Verebes István, az intellektuális "migráns"

2018. június 20. 06:13 - Carbonari

Könyvajánló - Verebes István: Tólig

scolar.jpg

"Látja ott előttünk abban az autóban azt a pasast? Na, akkor lépjen a gázra, és érjük utol, mert nekem attól jár még egy pofon!" 

Nem kell fintorogni a migráns szón, 
maga Verebes jelentette ki magáról a fenti mondatot, 
méghozzá a könyveivel kapcsolatban, önéletrajzi regényében. 
Szerintem jól hangzik, nem? 

A Scolar Kiadó nemrégen jelentette meg Verebes István önéletrajzi regényét Tólig címmel, amelyet jó tollú íróként saját maga öntött formába. De még milyen formába!
Nem vagyok az önéletrajzok falója, sosem voltam, sosem leszek, de ahogy szokott lenni, a kivétel erősíti a szabályt. Verebes Istvánra régóta kíváncsi voltam, méghozzá a Heti Hetes indulása óta. Az ott elhangzó reakciói arról győztek meg, hogy ez az ember két lábbal áll a földön, művelt, nem fél tabukat döngetni és még humora is van. Majdnem azt mondtam, ez az ember kell nekem, de egyértelmű, hogy maradt minden plátói szinten. Én ugyan egy lépést se a biztosért sem, nem hogy a bizonytalanért.

Legutóbb aktuális könyvrendelésemhez szemelgettem kötetenként az újdonságokat, így került be a kontingensbe a Tólig is - ebben semmi meglepő nincs. Abban viszont már feltétlenül keresni lehet a szokatlant, hogy jobbnál jobb könyvek érkeztek hozzám, úgy mint Fredrik Backman Egymás ellen című műve vagy pár Agave kiadó által fémjelzett kötet, vagy az Európától a legújabb Cixin Liu kötet - neeem, én Verebest olvasok. Meg vagyok döbbenve.

Nos, ahhoz, hogy a fent említett könyveket beelőzze Verebes István műve, természetesen rettenetes kevés lenne, hogy tizenpár évvel ezelőtt megjegyeztem magamnak nőként a férfiút. Ahhoz mindaz szükségeltetett még, hogy érdekesen, lebilincselően ír és nem kíméli önmagát egy percre sem. Akárhol üti fel az ember az önéletrajzi írást, mindenütt hitelességgel, fanyar iróniával, pajkos kikacsintással találkozik, amolyan tudjuk mi ezt, hogy  működik a világ, de teszünk rá, illetve, tesszük a dolgunkat és majd lesz valahogy. Tudjuk, hogy nem lehetünk mindig gáláns lovagok, lesznek megalkuvásaink, mert élni kell, de meghúzzuk a magunk által át nem léphető határokat. Kb. ennyi Verebes István filozófiája is: ne lépd át azt a határt, amit meghúztál, a többi majd adja magát.scolaar.jpgKülön öröm számomra a más és más betűtípussal szedett Történetek és Közbevetések, amelyek úgy fűszerezik az amúgy sem száraz önéletrajzi írást, mint ahogy a sima sültből lesz az öntetek által átlényegült rafinált minőségi étel. Találhatunk itt mindent! Történetek kicsikről és nagyokról, elhíresült mondások (bon mot), a nagyközönség által sosem hallott semmiségek, amelyekre nagyokat bólogatva  vigyorgunk. 

Verebes maga a két lábon járó, személyi igazolvánnyal rendelkező színház, ahogy valaha Psota Irén bökte ki az anyjának (Verebes anyjának) a buszon, Lellére lefelé menet. Ez az egyik történet volt a sok közül, majd néhány sorral arrébb, a soros közbevetésnél Verebes leírja, hogy a zseniális, de kordában tarthatatlan színésznővel (Psotával) két alkalommal is hogy járt és hogyan kerülte ki, hogy megegye az életét az együtt dolgozás - vagy inkább együtt nem dolgozás során. Nagyokat nevettem - Psotát laikus szemmel is ehhez hasonlóképpen ítéltem meg. Szerettem az alakításait, de vele egy társaságban lenni, uram bocsánat, együtt dolgozni: az isten mentsen meg tőle.

Szabó Péter szerint Verebes István olyan ember, aki besenderül egy taxiba és odaveti a sofőrnek: "Látja ott előttünk abban az autóban azt a pasast? Na, akkor lépjen a gázra, és érjük utol, mert nekem attól jár még egy pofon!" Érdekes nem? Sőt: bizarr! S hogy mitől intellektuális migráns? Én el nem árulom neked, az hétszentség.

A könyv akár botránykő is lehetne: kíméletlen, kendőzetlen problémafeltárásával embereket szólít meg színházi berkekben és a szakmában. Verebes István szerint: 

"– Én a könyvemet elsősorban vitaindítónak szántam. Nem önmagamról akartam írni, inkább a színházi szakma állapotáról. Azt szeretném, hogy beszéljünk végre arról, hogyan jutottunk el abba a morális és erkölcsi mélységbe, ahol most vagyunk. Miért hagytuk, hogy az elmúlt 20-30 évben komoly tehetségek maradtak esélytelenül? Hány embert aláznak meg nap mint nap a szakmánkban? Nem a botránytól tartok, hanem az elhallgatástól. A reflexiók hiányától."

Részlet a 168 Óra című újság riportjából. A teljes anyagot erre linkre kattintva lehet elérni.

Ötven év a pályán, hetven év az életben: az eltelt idő történései egy vaskos, igényes könyvben, hitek és vallomások, közbevetések, aranyköpések, magánéleti és közéleti figyelemreméltók vagy méltatlanok, de megörökítettek, írások, színház, kabaré, tévé, rádió, újságírás, jelenségek kontra vélemények és Verebes István meg az őt körülvevő környezet - a negyedik megjelent könyvében. Lubickoltam benne, haburcoltam, nevettem, fejemet csóváltam, de egyszer sem mondtam azt, hogy ejnye, te Pista gyerek, azért ezt hogy nézhetted be ennyire? ... mert ha benézte is, emelt fővel tette. Vagy nem. De akkor is.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen beszerezheted!

tolig.jpg

 

 

 

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket  Facebookon!

 

A képek a Scolar Kiadó Facebook oldaláról származnak, Verebes István könyvbemutatójáról készült  felvételek. Készítette: Blaskó Adrienn

 

Ünnepeink színesben - például 1956 - érdekel? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr614058410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása