Képzeld el, hogy mindent megtudhatsz Pompejiről, 
mindent, mindent, mindent. 
MINDENT. 
Mert a Vezúv kitörése előtt közvetlenül
az ott és akkor élő emberek transzportálásra kerülnek ... a jelenbe.
A mába. 
Ide az orrunk elé.
Több, mint szenzációs, nem? 

Ezt a témát dolgozza fel a Metropolis Média gondozásában néhány hete kiadott sci-fi, egy fiatal angol író, Daniel Godfrey tollából az Új Pompeji című mű.

Már a cím is felkeltette a kíváncsiságomat: mi az, hogy új Pompeji? A régi Pompejivel, ugye, tudjuk, mi történt, Vezúv, lávakitörés, hamu, mérgező gáz, napjaink látványossága, kiemelt turisztikai célpont, a világörökség része. Szóval, mi lehet az az új Pompeji, amit cím ígér nekem?

Három férfi egy óriás cég képviseletében megújuló energiaforrások után kutat, amelyben nem csak az innováció, hanem annak megtérülése és a profit is fontos. Teljesen véletlenül, mintegy melléktermékként belebotlanak egy forradalmian új technológiába: lehetségessé válik az anyagátvitel, méghozzá a történelmi múltból a jelen felé. Visszafelé nem, de ez is elég ahhoz, hogy felbolydítsa a tudományos világot, és az emberek kis csoportját, akik azt állítják: emberek tűnnek el csak úgy, és onnantól senki sem tudja, mi történik velük. Egyre több összeesküvéselmélet terjed szájról szájra, amikor...

...amikor Nick Houghton-nak ellenállhatatlan ajánlatot tesz a Novus Particles cég, tanácsadói állást kínálva neki, kiváló fizetéssel. Nick ugyan erős érdeklődéssel fordul a történelem felé, amely tárgyban szakértenie kell majd alkalmazása során, ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy ő mégiscsak egy "noném" egyetem huszadrangú PhD jelöltje, akinek ráadásul egy történészprofesszor nyomába kell lépnie (apropó, vajon mi lett a elődjével, a proffal?!)

Amikor a helyszínre érkezik, kiderül, hogy ugyan rettenetesen titkos, de óriási szabású project részese lesz: Pompeji teljes rekonstrukciója terül elé, minden élethű, épületek, ruházatok, sőt, az emberek is. Az emberek főleg azért, mert Pompejiből lettek áttranszportálva, közvetlenül a Vezúv híres kitörése előttről, 79-ből. Ahogy haladunk előre az időben, Nick-nek óhatatlanul fel kell tennie a kérdést: miért pont őt választották tanácsadónak? Mi van, ha a suttogott összeesküvéselméletek valamelyikének igaza van? Mi van, ha az óriás cég nem is olyan ártatlan?

És mi lesz a 79-ből idecsöppent emberekkel? A városból egy császári ediktum miatt nem távozhatnak, híreket eddig állítólag azért nem kapnak, mert... mert a  birodalomban a Vezúv kitörése miatt káosz van. Elég-e ez a válasz az ókorból ideröppenő embereknek? Vagy máris furcsa számukra pár dolog, először csak az asszonyoknak, hogy a sárgarépa sokkal sárgább, vagy a tyúk egyáltalán nem olyan göthös, mint akár két hete is volt? Mi van, ha a város vezetőinek értelmét és lehetőségeit erősen lebecsülik az óriás cég részéről? Mi lesz a vége ennek a történelmi csínynek?

És ki az a Kristen, aki folyton kísért a regény másik idősíkján, akit a mában (?) állítólag meg akarnak ölni, vagy már meg is öltek...?! Hogyan kapcsolódik mindez Nick-hez, Pompejihez és az óriás céghez?

Khm... állítólag van folytatása.
Kell.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen szerezheted be!

2117 - emberek és idegen fajok együttélése, akik mellesleg mind utalják egymást. Érdekel? Kattints!

Ha érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess bennünket Facebookon!

A cikkben a kép a szerzőt, Daniel Godfrey-t ábrázolja.