Egy gyilkos nyár

2018. május 28. 00:29 - Carbonari

Könyvajánló - Tasmina Perry: Ház medencével

Valaki hazudott.
Valaki meghalt.

A 21. Század Kiadó ismét nyomdába küldött egy olyan könnyed, de mégsem könnyű, sőt, műfajában kifejezetten fajsúlyos thrillert, amely nem hiányozhat nyáron a medence széléről: Tasmina Perry Ház medencével című kötetéről van szó.

A Chapman házaspár, Jem, az angol szabadúszó (szóval: éppen nincs munkája) és Nat (a jóképű, dögös, amúgy pedig sekélyes) a ködös Angliából a férfi jól fizető munkája miatt Manhattan-be költözik. Nat szárnyal, de Jemnek eleinte rettenetesen nehéz beilleszkednie a Nagy Alma légkörébe. Jól menő saját céget hagyott ott a férfi kedvéért, és most magányos, elkeseredett, hogy állás nélkül, a férfi anyagi támogatására szorulva éli mindennapjait, még akkor is, ha az meg sem kottyan a férjnek.

Az sem érinti jól az asszonyt, hogy Nat kisebb-nagyobb jellembeli hibái egyre-másra kiütköznek. A férfi alacsony társadalmi státuszból indult, az eszével, simulékonyságával és a lehetőségek mindenáron való megragadásával sikerült felverekednie magát a felső tízezer közelébe - amelyet természetesen foggal-körömmel véd is.

Életük nagy lehetősége mindkettőjük számára, hogy elnyerjék egy Hamptons-ben lévő óriási ház lakrészének bérleti jogát egy nyárra, nem is kevés pénzért. Hiszed, nem hiszed, a bérleti jogért nem elég fizetni, ha nem vagy szimpatikus a többi bérlőnek, akkor szevasz, ennyi volt, hiába van pénzed rá. De - szerencsére? - átmennek a vizsgán, egy nyárra övék az egyik fürdőszobás lakrész.

Hamptons egyszerűen maga a paradicsom. Kitűnő fekvése, gyönyörű házai és osztályon felüli lakói - az egész maga egy felnőtt Disneyland, ahol filmsztárok milliárdosokkal táncolnak. Olyan hely, amelyért mások ölni is tudnának.
És ölnek is.

Jem egy idő után megismerkedik egy neves íróval, Michael Kearney-vel, akinek asszisztensre van szüksége: heti két nap elfoglaltság bődületes pénzért, kocsihasználattal - a bibi csak egy. Az író oknyomozó újságíróként is tevékenykedik, és Jemet, mint bennfentest, arra próbálja rávenni, meséljen (és tudjon meg) minél többet Alice Holliday-ről, aki annak a háznak a medencéjébe fulladt bele, ahol Jem és Nat megszálltak. Sőt, mi több, Jem abban az ágyban alszik, amelyben valamikor Alice.
Michael úgy gondolja, Alice történetével nincs minden rendben. Bár az a hír terjedt el, hogy az asszony részegen belefulladt a medencébe, őszerinte azonban az asszonyt megölték. Igen ám, de Hampstons elegáns hely, drága hely, a világ legelitebb helye, ezért a biztonság nem lehet kérdéses: egy emberölés árt az üzletnek, naná, hogy eltusolnák. És vajon miért nem nyüzsgött itt anno az oknyomozó újságírók hada, amikor annyi ellentmondás fedezhető fel a történet mögött?

Jem-nek muszáj rábólintania az író kezdeményezésére, nem hagyhatja, hogy Alice halálának valódi oka ne derüljön ki és mellesleg ne legyen munkája, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy a házban lakókat kell kifaggatni, ami miatt azok jóindulatát elveszti - Nat reagálásáról nem is beszélve. Ahogy az események haladnak, rá kell döbbennie, hogy a jó nevű ház vendégei, akikkel megszállt nyárra és osztoznak a hely lehetőségein, valamennyien titkolnak kisebb-nagyobb dolgokat. De vajon kinek titka akkora, hogy hajlandó bármeddig elmenni, csak hallgasson - elhallgasson a másik?

A regényben az idősíkok váltakozása megmutatja, hogy amit az olvasó első blikkre biztosnak gondol a rejtélyről, az puszta délibáb, és a valóság ennél sokkal (de sokkal) többrétűbb, mélyebb, mint ahogy látszik. Csavarok, felső tízezer, nyomozás és a végkifejlet. A végkifejlet, ahol egyértelmű, hogy az ember gyarló, az ember kicsinyes, az ember félti azt, amit elért, az ember fél és a múlt.. a múlt mindig visszaköszön. Azt hittem, egyszerű kis limonádé ez a könyv, kis szexszel, némi romantikával, jó sok intrikával, és sokat nem is tévedtem, csak a limonádé minősítést kell kilőnöm a jelzők sorából. Elsőtől az utolsó mondatig végigkövettem a történéseket, ami nem fordulhatott volna elő, ha a szerző kliséket alkalmaz. Szerettem ezt a könyvet olvasni.