Harry Hole 10. ügyénél tartunk, és itt egy brutális rendőrmészáros járja a fővárost. Három korábbi, felderítetlen gyilkosság tetthelyén találnak három rendőrt, aki korábban nyomozott a gyilkosságokban. Mindegyiküket kegyetlenül, az eredeti bűnesethez hasonló módon végezték ki. De ki lesz a negyedik áldozat, és vajon hogy léphetnek tovább, amikor megreked a nyomozás?
Az előző kötet végén Harry Hole-t kétszer mellkason és egyszer fejbe lövik egy Odesszával, egy ocsmány, de megbízható orosz fegyverrel, a Kalasnyikov és a maroklőfegyver szerelemgyerekével. Ez a könyv pedig rögtön utána a rendőrgyilkosságokkal kezd... Erlend Vennesla, nyugalmazott rendőr az első áldozat. Ugyanott ölik meg, ahol néhány évvel korábban egy lányt, ugyanazon a napon. Sosem kapták el a tettest, Vennesla pedig nyomozott az ügyben. Később Bertil Nilsent találja holtan egy fiatal fiú, pontosan kilenc évvel később, mint egy megoldatlan gyilkosság időpontja, pontosan ugyanazon a helyen. Nilsen is nyomozott a korábbi ügyön, és az is megoldatlan maradt. Mindkét esetben fiatal lányokat erőszakoltak és gyilkoltak meg, az esetek között összefüggést sejtettek.
"A megérzés mindössze sok apró, de nagyon konkrét dolog összessége, amelyet az agynak még nem volt ideje megnevezni."
Egész Oslo felbolydul, amikor kiderül, hogy egy rendőrökre szakosodott gyilkos járja az utcákat, a sajtó hamarosan rendőrmészárosnak nevezi el. Mikael Bellman, az ifjú és ambiciózus rendőrfőkapitány mindent megtesz, hogy a gyilkost minél hamarabb kézre kerítsék. Mindent, csak a kis, független nyomozócsoportot nem akarja felállítani, akárhogy is győzködi Gunnar Hagen.
Eközben Ståle Aune, a neves pszichológus, aki már számtalan esetet segített megoldani a rendőrségnek, egész életében azon agyalt, hogy egy-egy tettes miért tette azt, amit, és vajon mi lesz a következő lépése, most úgy érzi, mit sem ér az élete. A családja miatt lemondott a rendőrségnek végzett munkájáról, megkérte őket, hogy töröljék is a rendszerükből, mint lehetséges külső tanácsadót, és egész nap az irodájában ülve fogadja a betegeket. Feleslegesnek érzi magát és a munkáját, mert szerinte ezzel senkinek sem segít, egyáltalán nem fontos, és nem is élvezetes, amit csinál. De belement a kompromisszumba, hogy több időt tölthessen a családjával.
A kórházban pedig, a lezárt szárnyon (nagyon tetszett ez egyébként, hogy a norvégok képesek voltak egy picit előrébb gondolkodni, és nagyobb kórházakat építettek, mint amikre szükség volt, felszerelve, minden, mert a népesség nő is és el is öregszik, szükség lesz még azokra a kórtermekre, de jelenleg lezárva - karbantartva - állnak) egy titokzatos férfi fekszik kómában, akit egy Odesszával lőttek le, és koronatanúja lehet az Oslót korábban felrázó violin-ügynek is. Rendőrök őrzik az ajtaját, és csak a legmagasabb helyeken tudnak róla, hogy ki ő.
"– Azt mondtam, hogy nehéz – folytatta Katrine. – De rendszerint marad valami nyom utánuk, amire egy ügyes PC-szakértő férfiember könnyen rátalálhat.
– Vagy egy nő? – vetette fel Ståle.
– Kizárt – jelentette ki Katrine. – A nők képtelenek a párhuzamos parkolásra, nem emlékeznek a futballmérkőzések eredményére, ahogy arra sem bírják rávenni magukat, hogy a számítógép-használat minden csínját-bínját elsajátítsák. Az ilyesmire ott vannak a magatokfajták, a minimális szexuális élettel rendelkező furcsa férfiak, akiknek a pólóján különféle együttesek pózolnak. Így megy ez már a pattintottkő-korszak óta."
