A fiktív Amundsen

2021. január 08. 07:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Espen Ytreberg: Amundsen

Életrajzon alapuló fikciós útleírás - talán így lehetne a legjobban jellemezni ezt a könyvet, amely a nagy norvég utazót, Roald Amundsent mutatja be szokatlan módon.

1_286.jpg

A szerző maga is rávilágít, hogy nem volt célja Amundsen alakját a valóságnak megfelelően bemutatni, fiktív elemekkel és általa kitalált vagy elképzelt gondolatokkal és belső világgal töltötte fel az alakját. Megihlette őt a magának való, de értelmes és élelmes figura, aki a nagy elődhöz, Fridtjof Nansenhez akart felnőni, de végső soron nagyobb hírnévre is tett szert, mint az utazó, felfedező, zoológus, oceanográfus és diplomata Nansen, köszönhetően annak, hogy elsőként érte el a Déli-sarkot. Céltudatos és hideg vezetőként írja le, aki szokatlanul bizonytalan volt önmagában és mindenben, de ezt kevéssé mutatta ki. Olyan érzelmeket és gondolatokat adott Amundsennek, amiről nem tudjuk, hogy tényleg a sajátja volt-e, mert sem ő, sem más közeli ismerőse, utazótársa, hozzátartozója nem írt erről. Amundsen maga egyébként céltudatos és okos utazó volt, de ritka rossz író, aki képtelen volt átadni a száraz tényeken és adatokon túl bármi olyat, amibe az olvasó bele is élheti magát.

Ebben a nagy vetélytárs, Scott sokkal jobb volt, noha sem szervezőképessége, sem problémamegoldási képessége nem ért fel Amundsenével, olyan hőseposzt tudott kreálni barokkos körmondatokkal és átéléssel, érzelmekkel a naplójában, hogy az utókor végül hősként tiszteli őt, Amundsen pedig maradt az, aki ugyan első lett, de biztosan csalt meg egyébként is...

1_287.jpg

Ytreberg Amundsene meglehetősen szokatlan, egyáltalán nem ilyennek megrajzolt embert vártam. Persze évekkel ezelőtt olvastam Roland Huntford: Scott és Amundsen c. 540 oldalas, részletes és érzékletes művét, és már Ytreberg kötetének méreteiből adódva sem vártam azt a hatást, amit az a szép emlékű könyv adott, összességében egy kissé mégis csalódás volt a kötet. Ehhez hozzátartozik, hogy óhatatlanul összehasonlítottam Huntford művével, ami viszont számomra nagyon is meghatározó kötet volt, ami egy új fejezetet nyitott a gyűjteményes szekciómban, egy új fejezetet a könyves érdeklődési körömben és a témákban, ahol a mai napig is elsődleges helyet foglal el a sarkkutatás, a túlélés és a hegy- és sziklamászás témája. Nagyon sok témából, műfajból van ilyen meghatározó első könyvem, ami nem is feltétlen a legelső, amit a témában olvastam, de az első, ami fordulópontot hozott az olvasási és könyvvásárlási, sok esetben életvezetési mintámban. Huntford kötete ilyen volt számomra, és ezt még egyik másik sem ugrotta meg, ami Amundsennel foglalkozott. Sajnos Ytreberg könyve sem.

Az Amundsen műfaji besorolása szinte lehetetlen, mert épp annyi tény van benne, amennyi elképzelés és fikció. Persze lehet, hogy valóban voltak Amundsennek ilyen személyiségjegyei, ilyen gondolatai, ilyen késztetései, de lehet, hogy ezeket csak Ytreberg látta bele. Nem igazán tudom, mi volt a célja a kötettel. Ha egy emberről szóló életrajzi könyvet olvasok, nem zavar, ha kissé regényesítve van, bár jobban szeretem azért a tényszerűséget. Itt viszont túlságosan sok volt a regényesítés. Lehet, hogy ezt az írását meg kellett volna tartania magának Ytrebergnek, és Amundsen elképzelt alakjából gyúrni egy saját, fiktív sarkutazót és felfedezőt, aki saját, fiktív történetben bontakoztathatja ki a tehetségét. Ha így nézem, akkor egyébként egy nagyon érdekes tanulmányként is tekinthető a kötet. Persze azért a legkevésbé sem bántam, hogy elolvastam, mert egy kicsit mégis visszarepített 2014 végére, 2015 elejére, amikor megismerkedtem Amundsen (és Scott) életével és amikor új távlatok nyíltak előttem könyvek terén is.

