Londonban varázslat van.
Ezt J. K. Rowling Harry Potter sorozata óta mindenki tudja.
De Victoria Schwab új regényéből egy teljesen más Londont ismerhetünk meg.
El tudod képzelni, hogy ez a város más dimenziókban is létezik?
Szürke London mentes a mágiától és a bűnözés melegágya, Vörös London színekkel, illatokkal teli, vidám forgatagos, Fehér London hideg és sivár, tele rettegéssel és halállal és van egy világ, amiről senki nem beszél.
Ez Fekete London, ahol megszületett a pusztító erő.
Ismerd meg London négy dimenzióját a mágikus apokalipszis után!

Kezdjük az alapoknál. Adott négy királyság, amely párhuzamosan létezik különböző dimenziókban. Mind más és más, egy közös pont van: mindegyik ország fővárosát Londonnak nevezik. Régen szabadon lehetett közlekedni a világok között, de aztán eljött a már említett apokalipszis, amely elpusztította az egyiket. Ezért az átjárást biztosító ajtókat lepecsételték és már csak az Utazók járhatnak át a dimenziók között, hogy a három világ királyai közötti leveleket szállítsák.

De miért pecsételték le? Fekete London pusztulásakor rájöttek, hogy a mágia túl veszélyes. Saját akarata van, életre kelt, uralma alá vont, majd elpusztított mindent és mindenkit, aki használni akarta.

„A lakói mohón falták a mágiát, és a mágia is falta őket, egészen addig, amíg teljesen fel nem emésztette a testüket és az elméjüket, végül pedig a lelküket is.”

Az Utazók különleges varázslók, antarik, vérmágusok. Erejüknek forrása mindig rejtély volt, hiába vérmágia, nem vér útján öröklődik. Különös ismertetőjegyük, hogy egyik szemük korom fekete. Örvénylik benne a mágia. Antariból mindig kevés volt, de ahogy az átjárók megszűntek egyre kevesebben maradtak. Mostanra már úgy tűnt csak ketten voltak képesek utazni a dimenziók között, Kell és Holland. Kell otthona a színes, vidám, élettel és varázslattal teli Vörös London, míg Holland Fehér London kegyetlen uralkodóit szolgálja.

„A mágia élő, eleven dolog, de Kell valójában közeli barátnak vagy családtagnak tekintette...Egy antari képes egyenesen a vérhez beszélni. Az élethez. Magához a mágiához. Az első és végső elemhez: ahhoz, ami mindenkiben megtalálható, és amit senki nem birtokolhat.”

Kell a történet egyik főhőse, aki nemcsak a levelek szállításával foglalta le magát. Amolyan csempészként funkcionált, aki Szürke Londonban árulta a mágikus csecsebecséket. Persze a legtöbben ezeknek nem vették hasznát, mert ha nem jár át a mágia, semmit nem tudsz kezdeni velük. De Kell örömét lelte azokban az apróságokban, amiket kapott cserébe. Néha egy régi térképet vagy egy zenélő dobozt, de őt az is lenyűgözte. Amikor varázslattal teli világban éled le az életed, minden bámulatos, ami emberi kéz alkotta technológiáknak köszönhette működését.

A történet akkor indul be igazán, amikor egyik útja során egy különös csomag kerül hozzá. Ekkor fordul fel fenekestől az élete. Még aznap este találkozik Szürke London utcáin a történet másik kulcsszereplőjével, a zsebtolvaj, a külvilág felé kőkemény, de titkon örök álmodozó Lina-val és innen elindul a lavina. Harc Lina életéért, harc a sajátjáért, futás az idővel. Ők csak apró porszemek a gépezetben, mégis övék lett a feladat, hogy megmentsék a világot a kiszabadulni készülő fekete mágiával szemben.

Nagyon tetszik az írónő stílusa. Szinte láttam magam előtt, ahogy Kell megcsodálja a Westminsteri apátságot, miközben azon mélázik, hogy Vörös Londonban minden épület folyamatosan változik. Láttam, ahogy a vérével a falra festi a szimbólumot, ami megnyitja az átjárót a dimenziók között. Vagy, amikor az életéért küzd a vérében úszva az aszfalton. Volt itt minden, ami egy jó fantasyhoz kell: mágia, királyságok, különös nyelvek, jó és rossz harca középkori hangulatban. A két főhős szemén át látva a világokat izgalmassá tette a történetet. Kell, aki varázslattal nőtt fel igazán szerethető számomra, míg Lina, aki a semmiből csöppen bele a mágia útvesztőibe kevésbé fogott meg. Hol utáltam, hol imádtam a lányt, de kettejük különböző látásmódján keresztül megélni az eseményeket jó ötlet volt a szerzőtől. Kicsit lassan indul be az elején a történet, de én nem bántam, hogy részletesen megismertem a dimenziókat és lakóit, mielőtt „belecsaptunk a lecsóba”.

Hogy jobb-e, mint a Harry Potter? Ezt döntsétek el ti! Szerintem egyszerűen csak más. Egészen más oldalról közelíti meg a varázsvilágot és a benne élőket. Élveztem, engem megnyert magának a sztori, várom a folytatást.

A kötetet a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszett, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebook-on is!

Többet szeretnél megtudni a kötetről?

Kattints a képre!

Ha kíváncsi vagy egy másik izgalmas fantasy-ra, kattints!