is, ami kissé fekete, kissé szarkasztikus, de nagyon illő a világ(á)hoz. Fordulatokban gazdag de életszerű krimi-thriller, ami jóformán azonnal magával ránt, és le sem akarod tenni, amíg a végére nem érsz. Elgondolkodtató kötet, ami az emberi lélek legmélyére, a legsötétebb bugyrokba ás le, és fedi fel az ott lappangó dolgokat, amely nem csupán modern korunk szüleménye: mindig is ott volt, de mindig is tabu volt.
Éjfél elmúlt már. Mint általában, akkor is idelent ült, és késő éjszakáig dolgozott. Én olyankor már rendszerint aludni szoktam, de akkor épp A tetovált lány kellős közepén tartottam, amit képtelen voltam letenni. Igaz, ez évekkel az után történt, hogy kiadták, de általában nem szoktam krimiket olvasni. Mind egy kaptafára készülnek.
Első ismerkedésem Fabian Riskkel, a zseniális nyomozóval, akinek a magánéleti szálait is fejtegetjük tovább, hamar szimpatikussá vált, ahogyan megszerettem a csapatot is, emberi esendőségük ellenére - vagy éppen azért, hiszen valóságosak, nem plasztikusan ábrázolt karakterek. A legutolsó oldalakig maradtak titkok és fordulatok, de egy percig sem éreztem úgy, hogy túl sok, hogy túl sokat akar a szerző, amit nem tud kezelni aztán. Stefan Ahnhem nagyon is biztos kézzel vezeti az olvasókat a sötét thriller lapjain át egészen a bosszantó függővégig. Mire kijön a következő kötet, remélem, sikerül megismerkednem a sorozat eddigi köteteivel. :)
Úgy vélte, a közösségi háló dönti romba az emberiséget, sokkal veszélyesebb a klímaváltozásnál is.
Stefan Ahnhem 1966-ban született Stockholmban, gyerekkorát Dél-Svédországban töltötte, majd a 90-es években forgatókönyvíróként helyezkedett el, főleg bűnügyi sorozatokon és filmeken dolgozott, többek között a nagy Henning Mankell (aki sokak szerint magának a skandináv krimi műfajának az egyik első írója, megteremtője) megfilmesített történetein. 2014-ben írta első regényét, a Fabian Risk sorozat első kötetét, ami hamar siker lett nem csak Svédországban, de világszerte is. Tavaly jelent meg a sorozat ötödik kötete hazájában. Nálunk az Animus Kiadó jelenteti meg, eddig Fabian Risk négy történetével ismerkedhettünk meg. Fordítója Erdődy Andrea, akinek a tolmácsolásában már több skandináv krimivel is találkozhattunk.
Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
