"Bolond, ki földre rogyván     fölkél és újra lépked, 
s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet, 
de mégis útnak indul,     mint akit szárny emel, 
s hiába hívja árok,     maradni úgyse mer, 
s ha kérdezed, miért nem?     még visszaszól talán, 
hogy várja őt az asszony     s egy bölcsebb, szép halál."  

Radnóti Miklós: Erőltetett menet (részlet)

A Kossuth Kiadói Csoporthoz tartozó Noran Libro Kiadó új kiadásban jelentette meg György István Fegyvertelenül a tűzvonalban című művét. Az írás - emlékirat - 1945-ben jelent meg négy egymást követő kiadásban a Cserépfalvi Kiadónál, műfajában példátlan sikert aratva. Mi volt a siker titka? Éppen akkor szabadult fel mindenki a háború nyomása alól, és az emberek éhesek voltak a valóságra. Későbbi évek utánnyomásának soha többé nem volt olyan sikere, mint akkor, 1945-ben.

A kötet szenvedéstörténet. Az írója, György István (1912. augusztus 13. - 1977. január 1.) megjárta Ukrajnát, a híres-hírhedt Don-kanyart, majd visszavonulásban egészen a bori bányákig és a magyar nyugati határvidékig eljutott. Nem katonaként: munkaszolgálatosként, akinek kevesebb joga volt az élethez, mint az ellenfélnek valaha juthatott ebből az amúgy természet adta lehetőségből.

Munkaszolgálatosnak lenni egyet jelentett a szinte biztos pusztulással. Dolgozniuk kellett étlen-szomjan, betegen, éjjel-nappal, ha kellett. A mindennapi élethez feltétlenül hozzátartozott a verés, különféle kegyetlenkedések, speciális kitolások és a halál. Halál az éhezés, a betegségek, az agyonlövések, a kegyetlenkedések miatt. A munka volt a legkevesebb, attól még túlélhettek volna. A pokoli hétköznapokat csak az otthon hagyottak iránt érzett szerelem, szeretet tehette elviselhetővé, az emlékezések szép napokra, vacsorákra, fürdőszobára, a gyerekre, az asszonyra és "egy bölcsebb, szép halál"-ra.

Igen, az idézet Radnóti Miklós Erőltett menet című verséből származik. Fiatal koromban (értsd, 16-30 éves korom körül) gyakran szavaltam ezt a költeményt. Lánykoromban sokat voltam egyedül, és ilyenkor Radnótit szavaltam. A Nem tudhatom-ot, a Levél a hitveshez-t, a Hetedik ecloga-t, és ezt, az Erőltetett menet-et. Indulattal zengett a hangom a kertek alatt, gágogó csodálkozással gyűltek körém a kislibák, és én csak szavaltam, elmélyítettem a hangomat, szüneteket tartottam, kivártam, suttogtam és meg voltam győződve arról, hogy rajtam kívül ezt a verset senki, de senki sem tudja így interpretálni, mint én. 

Telt, múlt az idő, harminc éves korom körül újra elővettem ezt a verset, értelmeztem és jelentősebb indulat nélkül, de még mindig vehemens hangsúlyokkal citáltam a költő szavait. Azóta nem került elém ez a mű. Amikor kezembe vettem György István emlékiratait, egyetlen éjszaka abszolváltam, majd csak feküdtem hanyatt az ágyban, és azon tűnődtem, mit fogok én írni erről a memoárról. És ekkor a nyelvem magától formálni kezdte: "Bolond, ki földre rogyván felkél"... Megvan! - csaptam a levegőbe. Ha sosem értettem meg  maga valójában Radnóti e versét, akkor ez most már a múlté. György István írása megtölti tartalommal: a munkaszolgálatossal senkinek sem kellett elszámolnia (200 sorstársából 30 maradt életben György István körül), kínzás, megalázás alap volt velük szemben, "itt próbálta ki isten, mivé fajulhat az ember" (György István). Akik megmaradtak a munkaszolgálat után, felfoghatatlanul szörnyű testi és lelki szenvedéseken mentek  keresztül.
Szóval, Radnóti Miklós Erőltetett meneténél nincs helye indulatnak. Fáradt hangon, vehemencia nélkül, éppen csak a remény halovány csírájával szabad elmondani. Mert a munkaszolgálatosnak addigra se ereje, se egészsége, se kitartása nem volt, csak némi reménysugara: az otthon és az otthoniak. Gyöngéd hangon, reménytelenségtől keserű hangon, egyszerű, sima, fáradt, halk hangon, kicsit élénkebben, ahol emlékezik, a végén hitetlenkedve, tűnődve, amikor remélni mer, hisz "a hold ma oly kerek". 

György István megjárta a majdnem halált. Mindent leírt, amit csak le lehetett írni arról a pokolról, ahol "az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra" (Radnóti Miklós: Töredék, részlet). Egy vonalas irkát  utánozó egyszerű írás ez, ahol a múlt elé áll a jelennek, hogy eddig és ne tovább. Indulat nélkül, a maga valójában tanúskodik arról az időszakról, amelynek soha, sehol nem szabadott volna bekövetkezni.

Ilyen az ember? Ilyenné lehet?
Nincs válasz.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Noran Libro Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy  mit olvass és mit ne? Akkor kövess bennünket Facebookon!

Hatalmon vagy? Hazudni fogsz. Érdekel? A Noran Libro Kiadó másik gondolatébresztő kiadványa 1956-ról. Kattints!