A Föld lakosságát megtizedelte a kolera.
Itt és most csak ketten vannak. Anya és lánya.
Egy tó mellett laknak. Ez jelenti a túlélésüket, de ez okozhatja a halálukat is.
Aki túl közel merészkedik, lelövik.
Nincs választásuk.
Nem lehet bűntudatuk.
Ezen a túlélésük múlik.
Te mire lennél képes, hogy megvédd a vízforrásodat egy kiszáradt világban?

„Lynn kilencévesen ölt először, hogy megvédje a tavat.”

Ezzel a meghökkentő mondattal nyit Mindy McGinnis debütáló regényében, ami után a folytatás sem lesz sokkal barátságosabb. A történet két főszereplője Anya és a tizenhat éves Lynn. Túlélők, akik puskával kelnek és azzal is fekszenek. Amikor eljön a világvége, nem marad semmi. Már nincsenek munkahelyek, üzletek, iskolák vagy közlekedés. Egyetlen cél vezérli azt a kevés megmaradt embert: élelmet kell szerezniük és megvédeni az életüket bármi áron.

Néhány évtizede a kolera volt a legfélelmetesebb kór a világon, amely egy nap alatt megölte azt, aki megfertőződött és víz útján terjedt. Az antibiotikum és a tiszta vizű források megállították a fertőzést, de a vízhiány és az orvosságok szűkössége miatt rengetegen haltak mely olyan betegségekben, ami egy évtizeddel korábban nem okozott volna gondot.

Egy házban élnek egy tó mellett. Gondozzák a veteményest, vadásznak, fát vágnak télre és a saját maguk által épített tisztítóberendezéssel ihatóvá teszik a tó vizét. Ha pedig valaki túl közel merészkedik a földjükhöz vagy tavukhoz, azt lelövik.

Közben figyelik a környéket, így amikor felfedezik, hogy megszűnt a tőlük délre levő tábor, Anya felkészül rá, hogy erre jönnek. És kedves olvasó, ha még nem lennél elég feszült, bebizonyosodik, hogy joggal félt ettől, egyik éjjel férfiak osonnak a házhoz. Anya így szól Lynnhez:

„Néhány lövés talán elég lesz, hogy elijesszük őket...ha nem, ne ijedj meg, amikor ellened fordítom a puskámat...vannak rossz emberek a földön, és még mindig jobb, ha anyád gyorsan kioltja az életed, mint hogy ezek kezébe kerülj.”

Lynn már a tragédia után született. Anyjának döntenie kellett: életben marad és foggal, körömmel harcol kettejükért vagy azt teszi, amit sokan mások, végez mindkettejükkel. El tudod képzelni, hogy ilyesmiről kelljen döntened?

És amikor látod a kádat, mosdókagylót, de a csapból folyó vizet csak elmesélésekből ismered?
Nem tudod milyen az iskola vagy milyen, amikor békésen rohangálsz a játszótéren.

Lynn ezért szerette annyira a telet. Kevesebb volt a kinti munka így volt ideje olvasni. Kíváncsi volt, hogy mi van az ő szűk kis világukon túl és milyen lehetett az élet előtte...a világvége előtt.

A nyár száraz volt, látványosan apadt a tó vize. Mihez fognak kezdeni ezután? Keletre és délre emberek tanyái. Túl kockázatos. Közben a prérifarkasok is állandó veszélyt jelentenek. Van esélyük? Van értelme? Te küzdenél?

Nagyon ijesztő ez a történet, mert nagyon is valós problémát feszeget. Nem űrből jött lényekkel vagy misztikus szörnyekkel kell harcolniuk az életért.  És nem is a szokványos disztópia, amelyben jön a hős és legyőzi az elnyomókat. Itt két ellenség van csupán: a természet és az ember. Tetszett az írónő stílusa, olvasmányos, sodor magával. Érezhető a feszültség, a rideg, megszokott hétköznapok súlya, a folyamatos harc az életben maradásért. Már megjelent a folytatás Amerikában, mely remélem mielőbb elérkezik hozzánk is és a film is készülőben a regény első részéből. :)

Köszönjük az Alexandra Kiadócsoporthoz tartozó Cartaphilus Kiadónak a recenziós kötetet! Ha felkeltette az érdeklődésed, kattints a képre.

Kövess minket Facebookon!

Ha pedig érdekel egy jó kis magyar disztópia, kattints!