Egy termetes angol masztiff, Gizelle.
Egy New York-i Lauren, akinek méltó társa 
a fenti kutya.
Egy bakancslista – az ebnek.
Mert meg fog halni.
Nemsokára.

Lauren-nek nincs rendben a családja.
Igazából sosem volt, hiába áll mellette megértéssel édesapja, ha anyja drog és alkoholfüggőségben szenved, annak minden kíméletlenségével együtt. A függő ember bármikor, bárkinek, bármit megígér, és sosem tartja be. A gyermek, majd kiskamasz Lauren úgy gondolja, hogy a felnőttek szavában meg lehet bízni, és a sorozatos csalódások ellenére is hinni akar az anyjának és az anyjában. Később már ordítozással és csalódással vegyes keserűséggel szemléli anyja felfokozott lelkiállapotát, minimális idejű tisztaságát a drogtól, és visszaesését a szerekkel kapcsolatos függőségbe.

Egy ilyen ritka, tiszta állapotnak köszönheti Lauren az óriási termetű angol masztiffot, amelyet anyja vesz neki, de otthon nem merik bevallani az apának, hogy pénzt adtak érte, hanem hamukázva, félrebeszélve próbálják beadni a családfőnek a kutya jelenlegi helyzetét.
Igen: ebben a családban a függőség miatt mindenki sérült valahogy. Az apa belefásult, a kislány pedig saját érdekei érvényesítése miatt egyáltalán nem tekinti helytelennek a füllentést, apja félrevezetését.

Az idő telik, a kutya nő, és az apa is rádöbben, hogy a kutya és Lauren elválaszthatatlanok.
A lány végül a kisvárosból, szüleitől elkerül, New Yorkba költözik, és Gizelle-t viszi magával. Együtt élik át az első szerelmet, az első munkahely kihívásait, Lauren anyjának drog ás alkoholfüggésével kapcsolatos küzdelmeit, valamint a lány erőfeszítéseit a témában. Együtt abszolválják a felnőtté válás minden örömét és nehézségét. A kutyából hűséges lakótárs, legbizalmasabb barát, futó- és étkezőpartner válik, és még akkor is értelmet ad Lauren életének, amikor a munkája szívás és körülötte tengődő pasiknak határozottan csődtömeg jellegük van. A szerelem azért bekopogtat Lauren ajtaján is. Minden kerek lenne, ha egyszer csak Gizelle nem betegedne meg. Nem kicsit, hanem rettenetesen és végzetesen. Ekkor születik meg a kutya bakancslistája.

Lauren pedig rájön arra, hogy a tényeken változtatni nem lehet, csak a tényekhez való hozzáállásán igazíthat valamit. Hogy semmi sem lesz jobb attól, ha a tény tudomására jutásától csak szomorkodni fog. Hogy néha az a legtöbb, hogy semmit sem csinál, hanem felhőtlenül örül azoknak a szép dolgoknak, amelyek megtörténtek vele és a kutyájával, és amikor elérkezik az ideje, elengedi őt. Az elvesztés feletti fájdalom nem tart örökké. Semmi sem tart örökké. Így hát az út végén elkészít egy sajátos összegzést:

- Túléltük a főiskolát.
- A Times Square-re költöztünk.
- Az East Village-be költöztünk.
- New York pizzát ettünk.
- Sztéket sütöttünk.
- Voltunk homárlakomán.
- Kenuval hajóztunk.
- Fagylaltot ettünk egy stégen.
- Voltunk ottalvós bulikban.
- Összebújtunk.
- Táncoltunk háztetőkön.
- Felfedeztük a Central Parkot.
- A Buzzfeeden elértük a hatvanhetes sorszámot.
- Kiválasztottunk egy sütőtököt.
- Futottunk.
- Autós túrákra mentünk.
- Néztük a hullámokat a tengerparton.
- Ültünk a hóban.

Gizelle élete lenyűgözően szép lecke arról, amit a kedvenceink tanítanak nekünk: élvezzük a kalandokat, szeressünk feltétel nélkül, és váljunk olyan emberré, amilyennek szívünk mélyén mindig is lenni szerettünk volna.

A könyvet a Libri Könyvkiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Ha elolvasnád a könyvet, a borítóra kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Ha érdekel a kutyák titkos nyelve, kattints!