Magyarország 17 év múlva.
A ma szélsősége holnapra mainstream irányzat?
Máris elkéstünk?
Jelenlegi jogrendszerünk a kontinens halálát okozza majd?
Réti László Falak mögött című könyve alapján tuti.
A Fal.
6.5 méter magas, öntött beton elemekből.
A talajban 2-2 méter szélességben terpeszkedik vízszintes irányban, akár egy feje tetejére állított T betű.
Sokezer kilométer hosszú az Európai Unió déli határán. A 17 évvel későbbi déli határán.
Tetején szögesdrót.
150 méterenként 12 méter magas őrtornyok, bennük 6 órás váltásokkal 2-3 katona.
Géppuska, aknavető, mesterlövészpuskák, éjjellátók, drónok, videófelvevők, hőkamerák, kézigránátok, és temérdek lőszer.
A Fal mögött Görögország. Illetve, ami megmaradt belőle. És az.. hát nem sok.
"Ide csak az jött, akit a kötelesség szólított.
Vagy az, aki be akart jutni.
És a két csoport halálos ellensége volt egymásnak."
Az Európai Unió.
Megbukott - bár még létezik.
Mindenütt szélsőségek jutottak hatalomra.
"Az egyén joga és a realitás nem fért össze, hát dönteni kellett közöttük."
Az emberi jogok sérelme jogszerű a képződmény területén: törvénybe van foglalva minden, amelyek miatt a liberális demokráciák visítanának, ha még léteznének. Muszáj, hogy ne létezzenek, ha volnának, már régen belehaltak volna fene nagy szabadságukba. Most az a nóta járja: ha megvan a döntés, bármi áron végre kell hajtani.
Hahó! Bármi áron.
Itt a "Negyedik Birodalom".
A szerző, Réti László
Radnai Margit őrnagy.
Az Európai Bevándorlási Hivatal hírszerzője.
Hivatásában szakmai tudás terén első az elsők között. Tudja, érti és teszi a dolgát.
Ötven éves, jó karban lévő asszony, zsaru előélettel, fiatalabb élettárssal, valamint az unokájával, akit ő nevel.
Tele mérhetetlen bosszúvággyal.
Az őrnagy élet és halál ura a Falon és a Falon belüli Európában.
Senki sem tehet neki keresztbe. Legfeljebb a főnöke. De azt meg nem hagyja.
Sheila Ward.
Kemény, harmincas évei elején járó újságíró, akit kissé elkényeztetett az amerikai jólét.
Extrém körülmények között empátiával képes meghallgatni, kihúzni emberekből sztorikat.
Sztorikat, amelyekből él.
Most egy újabbnak indul nyomába a Falnál.
A szerencséje hajszál híján elhagyja.
Bár... hogy szerencse-e az egyik levadászásra kijelölt terroristával összegabalyodni, nézőpont kérdése.
Mukhtar, az Árnyék.
Az Európai Unió hatóságai által halálra keresett terrorista.
Hazájában szabadságharcos.
Óvatos, élete ötven éve alatt pontosan tudta, kinek lehet, és kinek nem illik a tyúkszemére lépni ahhoz, hogy ne csak a robbantásokat élje túl Európában, hanem sajátjai se akarjanak végezni vele.
Éber, mint egy vad, a paranoia életforma nála.
Ahogy mondom: ezért van még életben.
De van egy gyenge pontja.
Nagy dobásra készül: felrázni a tespedt muszlim országokat egy újabb nagy robbantással.
A merénylet helyszíne: Budapest.
Ehhez át kell jutnia Falon.
Átjut.
Dr. Malki Zakariás.
Fiatal, nyeszlett egyetemi tanár Budapesten. Amolyan szemüveges, kicsit elborult agy, semmiképpen sem akcióhős.
Diákjai szerint rasszista.
Nagyon rasszista.
Azt is nehezen bocsátják meg neki, hogy bevándorlásellenes.
Kevesen tudják, hogy ő is Szíriából menekült, miután ott a családja egy része egy bombatölcsérben végezte. Az apjával tette meg az utat a magyar határig, ahol az apa egyszerűen áttette őt a határon, és sorsára hagyta.
Dr. Malki tehát szír, és gyűlöli az apját.
Felesége meghalt, fia, Tamáska nagyon beteg.
Májrákos.
Egy esélye van a gyermeket megmenteni: ha felkutatja Szíriában az apját, és ráveszi, hogy legyen donor. Plusz: neki kell idejönni, a gyermek már nem utaztatható.
A szemüveges elborult agy a fiáért James Bonddá válik.
Mi köze egymáshoz ennek a négy embernek?
Nagyon sok.
A hírszerző a fentiek közül két embernek is szeretne valamilyen módon a gondolataiba látni.
Az újságíró mindenről szeretne tudni, de tudatlanságába és naivitásába többször csaknem belehal a Falon túl, és a Falon belül is.
A terrorista az utóbbi pár napban kételyekkel küzd, már maga sem biztos annak helyességében, amit cselekedni fog, sőt, még saját politikai alakulatán belül is vigyáznia kell. Persze, egy élet tetteit nem írhatja felül semmi. Ráadásul 20 évvel ezelőtt biztos volt abban: mára az iszlám már győzelemre vitte dolgát. Ehelyett mi van? A Fal.
Az egyetemi tanár? Neki is köze van a fenti személyekből kettőhöz. Nem, nem mondom meg, melyik kettőhöz. Senkiben sem bízik, ha tehetné, tán saját magában sem. A fián kívül semmi sem érdekli. Sem országos érdek, sem az apja elképzelései, akiről mellesleg szólva fogalma sincs, hogy tényleg megérkezik-e, és ha igen, időben lesznek-e az átültetéshez. Megköti a maga kompromisszumait, és azokhoz tartja magát. Amíg lehet. Amikor pedig improvizálni kell, akkor improvizál.
Indul hát a tánc nagyban és kicsiben: országok biztonságáért, Tamáska életéért, egy nyugalmasabb rendért.
Amiben az iszlám térhódítása előbb-utóbb ténykérdés lesz.
Békével, vagy harccal: az iszlámnak mindegy. Vagy mégsem?
Csak az egyes embereknek nem mindegy, hogy belehalnak-e, vagy folytathatják porszem kis életüket.
Hiszen az emberek vakon képesek követni azt a formációt, amely biztonságot ígér nekik. Nekik, személyesen. Egy merényletek, robbantások nélküli jövőt. A biztonságért bármit. Emberi jogok? Hagyjál már.
Jóformán hajszálnyi reményt érzek kicsengeni a műből, hogy valamikor nyugalom lesz Európában, iszlám nélkül.
De... nem biztos.
A könyv letehetetlen. Tegnap érkezett haza, 15 órától 23 óráig tartott, mire abszolváltam a tartalmat. Némi vacsoraidővel megszakítva.
A kötet tartalma ül. Üt. Rabságban tart, nem lehet nem rágondolni a regény letétele után. Befészkeli magát a gondolatok közé, és jön-megy, oszt-szoroz.
Nem bántam volna, ha nem olvasom el.
És nagyon bántam volna, ha mégsem.
Szeretnél többet megtudni a műről? Kattints a képre!