Arkham városa sosem nyugodhat békésen. Ezúttal a helyi múzeumban készülnek a Mérhetetlen Vének világunkra törni. Az Elder Sign egy igényes, pörgős kockajáték, az Arkham Horror alkotóitól.

blizzard67 alkotása

Megnyílt az ország első gyerekeknek szóló szabadulószobája, mely Berg Judit népszerű sorozatát, a Ruminit kelti életre. Két izgalmas pálya várja a kalandra éhes családokat a Bartók Pagonyban. Mi az egyiket már kipróbáltuk, és hamarosan sorra vesszük a másikat is.

Picit több mint 10 éve látott napvilágot Berg Judit mesesorozata az ifjú matrózról, Ruminiről. Az egérfiú véletlenül felkerül a Szélkirálynő nevű hajóra, ahol egyből össze is barátkozik Balikóval, a szintén minden zűrbe belekeveredő matrózzal. Az ő kalandjaikról szóló sorozat mára már 7 kötetet számlál, amiből az egyik egy színdarab forgatókönyve is egyben. Több iskolában kötelező olvasmány, társasjátékok, horgolt figurák, pólók is készültek a kis egérfiú kalandjaihoz.

A könyvek a Pagony kiadó gondozásában jelentek meg, akik gondoltak egy merészet és a szabaduló szobák mintájára létrehozták a Rumini Kalandszobát az egyik budapesti könyvesboltjukban.

A téli szünet pont kapóra jött, hogy ki is próbáljuk. 3 gyerekkel mentünk végül (6, 7 és 9 évesek), és kíváncsiságból a 3 felnőtt is velük tartott. Picit aggódtam is, hogy szűkös lesz a hely ennyi embernek, de kényelmesen elfértünk.

Negyed órával korábban kell érkezni, de ez az idő elrepült a boltban nézelődve. Nem kevés könyvesboltban megfordultam életem során, de ennyire családcentrikusban még sosem. A Pagony alapvetően gyerek és ifjúsági könyvekre van berendezkedve, de bizony a felső polcok felnőttek számára vannak fenntartva. Amíg a betű függő fiam nem győzte mutogatni, hogy milyen jó könyvek vannak, addig az én szemem is meg megakadt 1-1 jónak ígérkező könyvön. Az egészen kicsiknek pedig külön játszó sarok van. Sőt, egy kávézó is van az üzleten belül. Jó hely, biztos hogy vissza foguk még térni, ha Budapesten járunk és van pár szabad óránk.

Mikor elérkezett az időnk, két animátor hölgy jött, hogy a helyszínre kísérjen minket és egy másik csoportot. Egy kis folyosón vezettek át minket, ami aranyos illusztrációkkal volt díszítve. Visszafelé a gyerekek minden képet kielemeztek, főként Budapest térképe tetszett nekik. Mosdó, asztal, székek és akasztók biztosították a kabátjaink, csomagjaink helyét (nekem egy zárható szekrény hiányzott az értékeknek), majd beléphettünk Rumini birodalmába, Egérváros kikötőjébe. Mintha egy másik világba léptünk volna, aprólékosan kigondolták és meg is valósították azt, amit Berg Judit papírra vetett.

Itt megkaptuk az animátoroktól az eligazítást: "minden mozog, aminek mozognia kell, de semmit nem szabad erőből mozdítani", Legnagyobb sajnálatomra fényképezni a szobákban nem szabad, csak a kikötőben, persze érthető okokból. Érdekes, de hasznos megoldásnak találom, hogy gyerekek felügyelet nélkül nem mehetnek be. Vagy eleve felnőttel érkeznek vagy az animátorok kísérik őket végig. Egyetlen hely volt, ahol ez nagyon jól jött, a megtalálandó tárgy elég magasan volt és a mi gyerekeinknek nem jutott eszébe, hogy annyira magasra nézzenek. Illetve eszköz nélkül el sem érték volna.