2_137.jpg

Espen Ytreberg 1964-ben született, jelenleg az Oslói Egyetem Média és Kommunikációs tanszékének professzora, korábbi tanszékvezetője. Kutatási területe a médiatörténet és a média- és kommunikációs elmélet. Köteteinek témája legtöbbször a média és annak hatása, a televíziózás története, az újságírás és a rádiózás változásai az idők során. Az Amundsen c. regénye eredetileg 2016-ban jelent meg, magyar nyelvre Petrikovics Edit fordította. 

1_285.jpgKöszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Túlélnéd az Antarktiszt? - Shackleton

Az Anarkttisz szorítása - Mawson

Kövess minket Facebookon!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr716364894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.01.08. 23:02:53

Magam csak a Dékány András féle könyvet ismerem, de ez érdekes lehet.
Dékoány sajnos sok helyen sok szamárságot hozott össze részben forráshiány, részben félrefordítások, részben az "alkotói szabadság" okán.

Arthur Arthurus 2021.01.08. 23:23:37

@gigabursch: Igen, azt én is olvastam, és nekem sem lett életem könyve, de eléggé csalódás volt a lengyel Centkiewicz házaspár kötete (illetve kötetei) is. Ytreberg könyve érdekes kísérlet, de nem érzem eléggé kiforrottnak, bár nem is fair az összehasonlítás, mert egész más volt a célja is, mint Huntfordnak. Roland Huntford könyvét viszont nagyon tudom ajánlani, jelenleg kereskedelmi forgalomban azt hiszem, nem kapható, de antikváriumokban vagy könyvtárakban (már ami nyitva van vagy kölcsönözhető legalábbis) fellelhető talán.

Érdekes még A fehér halál országában és az Egyedül a jég ellen a témában. Előbbi egy orosz expedícióról szól, ami az északi vizeken át kereste a rövid utat Amerika és Ázsia felé, aztán persze jégbe szorultak a hajóval és többszáz km-t kellett utazniuk a fagyott tengereken és szigeteken át gyalog és szánon. Az Egyedül a jég ellen pedig egy ausztrál-brit kutató-expedíció, ami akkor volt az Antakrtisz másik felén, amikor Scott és Amundsen épp a sark eléréséért küzdött. A Mawson vezette csapat több kétfős részre bomlott, végül a társa meghalt, és még 160 km választotta el élelem nélkül a semmi közepén a tábortól és a hajótól. 2013 környékén (nem vagyok biztos az évszámban) egy profi utazó és gyakorlott antarktiszi átkelő megpróbálta végigcsinálni ugyanazt az útvonalat, ugyanolyan körülmények között, annyi könnyebbséggel, hogy rádióösszeköttetésben volt egy stábbal és egy mentőcsapattal. Mawson többször is beszakadt a gleccserhasadékokba, ahonnan egyedül kellett kimásznia, ám modern utazónk a második gleccserhasadékból már képtelen volt segítség nélkül kimászni, annyira kifáradt. Persze neki megvolt az a könnyebbsége, hogy tudta, segítenek rajta, ha nem megy. Mawson pedig csak azt tudta, hogy egyedül van, és nagyon kell sietnie, nehogy a hajó otthagyja őt, elkönyvelve, hogy meghalt. (Akkor azt mondta, többé nem megy vissza az Antarktiszra, de két évvel később ismét ott volt. :))
süti beállítások módosítása