A német büntetőmunka után apám útra kelt, majd belecsöppent Budapest ostromába is.

Üllői út

A minap egy barátom rácsodálkozott, hogy az oldal KultúrPara néven fut, mégsem volt még zene. Hiszen a zene szerves része a kultúrának. Mivel a 21. században a zene és a net szorosan összekapcsolódik, nem egyszerűen a zenéről írok nektek, hanem megnézzük a magyar zenei csatornák követők száma alapján összeállított top 10-es listát a YouTube-on!

Egy szerelem,
egy város, Cegléd,
hatvan év történelem,
lelkes lokálpatrióták,
és egy író, aki csak szeretne ceglédi lenni.

Egy szóval jellemezve azt kéne mondanom, hogy letehetetlen! Az alapsztori nagyon jó, elgondolkodtató, ijesztő, őrült, beteg, ördögien gonosz szereplőkkel. Az író első regényeként pedig kifejezetten ütős. (Ez volt az író debütáló regénye, magyar nyelven csak harmadikként jelent meg – a szerző)

Nem vagyok egy nagy teás. Inkább a kávé az én világom, teát reggelihez-vacsorához szoktam inni, ha az olyan, és akkor is sima feketét. Na jó, a különlegességeket szeretem kipróbálni, a tejszínes angol tea pl. egész fogyasztható érdekesség, bár kedvenc nem lesz. Soha, egyik sem. Ha meg beteg vagyok, akkor külön rosszul is esik a tea, egyszerűen nem nekem való. 

Feleségek irányították a háttérből a Wesselényi-összeesküvést,
ahol három országos főúr is fejét és jószágát veszítette? 
Kik voltak ezek az erős akaratú nők? 
Hogyan kapcsolódott hozzájuk az éles látású Zrínyi Ilona, 
és milyen sors jutott neki?

Az általánosnak vélt szokásokon túl rengeteg más, a karácsonyi időszakhoz köthető népszokás, babona alakult ki, mindegyik az adott terület éghajlatához, népének szokásaihoz és mentalitásához mérten. Némelyik inkább vicces, más inkább véres jelleget öltött. Ismerkedjünk meg más népek régi téli szokásaival!

Néhány hete megjelent az Alexandra Kiadó jóvoltából a Klasszikusok kincsestára sorozat két új mesebeli kiadványa. Már kézbe venni is álomszerű ezeket a könyveket. Gyönyörű, színes, csábító borító, ami ráadásul rendkívül masszívnak tűnik: valljuk be, a kemény fedél nem utolsó szempont, amikor aprótalpúaknak vásárol az ember. Szerencsére a könyvek kinyitása után sem kell csalódnunk. Sok-sok gyermeket fog ámulatba ejteni a rengeteg színes illusztráció és az izgalmas történetek. Ha ezen könyvek egyike kerül a csizmába vagy a karácsonyfa alá, garantált a siker!

Itt fekszik előttem az asztalon Tölgyesi Lívia könyve, a Bükki Bűbájosok, a Geobook Kiadó gondozásában. Kemény  fedelű, igényes kivitel, zöld betűkkel (miért éppen zöld színűek vajon?), ránézni is gyönyörűség.  A külcsín adott, így kíváncsi lettem a belbecsre is. A kötet ízes magyar nyelven, rég elfeledett szavakat használva, álomvilágba repíti az érdeklődő kis kamaszokat, akik némelyike szerint „ez jobb, mint Harry Potter”… sőt, amikor az ismert grafikushoz, Gábor Emeséhez, elvitte a könyvet, a kisebb gyermek óvatosan megrángatta anyukája blúzát, miközben odasuttogta: „mikor megy már el a néni, hogy olvashassuk a könyvet?”

Ezek után persze, hogy kíváncsi lettem magam is a tartalomra. Ha visszagondolok saját tizenéves olvasmányaimra, biztos vagyok abban, hogy akkor is simán elvarázsolt volna. Ne viccelj, sárkányok, manók, tündérek, griffek, bűbáj, kalandok, gyógynövények, Bükk, játszva tanítás egy ízig-vérig tanításra termett írótól - aki nem szereti, ha írónak nevezik. Pedig az...

Negyvenen alul kötelező olvasmány: receptek, hogyan ne cseszd el az életed.
Negyvenen felül memoár: így sikerült (ha így sikerült).
Általában: könyörgöm, senki ne csináljon / tűrjön ilyen baromságokat!