A Szélkirálynő fedélzetére lépve Bojtos Benedek kapitány felkéri a két csapatot a küldetésük teljesítésére. Gongszóra indul az óra. 45 perc áll a csapatok rendelkezésére. Most a Holdbékák mocsara nevű pályán tettük próbára a gyerekeket, legközelebb a picit hosszabb, Vérszívó denevérbarlangon is átküzdjük magunkat. Az ajtón belépve egyből a mocsárban találtuk magunkat. Ezt elég élethűre sikerült megcsinálniuk, a csapat félősebb tagjai egyből elgondolkodtak rajta, hogy inkább kimennek. Persze aztán a megfejtendő feladat már izgalmas volt és gyorsan el is hagytuk az ingoványos terepet.

Sorra nyíltak az ajtók, jöttek az újabb agyat és testet is megdolgoztató feladatok, míg végül újra a kikötőben találtuk magunkat és a Kapitány elé járulva átadtuk a megszerzett tárgyat. Majd fotózkodhattunk a Varázstükörben és egy digitális kirakóval is megpróbálkozhattunk.

A díszletek hűen visszaadják a könyvből (és a színpadról) megismert világot. Szépek, igényesek, részletgazdagok. A feladatok nem bonyolultak, lévén kisiskolásoknak készült, de bizony volt, ahol még mi felnőttek se tudtuk egyből a megoldást. 
Biztos, hogy visszamegyünk még, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretné megismertetni a gyerekével a szabadulószobák világát. Kellemes kikapcsolódás az egész család számára.

Tetszett, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebook-on is!

További információk a kalandszobáról: kattints!

Egy könyv, két történet.
Egy túlságosan ragaszkodó anya, aki halála után sem képes lemondani gyermekéről,
és két szerelem, amelyeknek a halál torkából kell megmenteniük az imádott férfiakat.
Mindez megspékelve kísértetekkel, reményvesztett lelkekkel, halállal, rémülettel...

Havasréti József legújabb könyvében, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, Budapesten járunk, 1973-ban. Pszichozis és mitológia, a nyugati ellenkultúra illúziói, a tudomány messiási küldetése, valamint a kommunizmus hétköznapjai montírozódnak össze a történet mélyrétegeiben.

"Nagy Feró és a Beatrice zenekar története áll a rock musical középpontjában, mely mostanra már rocktörténeti csemege. Nagy Feró évtizedeken keresztül folyamatosan meg tudott újulni, magas művészi színvonalon valósította meg zenei elképzeléseit. Személyisége alkalmas arra, hogy a magyar hőst, az egyszerű „nép fiát” tárja a nézők elé, aki öntudatosságával, hitével, tehetségével és született színészi képességeivel mindig átlépett az elé gördített akadályokon."*

Szilveszter délutánját az Újszínházban töltöttük, hogy megnézzük Nagy Feró életéről készült darabot. Azóta is a fejemben van a történet, nem tudom mit mondjak róla azon túl, hogy jó volt és nagyon tetszett. Tényleg nagyon tetszett, de valami mégis hiányzott. Vagy...

Nagy Ferót nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni. 40 éve a magyar zenei élet része, időnként elég hangos része. Lehet szeretni és nem szeretni, de szó nélkül elmenni mellette nem hiszem, hogy lehet. Az ő életét mutatja be a darab, szubjektíven, úgy, ahogy ő azt megélte.

1977-ben A Gyere kislány, gyere! című számmal kezdődik, a kivetítőn az eredeti felvétel forog Csuka Mónikával és Nagy Feróval. Majd átvált a kép az őket játszó színészekre akik végül onnan futnak be a színpadon berendezett öltözőbe. Engem itt vett meg a darab, tényleg visszarepültem az időben (bár csak 2 év múlva születtem). Ez a technikai megoldás végig fut, utoljára pedig Nagy Feró váltja az őt játszó színészt és kapunk egy eredeti Beatrice előadást. Az előadott 16 dal bemutatja hogy min ment keresztül Nagy Feró, mint ember. Pillanatképeket láthatunk a lázadóról, a gyermekét csak ritkán látható apáról, a férfiról, akibe beleszeret egy nála 20 évvel fiatalabb lány, akit később feleségül is vesz. Láthatjuk közben a zenészt, akit a rendszer ellehetetlenít, aki küzd az együttesért, aki küzd a zenésztársakkal és nem egyszer önmagával is. A korszak emblematikus karakterei is fel-fel tűnnek, a történelem eseményei is ott futnak a háttérben. Benne van minden a 80-90-es évekből. Furcsaság, hogy nem a sikeres, ismert Beatricevel fejeződik be, hanem Dzsida Jenő megzenésített versével, a Psalmus Hungaricussal. Ezt már a zenekari árokból a színpadra felköltöztetett Beatrice és Nagy Feró adja elő, miközben sorra megjelennek a színészek is. Itt vágott belém a gondolat, hogy ugye nem így van vége???? Számomra a Beatrice egy vidám, bulis zenekar, mindamellett, hogy nem épp az élet napos oldaláról zenélnek sokszor. Nem lehet ennyire lent vége egy előadásnak. A darabnak itt vége lett, de az előadásnak szerencsére nem.

Az egyik legmegdöbbentőbb pillanat számomra itt következett. Nagy Feró felment a színpadra, odaállt a közönség elé és elmondott pár előre átgondolt mondatot arról, hogy mit jelent neki ez az egész. Meghatódva, szinte a könnyeivel küszködve beszélt, majd hátralépett a mikrofonhoz, nagy levegőt vett és máris a profi zenész lett, aki bármi is történjen, tudja mi a feladata.

Nem tudom, hogy csak az év vége okán, de kaptunk egy kis rögtönzött koncertet is 4 további számmal, amiket Feró és az őt játszó Kurkó József Kristóf együtt énekelnek. Természetesen nem maradnak ki a többiek sem, egy igazi örömzenélésben vehettünk részt. Feldobottan hagytuk el a nézőteret - de azóta is a fejemben van a darab. És már tudom, miért a hiányérzet. Rengeteg dologba engedett bepillantani, de mindig épp csak meglebegtette a függöny szélét. Szívesen látnék, olvasnék többet ezekről az időkről. Nyilván egy színdarab nem lehet túl hosszú, talán a cél is pont ez volt, hogy még napok múlva is foglalkoztassa a nézőket.

Na igen, a nézők. Még a negyvenen innen igencsak fiatalnak számítottunk a közönség soraiban. A nagy részét azok tették ki akik még a "hőskorban" jártak Ricse koncertre, és mára már a nyugdíj felé kacsintgatnak. De teljes átéléssel énekelték ők is a dalokat. Ha nem tudom, hogy kik vannak ott, akár egy mai koncerten is lehettem volna. Néhány gyereket is láttam, az ő szüleiket nem irigylem, amikor el kell magyarázniuk, hogy miért is vetkőzött le a néni a színpadon, egyértelműsítve a "Csúnya lány" mondanivalóját.

Jó szívvel ajánlom a zenés darabok kedvelőinek, a Ricse vagy Nagy Feró rajongóinak. 

A képre kattintva elérhető a színház weboldala.

*Az idézet az Új Színház honlapjáról származik.

Kövess minket Facebookon!

Per Olov Enquist napjaink egyik legnagyobb svéd írója, aki tíz évvel ezelőtt megírta különösen őszinte életrajzát, amely magyarul Egy másik élet címen jelent meg. Ebben az életrajzi könyvben mesél a csecsemőkorában elhunyt apja titkos jegyzetfüzetéről is, amelyet anyja állítólag elégetett. Aztán egyszer csak előkerül ez a titokzatos napló...

Középosztálybelinek lenni jó. 
Innen nézve a szegénység iszonyat, 
onnan nézve majdnem természetes. 
Középosztály szemében: pokol, 
benne élni kemény, alig lehet valamit kihozni belőle, 
és amit ki lehet, az semmire sem elég.
Láthatatlanok, érdekérvényesítő képességük 
nulla, vagy visszatetsző.
Létezik megoldás?

"Holländer Margit tizennyolc esztendős volt, amikor 1944 nyarán zsidó származása miatt elhurcolták. A fiatal lány a magyarországi, vidéki zsidó közösség azon elenyésző hányadához tartozott, akik túlélték a deportálást. Margit megjárta Auschwitz-Birkenaut, Bergen-Belsent és Salzwedelt, csodálatos módon hazatért, és úgy döntött: napló formájában kísérli meg mondatokba foglalni a rettenetet."

Sokszor sokfelé hallhatunk, olvashatunk, láthatunk anyagokat a második világháború borzalmairól, de talán még fájdalmasabb, amikor egy fiatal lány szavain, rajzain keresztül láthatjuk a rettenetet. Holländer Margit egy boldogabb élet reményében érkezett a fővárosba, majd két évvel később beütött a krach.

Naplóját 1945-ben kézzel írta, rajzokkal, térképekkel illusztrálta, majd 17 évvel később legépelte és kiegészítette azt. Visszaemlékezései '42-től indulnak, amikor Békés megyéből Budapestre érkezett dolgozni, majd '44. márciusában megszállták Magyarországot a németek és a tömegmészárlás kezdetét vette.

Többször is elköltöztették őket új helyre, ezzel őrölve fel az idegeiket. Egy darabig még 200 km-re élő családjával is tudta tartani a kapcsolatot, de eljött a nap, amikor minden levele visszajött azzal, hogy a címzett elköltözött. Sosem hallott többet szüleiről, öccséről, egyetlen fénykép maradt csupán utánuk. Sorban jöttek a zsidóellenes rendeletek. Eleinte még kimehettek vásárolni, majd elérkezett a nap, amikor végül minden ajtó bezárult.

Nem kellett sokáig várniuk, hogy marhavagonokra pakolják őket, a 30 fokos nyári hőségben majdnem szomjan vesztek, több mint 100 ember egy vagonban. Nem tudták hová viszik őket, mi lesz velük, legtöbben a halál kegyelméért imádkoztak. 

A Budakalászi téglagyárba vitték őket dolgozni, közben pedig lépten-nyomon ütötték őket, hogy a maradék méltóságuk is odavesszen. Órákat kellett várni a latrinára, a vízre, a kórházban pedig a porban, sárban feküdtek a félholtra vert emberek, akiknek se kötszert, se gyógyszer nem adtak.

Amikor azt hitték rosszabb már nem lehet, elszállították őket Auschwitzba, ahogy Margit nevezte, a földi pokolba. Megérkezésük után Mengele válogatott közöttük. Később rájöttek, hogy afelől döntött, ki élhet, ki hal meg vagy válik kísérleti nyúllá. Megrázó olvasni a szavait a lágerben töltött napjaikról, a kínzásokról, a kőkemény és kegyetlen munkáról, a brutális bánásmódról. Sokan a "könnyebb utat" választották: nekifutottak a kerítésnek, melybe magasfeszültségű áram volt vezetve.

Senki nem gondolta, hogy abból a pokolból van kiút, míg egy nap háromezer embert, köztük Margitot is vagonokra pakolták, hogy elszállítsák őket, mert emberre volt szükség a fegyvergyárban. Így került Bergen-Belsenbe, később pedig Salzwedelbe. Ha szeretnéd jobban megismerni Margit túlélésének történetét, vagy hogy miként érkezett a felszabadulás, mindenképpen olvasd el ezt a könyvet! 

A szerkesztők, Huhák Heléna és Szécsényi András kiváló munkát végzett. A napló eredeti és gépelt részeit jól láthatóan jelölték, így pontosan átlátjuk, hogy mi volt az azonnali reakció és mivel egészítette ki gondolatait közel két évtized távlatából.

Ez a napló segít jobban megértenünk a holokausztot, összetettebb képet kapunk a koncentrációs és munkatáborokról, testközelből látjuk a küzdelmet, az értelmetlen gyilkolást, a felszabadulást és az azt követő életet, a hazatérést. Rávilágít, hogy az egyéni életutak szempontjából sokkal bonyolultabb jelenség volt ez egész katasztrófa.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel vásárolhatod meg!

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

Kövess minket Facebookon!

Ha érdekel a téma, ajánlom figyelmedbe Timothy Snyder kiemelkedő könyvét a témában. Kattints! 

Az idei év rengeteg nagy nevet, ígéretet hozott el nekünk, volt,ami jól sült el, és volt, ami kevésbé. Nem mondom, hogy nem csalódtam, és azt sem, hogy ezek a filmek 100%-osan tetszettek vagy tökéletesek lettek volna, de mindenképp ezeken szórakoztam a legjobban.

Rettenetes átok elsőre tökéleteset írni, olyat, amiért a közönség szinte megvész. Aztán jön a következő mű, amiért az olvasók széttépik a kiadót, elsőtől utolsó betűig el is olvassák, aztán csalódottan és zavarodottan hátradőlnek: de hát ez nem A marsi.
Ja.
És tényleg nem.