Ambíciók, hazugságok, megcsalás, felfüggesztés, bosszú, és érzelmek tengerében fuldoklik Oslo, és eközben egy beteg rendőrmészáros a harmadik áldozatát lesi. Visszatér valaha Harry Hole, hogy megállítsa a kollégáit tizedelő gyilkost?
A szerző egy tetszetős háttér előtt :)
És most hatalmas nagy gondban vagyok, mert bár én nem vagyok a spoilerek ellensége, de sokan igen, ráadásul ez a könyv a spoilerelleneseknek úgy az igazi, ha a továbbiakról semmit nem tudnak. Szóval most szólok:
Figyelem! A következő keretes rész spoilert tartalmaz! Ha nem akarsz megtudni semmit a történetből, akkor ugord át! A keretes rész után találkozunk :)
És akkor a spoiler:
Nesbø, te most nagyon átvertél. Az első száz oldalon - az előző könyv eseményeit tekintve - biztos voltam benne, hogy Harry fekszel kómában. Aztán majd valamikor magához tér, és javul az állapota, és a hírre, hogy a feddhetetlen (a fenéket) kollégáit tizedelik, majd beleveti magát a munkába. Persze, tudom, Bellman és Skoyen sokmindent megtett azért, hogy elhallgattassa. Őt is. Meg mást is. Erre kiderül, hogy nem is ő volt kómában, hanem valaki más, ő szimplán csak otthagyta a testületet, hogy tanítson a rendőrtisztin. Oké, ezen túltettem magam, és konstatáltam, hogy olyan keményen félre lettem vezetve, ahogy csak lehet. Már itt kedvenccé vált a könyv, erre nem sokan képesek. De azt nem hittem volna, hogy pont Beate Lønnt fogod kinyírni, ráadásul ennyire fájdalmasan, ennyire brutálisan. Harry mellett az egyik legjobb, legkedveltebb karakter volt :( De ez volt az a pont - amellett, hogy kiderült, hogy Harry-nak semmi baja -, amikor már teljesen biztossá vált, hogy ez a Hole-történet a kedvencek közé toppan.
És itt vége a spoilernek :)
"Mint egy heg vagy sántítás. Egy visszhang. Ami arra emlékeztet, hogy semmi sem tűnik el egészen, hogy minden lerakódik valahogyan, elraktározódik valahová. Mint a gyermekkor. Az emberek, akiket ismerünk. Valami, amit megkóstoltunk, de nem ízlett. Egy egykori szenvedély. Sejtszintű emlékezés."
Nesbø elképesztően jól ír, és át is vert, nem is kicsit, de megbocsátok neki. Ráadásul kegyetlen volt, nem is kicsit, de ezt is megbocsátom, mert a sorozat eddigi legjobb kötetét olvashattam. Ez volt a hatodik Harry Hole történet, amit olvastam, és eddig magasan a legjobb. Nálam a következőképp alakul a sorrend az eddig olvasottak között:
Police (10.), Szomjúság (11.), Boszorkányszög (5.), Kísértet (9.), Hóember (7.) és A megváltó (6.) Még idén remélem lesz rá időm, hogy elolvassak 1-2-t a sorozatból, aztán meglátjuk, hová ékelődnek be :) Nesbø könyveit azért szeretem, mert aktuális problémákkal foglalkozik, mert hiteles, mert senki sem fekete vagy fehér, mert annyira logikusan tud érvelni, hogy az ember a fejéhez csap, hogy basszus, tényleg! Egyszerű evidenciák, amiket nem veszünk észre és nem gondolunk át, talán pont azért, mert annyira evidensek, ezért nem is számolunk velük, egy rakat gyanúsítottat kizárnak, vagy épp egészen új megvilágításba helyeznek mindent. Tetszik a csavaros észjárása Harry-nak. Tetszik, hogy semmiféle különleges képessége nincs, hacsak az nem számít annak, hogy képes a tényeket és a megérzéseket megfelelően elegyíteni, és ezáltal minden sötét sarokba belesni. Csak ajánlani tudom az egész sorozatot!
A könyvet az Animus Kiadó oldaláról megrendelhetitek, ha a borítóra kattintotok, és ne feledjétek, a Kultúrpara 2. szülinapja alkalmából a kiadó jóvoltából megnyerhetitek (többek között) a hetedik Hole-kötetet, a népszerű film alapjául szolgáló regényt, a Hóembert! Részletek a Facebook oldalunkon.
Ha pedig érdekel a véleményünk a Hóemberről is, kattints ide :)
