"A macskád a világ legédesebb élőlénye – lenne, ha nem kergetne nap nap után az őrületbe. Ha nem spriccelné tele a lakást. Ha nem a bútorokat használná kaparófának. Ha nem piszkítana következetesen az alomtálca mellé. Ha nem vetné magát rajtaütésszerűen a kezedre vagy a lábadra, hogy aztán napokig borogathasd a sérüléseket, és nem rágna meg mindent, ami csak az útjába kerül, a pulóvertől a szobanövényig. Valld be: időnként megfordul a fejedben, hogy meg kellene szabadulnod tőle. Hiszen a macskák még hírből sem ismerik a következetességet, és amúgy is képtelenség hatni rájuk, nem igaz?"
Hát nem tudom. Valóban képes(ek) az őrületbe kergetni, de ettől függetlenül tényleg a világ legaranyosabb élőlényei. A fiúk szoktak spriccelni néha, de szerencsére ritkán, a bútorokat ugyan kaparófának használják, de a nagy része olyan, hogy nem árt neki, nem látszik rajta. Jó, van olyan macska, akit én letiltottam az ágyról, mert örömében tízcentis lyukakat tépett a lepedőre, és ne kelljen már napjában kétszer lecserélni az egészet, mert a kisasszony örül. Meglepetésszerűen nem is szokta egyik sem rávetni magát a kezemre-lábamra, ahhoz kell némi "előjáték". Persze mire begyógyulnak a karmolások, keletkezik 6 másik, de ez ilyen. Meg rágni sem szoktak. Az meg még sosem fordult meg a fejemben, hogy megszabaduljak bármelyiktől is. Az igen, hogy feldaraboljam, de megszabadulni tőle, az nem :) (Persze hozzá kell tennem, hogy kb. mindennapos mondat a következő: "Ludovika, a k...va anyád!" - ezt általában egy nagydarab, rossztípusú de egyébként nagyon édes fekete macska sietve osonós távozása követi jobbra vagy balra. :)) Ő látható a lenti képen, valamikor 3 és fél éve ilyen édes kis manó volt :)
Szóval hogy őszinte legyek, a legtöbb probléma, amire a macskatartók panaszkodnak, az engem sosem érintett. Pedig most is van egy pár macska a háznál, ahogy mindig is volt. Fontos, hogy kezeled a háziállataidat, de úgy érzem, hogy ez a macskakérdés kicsit túl van spilázva. Vízipisztoly vagy spriccelő, ha rosszalkodik? Ugyan már, akkor kap egyet a fenekére és elzavarom. Legközelebb már tudja, hogy kap érte, ezért csak suttyomban csinálja, amikor nem látom... azon meg úgysem segítene a spriccelő sem. Makacs, önfejű kis élőlények ezek, akik imádják a társaságodat - amikor ők akarják. De olyankor aztán csak velük lehet foglalkozni. Játszanak, jönnek-mennek, kinti-benti cicák, nincsenek egyedül - valószínűleg ezért is kevesebb a baj velük, mint egy lakásban, egyedül tartott macskával. Mert bár sokat alszanak, igénylik a változatosságot, hogy legyen valami, amire figyelhetnek, amivel/akivel játszhatnak. Szerintem a problémák többségét megszünteti egyszerűen az, ha figyelsz rá és foglalkozol vele. Persze vannak kölyökkorban rosszul berögzült dolgok, és nem mindegy az sem, hogy kezdesz el tanítgatni egy fiatal cicát. Ebben segít ez a könyv, ami inkább egy útmutató arról, mit miért csinál a cicád és ha zavar, hogy tehetsz ellene, de megismerhetjük Mieshelle gyerekkorának egy-egy szeletét is pár történeten keresztül. Segít, hogyan szoktasd össze a régi cicád egy új jövevénnyel, vagy hogy kezeld a macska különféle személyiségeit. Megmondom őszintén, hogy a könyvben leírt dolgok egy része számomra legalábbis teljesen evidens volt előtte is, egy másik részét meg hülyeségnek tartom. De akadtak hasznos tanácsok is.
Megismerhettük egy rakás problémás macska és gazdáik történetét, akiknek a példáján át láthatjuk, hogy hol rontották el. Egy macska rendkívül nehezen tanítható, idomítható jószág, cserébe viszont nagyon érzékenyek, akik - akár a gyerekek - bármire képesek, hogy kivívják az ember figyelmét. Igen, még az is jobb, ha leszidod és kiabálsz vele, mintha rá sem nézel, mert addig is legalább vele foglalkozol. Persze a szidás, kiabálás megint stresszhelyzethez vezet, ami csak tovább generálja a problémát, hiszen a macskák nagyon nem szeretnek stresszelni, muszáj levezetni: kapirgálással, verekedéssel, tépkedéssel, pisiléssel. Szóval sokszor öngerjesztő problémák ezek, arról nem is beszélve, hogy nem árt, ha jó helyre rakod a kajájukat, a vizüket, az alomtálcájukat, ha van nekik valami magasabban fekvő hely, ahol pihenhetnek (pl. a kanapé háttámlája tökéletes), és akad némi kényelmes búvóhely. Ez nálam egy ritkábban használt szekrény legalsó polca, az ajtó épp annyira van nyitva, hogy a macskák beférnek, illetve alkalomadtán néhány doboz - imádják a dobozokat.
A könyv döntő része segít megelőzni vagy épp megszüntetni a már kialakult problémákat, hasznos tanácsokkal lát el, de persze némi macskaegészségügyi gyorstalpaló, különös jelenségek leírása (pl. amikor a macska valami olyan dologgal játszik vagy olyasmit néz, amit te nem látsz) és némi általános macskatörténet is megtalálható benne egészen a háziasítástól kezdve.
Ha még sosem láttál macskát közelről, de szeretnél egyet, vagy ha világéletedben volt egy rosszaságod, ne habozz, sokmindenben segíthet a könyv, amit a borítóra kattintva érhetsz el:
Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!
Kövess minket Facebookon!
