Joseph és Marybeth Tinning New York északi részén élnek, hat éve házasok, van egy 4 éves kislányuk, Barbara, egy 2 éves fiuk, Joseph. 1971 decemberében a Tinning család bővül, megszületik harmadik gyermekük, Jennifer. Jennifer azonban nem jön ki a kórházból, mindössze 8 naposan életét veszti agyhártyagyulladás következtében. Két héttel később meghal a két éves bátyja, Joseph, majd a 4 éves nővére, Barbara is. Mi történt?
Marybeth Tinning
Joseph halála is természetes okból történik, egyszerűen megáll a szíve. Barbaránál pedig Reye-szindrómát diagnosztizálnak a halála után, pedig ennek előtte semmi jele nem volt. Az orvosok arra gyanakodtak, hogy a szülők, Joseph és Marybeth genetikai állományának találkozása ennyire szerencsétlen, hogy három gyermekük is rövid időn belül meghal. A nő teljesen összetört, hetekig zavartan viselkedik, végül úgy döntenek, elköltöznek a város egy másik részébe, hátha könnyebb lesz az újrakezdés egy új helyen, ahol semmi nem emlékezteti elvesztett gyermekeire.
Mi a Reye-szindróma?
A Reye-szindróma egy gyerekeknél jelentkező szerteágazó tünetegyüttes, amely ma már nagyon ritka. A kórkép olyan heveny agyvelőkárosodás, amely nem gyulladásos, és a májműködés súlyos zavarával, a máj zsíros elfajulásával, degenerációjával jár együtt. Utóbbi májelégtelenséghez vezet. A Reye-szindróma kialakulását leírásakor felső légúti vírusos betegségek, influenza vagy éppen bárányhimlő megjelenéséhez, illetve az ezek miatt alkalmazott, acetilszalicilsav-tartalmú gyógyszerekhez kötötték. Kezdetben - tévesen - a bárányhimlő vírusát is kiváltó okának tartották.
A Reye-szindróma tüneteinek behatárolását egy klinikai stádiumrendszer segíti, amelynek segítségével 1-estől 6-os stádiumig lehet osztályozni a tüneteket. A betegséget általánosságban nehezen csillapítható hányás, kiszáradás, a máj 50 százalékot meghaladó megnagyobbodása jellemzi. Jellemző az is, hogy a májműködési zavar ellenére minimális eséllyel alakul ki sárgaság. A betegség egy idő után letargiát, levertséget, viselkedészavart, súlyos agyvelőgyulladást okoz, és kóma, görcsök, illetve bénulások is kialakulhatnak. A betegek általában láztalanok.
Forrás: https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/reye-szindroma/1100
A környezetváltozás bevált, a Tinning házaspárnak két évvel később, 1973 novemberében megszületett negyedik gyermekük, Timothy. A kisfiú azonban három hetesen bölcsőhalált hal. Ekkor már négy gyermeküket vesztették el rövid időn belül, de az asszony hamarosan ismét teherbe esik, és 1975 márciusában megszületik Nathan, akit öt hónapos korában elkékülve, eszméletlen állapotban szállított kórházba az anyja. Nathan is életét veszíti, a diagnózis akut tüdőödéma. Három év alatt öt gyermeket vesztettek el, és ezután az orvosok is komolyabb kivizsgálás alá vetik a házaspárt. Az elképzelés továbbra is az, hogy ritka szerencsétlen genetikai találkozásokról van szó.
Három évig gyászolják gyermekeiket, végül 1978-ban úgy döntenek, hogy örökbe fogadnak egy csecsemőt, akinek a Michael nevet adják. Nem sokkal később megszületik hatodik vér szerinti gyermekük, Mary Frances, aki 3 hónapos kora előtt, 1979 januárjában bölcsőhalált hal. Még abban az évben, novemberben a nő életet ad Jonathannak. Amikor a barátai megkérdezik, hogy ennyi tragédia után hogy van erre ereje, miért szül még mindig, azt mondja:
"Nő vagyok, a nőnek pedig az a dolga, hogy anya legyen."
Jonathannak azonban öt hónapos korában leáll a szíve. Az örökbefogadott gyermekük azonban szépen cseperedett, egészen 1981 márciusáig, amikor eszméletlen állapotban szállította őt kórházba Marybeth. A gyereknek hamarosan leállt a szíve, akut tüdőödémát állapítottak meg nála. Ekkor, a nyolcadik gyermek halála után, aki ráadásul nem is Tinningék vér szerinti gyermeke volt, az orvosok és a szomszédok számára egyértelművé vált, hogy valami nem tiszta a család körül, és ostromolták a hatóságokat, hogy tegyenek valamit. Ám a hivatalos jelentések minden egyes gyermek, az örökbefogadott Michael esetében is a halálesetek természetes okokból történtek, így nem indítanak komoly vizsgálatot. Ezek lezárultával a család ismét költözik, majd 1985 augusztusában megszületik nyolcadik vér szerinti gyermekük, Tami Lynne, akinek a fejlődését az orvosok árgus szemekkel figyelik. Teljesen egészséges, semmiféle betegségnek nincs nyoma, amikor karácsony előtt pár nappal Marybeth áthívja egyik barátját, és csak annyit mond neki, hogy Tami Lynne az éjszaka meghalt. A hivatalos ok ismét bölcsőhalál.
