Öregotthon, fukar tulajdonosok,
sorsukkal elégedetlen öt öreg,
akik látnak egy filmet a börtönviszonyokról,
és az ottani életviszonyokat sokkal bőségesebbnek látják,
mint az otthonban tapasztaltakat.
Megoldás: rablás uzsonnára.

Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg az Animus Kiadó gondozásában ez a könnyesen nevetnivaló, igényes kötet, Catharina Ingelman-Sundberg tollából.
Olvastam már hasonlót Hedrik Groen alkotásában, a Lesz ez még így se címűben. A kettőt tartalom szempontjából simán egy kalapba lehet tenni. Bár, a Rablás uzsonnára kicsit jobb. A jó vége miatt? Vagy a tenni akarás ötvözte elkövetett erőnlétfejlesztés tetszett jobban benne? A vigéckedés, találékonyság, ötletelés háromszöge volt csábítóbb? Nem is tudom.

Tehát öt idős ember, erősen hetvenkedő életkorban, de közelebb a nyolcvanhoz, rettenetesen elégedetlen az öregotthonban található életviszonyokkal, mert a vezetőség jelszava: takarékosság a minél nagyobb haszon jegyében. Főleg Märtha asszony a fő elégedetlenkedő. Először nem is gondolnak arra, hogy jelentős változtatásra lenne szükségük, csak apró stikliket követnek el. Ilyen például a személyzeti konyhába való betörés, és annak konstatálása, hogy csak a bennlakó időseket etetik mirelit kajával, a személyzetnek bezzeg bélszín, csirke és finomabbnál finomabb alapanyagok és borok állnak rendelkezésre.

Az öregek - naná! - azonnal kiváló vacsorát rittyentenek maguknak az ott talált cuccokból, és mi sem természetesebb, hogy a kitűnő borokból is kortyintgatnak hozzájuk. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem aludnának el a vacsoraasztalnál, mégpedig reggelig fel sem ébredve. Egészen pontosan, az otthon rettenetesen mérges (és zsugori) igazgatója talál rájuk, és veri fel őket édesded álmukból.
Juj, de kínos!

A vezető és a vele egy húron pendülő asszisztens, aki mellesleg a babája, úgy dönt: az öregeknek túl jó dolguk volt eddig, le kell szedálni őket, ez nem járja, hogy anyagi csődbe taszítják felelőtlen cselekedeteikkel az intézményt.

Ekkor látja Märtha a televízióban az idilli börtönviszonyokat, amelyek köszönő viszonyban sincsenek az öregotthonéval a börtön javára, és eldönti, hogy be kell kerülnie oda. Mit kell hozzá cselekednie? Valami bűncselekményt. El is megy a helyi bankba, ahol zárás előtt két perccel közli, hogy ez itt egy bankrablás. De.. kinevetik és kikísérik a bankból, hogy néni, kérem, még nem érkezett meg a nyugdíja, két hét múlva tessék jönni.

Märtha bosszús, és rájön, hogy egyedül nem képes végrehajtani tervét (már, hogy börtönbe jusson), ezért befűzi négy társát is a feladatra. A dolog bizony nem egyszerű: le kell győzniük a gyógyszerezés okozta kábultságot, napról napra fel kell törniük a személyzeti edzőterem ajtaját - úgy, hogy azt ne vegyék észre -, és jó erőnlétbe kell kerülniük, hogy az otthonból való szökést és nagy terveiket végre tudják hajtani.

Mindezt meg is teszik, felütik főhadiszállásukat egy menő szállodában, és...

...és sikerül is börtönbe kerülniük, de nagyon nem tetszik nekik, mert a film csak film, a valóság meg valóság.
Plusz, felfigyel rájuk a rendőrség és a maffia is.

Nos: innen szép nyerni. Mert nyerni fognak.
Hogyan?
Botcsinálta bűnözőként csetlenek, botlanak majd, a hasadat fogod fogni a nevetéstől, de akkor is sikerrel járnak.
A többit a könyvben megtalálod.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints!

A cikkben a fotó a szerzőt ábrázolja.

Tetszik, amit olvastál?