Hol vagy magyar, mindegy-e?
Melyik a fontosabb: boldogulás vagy hűség a hazához?
Menekült marad-e a gazdasági menekült, vagy betagozódik,
beletörik .. a jólétbe?
Folytatódik A rög gyermekei regényfolyam, itt az új kiadása a második résznek. Először a Jelenkor kiadónál jelent meg 2012-ben, aztán el is tűnt a könyvespultok kínálatából, és már csak a könyvtárak és magánemberek polcain volt fellelhető. Így aztán a Magvető Kiadó újra kiadta az első és most a második részt is. Szerintem ezek is hamar el fognak tűnni az olvasók között, na pláne, hogy felröppent a hír: trilógia lesz a könyvből, és jön a harmadik rész!
Tehát Ondrok gödre az első rész, amelyből Árvai István kiemelkedni látszik: 1898-ban kivándorol családostól Amerikába. Feudalizmusból a polgárosodásba. Ott tartózkodásuk a huszadik század elejére esik, az USA társadalma képmutató, prűd, előítéletes, lenézni a bevándorlókat. Azt sem tudják, hol az Osztrák-Magyar Monarchia, és nem értik, mitől magyar valaki, és miért nem osztrák-magyar. Emlékszünk még a versre: "...kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk..." (József Attila: Hazám). A könyv ennek a másfél millió emberünknek állít méltó emléket.
Az Árvai család tehát becsekkol New Yorkban, az Ellis Island-en, majd és megkezdi útját a hatalmas földrészen: boldogulás és pénzkeresés után nézve. Ki lettek okosítva rokonok és ismerősök révén, hogy ne álljanak szóba senkivel a kikötőből: szélhámosok, gazemberek, csalók terepe az, amely a naiv európai emberek lehúzására verődött össze.
Külhonban a magyarok igyekeznek összefogni az amerikaiak előítéletével szemben, egymás segítését tűzik ki célul szolidáris alapon, és ezt mindaddig, amíg saját érdekeiket nem sérti a másik ügyének felkarolása.
"A magyarok tehát külön világot teremtettek maguknak, és abban élték a maguk külön életét. Ám Amerikát, amely körülvette őket, és kenyeret, reményt adott nekik, nem tudták egészen kirekeszteni. A falakon, amelyet védekezésként emeltek, hézagok, rések maradtak, és azokon át beszüremlett, beszivárgott és megtalálta őket. Vagy be sem kellett hatolnia közéjük, mert eleve belül volt, velük, köztük. A munkahely képében például, hiszen a gyárak, üzemek, ahol dolgoztak, amerikaiak voltak. Amerikai volt a tulajdonos, a vezetés, az előmunkás, a munkatempó, a munkafegyelem, a technológia, a gép, a szerszám. És az ország nyelve a nyelv is, amelyen az érintkezés folyt. Az angolt ott már végképp nem lehetett megkerülni, kiiktatni, noha egymás közt ott is magyarul beszéltek. A munka, a munkahely mindenek felett állt. Azzal, ott teremtették elő, ami a megélhetéshez kellett, de még inkább, amit a lelkük igényelt, amiért kijöttek, és ami igazolta ittlétük jogosságát, azt az összeget, amelyet hetente félretettek , hozzá az előző hetihez, a többihez. De ugyanakkor kárt is okozott, ártott, belülről bomlasztotta mindazt, amit az óhazából magukkal hoztak, ami becses volt számukra, amihez görcsösen ragaszkodtak."
A magyar család végig járja a szamárlétrát és Észak-Amerika jó nagy részét: alulról indulnak, rosszul fizetett munkák, kényelmetlen lakóhelyek, az asszony otthon, gyermekeket szül és nevel, háztartást vezet, a férj pénzt keres és figyeli, valamint óvatosan alkalmazni kezdi választott országa kényelmi szolgáltatásait, tárgyait. Árvai István fogékony az új technológiákra, hamar tanul. A család észrevétlenül polgárosodni kezd, először csak egy szebb ruhadarab, egy modernebb frizura, majd bicikli, motorkerékpár, amitől a feleséget kiveri a víz. Anna (a feleség) sokáig idegen marad, ragaszkodik elveihez, ruházatához, szokásaihoz. István nem, hamar megtanul angolul és veszi az akadályokat az eltérő társadalmi berendezkedésben, a gyerekek pedig követik őt, de még inkább a környezetükben élő hasonló korú amerikai gyerekeket. 
Istvánék megismerkednek a munkanélküliség rémével, az ebből következő kudarcokkal. Végig kísérhetjük a magyar család életét közel négy évtizeden keresztül, a számukra eleinte idegen, majd egyre ismerősebbé váló közegben. A gyerekeik már asszimilálódtak, egyre nehezebb és nehezebb arra gondolni, hogy a megszokott viszonylagos polgári jólétből ismét magyar feudális viszonyok közé kerüljenek, ahol a kötelező alázatosság kiütheti az amerikai magabiztosságot.
Árvai Istvánék ugyanis azzal a naiv szándékkal érkeztek az államokba, hogy csak átmenetileg tartózkodnak itt: amint képesek összespórolni egy szép kis birtok árát, amit magyar földön szándékoznak megvenni, azonnal indulnak is vissza az óceánon át. Most azonban megtorpannak: ezért is, azért is fizetni kell, és nem pénzzel. Ha maradnak, a jólétnek gyökértelenség az ára, ha mennek, óriásit koppanhatnak, semmi biztosíték arra, hogy otthon jobb lesz, mint volt kijövetelük előtt.
Nos, a visszamenés mindenképpen kútba esett terv: sokkal több szól amellett, hogy maradjanak, mint amellett, hogy visszamenjenek. A lassan hömpölygő próza Oravecz Imre kiemelkedő műve egy elfeledett kor embereinek amerikai mindennapjairól, a kivándorolt magyarokról, akiknek gyerekei már egyre inkább amerikaiak, semmint magyarok, de ők akkor is emlékeznek és tudják, hogy akárhol is hajtsák le fejüket pihenőre, akármilyen papírjuk is legyen arról, hogy mi az állampolgárságuk, bizony, magyarok ők, hetedíziglen. Vagy csak a rög gyermekei, amely rög szinte mindegy, melyik részén görög a földgolyón?
Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, hazatérnek-e, ha csak látogatóba is, és egyáltalán hogyan fog folytatódni az Árvai család története. Kell a következő rész, kell és kész.
A könyvet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!
Ha elolvasnád a könyvet, a borítóra kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Ha érdekel Oravecz Imre: Máshogy mindenki más című kötete is, kattints!
A legelső kép a Fortepan-ról származik, képaláírása: Amerikába induló kivándorlók a United States Lines SS Leviathan óceánjárójának fedélzetén.
A második kép a szerzőt, Oravecz Imrét ábrázolja.