A halálesetekre felfigyel a New York állambeli Schenectady megye seriffje, Bill Barnes, aki jól ismeri Michael Badent, Amerika egyik legképzettebb igazságügyi orvosszakértőjét, számtalan tudományos cikk és könyv szerzőjét, és felhívja őt, hogy megkérdezze, mégis mekkora esély van rá, hogy egyetlen családban kilenc gyermek haljon meg természetes halállal. Baden válasza beigazolja a gyanúját: szinte nulla. Az orvosszakértő bekéri a jelentéseket, jegyzőkönyveket, és azonnal feltűnik neki, hogy minden gyermek halálát az orvosok genetikai rendellenességnek tekintették, holott a természetes halál egy folyamat. Nem olyan, mint egy baleset, annak vannak előjelei, itt azonban mindegyik gyermek esetében hirtelen, váratlanul következett be. Több gyermeknél pedig elkékülésről volt szó, ami egyértelmű jele a légutak elzáródásának, légszomjnak. Ráadásul legalább három esetben a jelentés alapján is egyértelmű a szándékos gyilkosság Továbbá árulkodó, hogy az első gyermekhalál bekövetkezte után minden esetben az anya egyedül volt a gyerekekkel, ő szállította kórházba, az ő jelenlétében történt a haláleset vagy rosszullét.
Végül kihallgatták a szülőket, a kihallgatás során pedig Marybeth beismerte, hogy meggyilkolta három gyermekét, Timothy-t, Nathant és Tami Lynne-t.
"Én nem akartam bántani. Csak azt akartam, hogy hallgasson. Rátettem a fejére egy nagy párnát, amíg nem hallgatott el. Csak azt akartam, hogy fejezze be a sírást."
- mondta Tami Lynne-ről. 1987-ben kezdődött a gyilkossági tárgyalása, ami során 20 év börtönbüntetésre ítélték. Férje, Joseph mindvégig kitartott mellette, szerinte felesége ártatlan.
A nő nem tartozik a valódi sorozatgyilkosok közé, az ún. Münchausen by proxy-szindrómában szenved, magyarul kivetített Münchausen-szindróma. Ez egy olyan pszichiátriai kórkép, amikor valaki szándékosan okoz betegséget valakinek, legtöbbször a saját gyermekének, vagy súlyosbítja azt, elsősorban azért, hogy felhívja magára a figyelmet, szomjazik a nyilvánosság részvétére. A nagyközönség előtt ő a legjobb, leggondosabb szülő, aki mindent megtesz azért, hogy gyermeke meggyógyuljon, amikor azonban nem látja senki, súlyosbít állapotán. Számos alkalommal kiderült már anyákról és apákról egyaránt, hogy mérget adtak a gyereküknek, de több kórházi felvétel is készült, az egyik pl. egy édesapáról, aki a kórteremben dajkálta pár hetes csecsemőjét. A felvételen látszik, hogy feláll, körülnéz, majd amikor látja, hogy nincs ott senki, leteszi a gyereket az ágyra, majd ráfekszik a fejére. A csecsemő hamarosan kapálózni kezd, de addig rajta marad, amíg abba nem hagyja a kapálózást. Ekkor kirohan a teremből, valószínűleg orvosért. Az ilyen kórtermekbe azért is telepítették a kamerákat, mert az orvosok hamar rájöttek, hogy a beteg gyerek állapota nagyon szépen javul, egészen addig, amíg a gondos szülő meg nem látogatja - a látogatása közben vagy után azonban drasztikusan romlik. Ritkán végzetes, és az áldozatok 90%-a hat éven aluli gyermek, akiket a saját szüleik bántalmaznak, mérgeznek meg, hogy aztán a külvilág felé mérhetetlen odaadásukat mutassák. Ennek a súlyos pszichiátriai kórképnek ebben az esetben nyolc gyermek esett áldozatul. Miután elvesztették - valóban természetes okokból - harmadik gyermeküket, a nő vágyni kezdett arra a részvétre, amit a környezetétől kapott. Sajnos ezután már csak a hatóságok és orvosok tehetetlenségére és figyelmetlenségére írható, hogy nyolc további gyermeket is megölhetett.
Érdekel az eredeti Stockholm-szindróma esete? Kattints ide!
Kövess minket Facebookon!