... és kibújt az ördög...

2017. december 08. 07:49 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

"Azok a gyerekek, akik ilyesmit csinálnak, a bűnügyi műsorokban kötnek ki. Azokat a gyerekeket pedig, akik követik az eszelős unokatestvérüket a sötét erdőbe, végül feldarabolják."

Egy tizenkét éves, kicsit problémás fiú eltűnik. Egy olyan kisvárosban, ahol nem élnek háziállatok, mert mind rejtélyes körülmények között elszökik. Egy olyan kisvárosban, ahol egyszer már eltűnt - és brutális halált halt - egy kisfiú. Az emberek mindent megtesznek, hogy megtalálják Jude-ot, de egyre kevesebb a remény, hogy előkerül, legalábbis élve. Legjobb barátja és unokatestvére, a tízéves Stevie is nyomoz, és egyszercsak a furcsa rejtélyekből előlép a hátborzongató igazság...

"Mert a valóságban nem léteznek szörnyetegek… igaz?"

Az oregoni Deer Valley erdeiben egy szörnyeteg jár, ami eltünteti a háziállatokat. De ki ez a szörnyeteg, és mit csinál?

Ez a könyv a lengyel születésű Ania Ahlborn második regénye. És valami hibádzik benne. Nekem aztán nincs bajom az elborult, sötét, brutális, véres, kegyetlen, vagy akár titokzatos, misztikus és természetfeletti vonallal. De ez nem állt össze. Stevie egy tízéves, betegséggel küszködő kisfiú, egy tipikus "lúzer" alkat, Jude pedig egy nagymenő, nagyszájú tizenkét éves. Nem tudtam megszeretni őket, sem egyik szereplőt sem, még csak megérteni sem. Ottót a legkevésbé, sőt, talán Rosie-t még annyira sem. Nagyon tudnak zavarni az olyan könyvek, ahol az összes, de az összes szereplőt - nem valami szépen kifejezve - elcseszettnek érzem. Ez volt a bajom A lány a vonatonnal is. Szerencsétlen, a saját életüket tovább rontó, buta, korlátolt és tehetetlen emberek.

Hogy mi az erőssége? Az ötlet. Az szuper. A leírások erősek, brutálisak, látom magam előtt az egészet... a hangokat, a látványt, a vért, a félelmet, a kegyetlenséget... ezeket a dolgokat az írónő tökéletesen visszaadta, hátborzongatóan, erősen. A Madarak a dobozban esetén éreztem hasonlót utoljára. És valahogy mindezek ellenére mégis van bennem egy negatív érzés, ami igen erős, és igazából nem is tudom megfogalmazni tökéletesen magamnak sem az okát. Polcon maradós, újraolvasós könyv. Hátha másodjára majd megértem, mi a bajom vele :)

Köszönöm a lehetőséget az Agave Kiadónak! A borítóra kattintva most kedvezményesen elérhető a kötet.

Olvastál már félelmetes könyvet? Olyat, amitől valóban féltél? Ha úgy gondolod, nem, kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2513451385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása