Rohanás párhuzamos univerzumokon át

2016. november 09. 07:25 - Carbonari

Könyvajánló - Blake Crouch: Sötét anyag

 sotetanyag.jpg
Hová lett a jó kis élete, bejáratott útjai, kényelmes állása, normális családja, gyereke?
Párhuzamos univerzumok között vagy itt van... vagy ott... vagy amott.
De sosem ott, ahol éppen szeretne létezni.

Egy elegáns könyv, amelynek fedőlapján  egy markáns férfi arc látható.
Nem.
Egy nő arcának sziluettje.
Na, jó, mind a kettő.
Meg nyomokban egy harmadik nő-féle arcának árnyéka.

Körül-belül ilyen bizonyosságokat hordoz a cselekmény is magában: párhuzamos univerzumok között vagy itt van.. vagy ott... vagy amott. De sosem ott, ahol éppen szeretne létezni.

Jason Dessen abban a létben, amelyből elküldik egy párhuzamos univerzumba, azt hallja utoljára: "elégedett vagy az életeddel?" Nincs ideje visszamorognia, hogy és ha nem, akkor mi van? mert már egy teljesen más élethelyzetben tér magához, ahol ... ismerősek az arcok, csak éppen se felesége, se fia.

Több, mint érdekes, mi?

Ő egyáltalán nem így találja. Ki van bukva, és nem ért semmit.
Mi az a nagy áttörés, amit véghez vitt? Létezik, hogy megalkotta azt a KOCKÁT nagyban, amelyért egyetemista korában tenyerén hordozta a tudóstársadalom? Amely kutatásokat azért hagyott abba, mert a felesége állapotos lett, és szükség volt rá, a tevőleges jelenlétére a családja életében? De ha nem alkotta meg - és nem alkotta meg, erre csak emlékezne! - akkor ki és mikor hozta létre, és egyáltalán, a háza miért nem az ő háza, a felesége miért kezeli idegenként, mi ez az egész?!
sotetanyag1.jpgA szerző, Blake Crouch

Hová lett a jó kis élete, a bejáratott útjai, a kényelmes állása, a normális családja, a gyereke? - töpreng és értetlenkedik tovább Jason. Bármi is történt, most nem ott van, ahol lenni szeretne - vonja le a konklúziót, és jut arra a döntésre, hogy vissza akarja kapni az életét. Az unalmas, szürke, kispolgári létét, családostól.

Ehhez előbb meg kell értenie, hogy mi történt vele. Amikor végre felfogja, hogy tényleg egy párhuzamos univerzumba került, ahol ő a brilliáns kocka tudós, aki megalkotta a KOCKÁT, és képes önmagát más dimenzióba elküldeni, sőt, onnan vissza is hozni, már csak haragot érez hasonmása iránt, aki képes volt kicserélni őt saját magával, és egy ismeretlen világgal fejbe kólintani. Itt hiába ismert, sikeres, Jason nem elégedett a cserével: mindenáron vissza akar jutni saját idejébe, saját világába. Igen, abba fent már említett és minősített, mérsékelten sikeres, szürke állóvízbe, ahol ott a felesége, fia, és közepes kis tudósélete.

Kell, akarom, gondolja hősünk.
Hja, ez még baromira nem elég az üdvösséghez.
Még az is kevés, hogy tudomásul veszi: a döntéseiért mindenki maga felel, és ezeken keresztül változik, alakul személyiség. Miközben keresi a családját és világát, a kényelmes tudóskának túl kell nőnie saját középszerűségén, túl kell élnie ezernyi gondot, bajt, kihívást, hogy végül megtalálja ... önmagát.

Kérdés, tetszik-e majd az ár, amit fizetnie kell a létezésért, és családja megtalálásáért.
Mindegy: nincs visszaút.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!
sotetanyag2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*Játssz velünk nyereménykönyvért! Klikkelj!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7911916169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása